Aphex Twin, Deadmau5, Little Dragon, Röyksopp & Robyn és Mat Zo albumai versengenek a szoborért.

Újabb állomásához érkezett Grammy-sorozatunk, ahol a legjobb rock- és R&B dalok után az elektronikus zenei műfaj vizeire evezünk, ahol ráadásul jókora adagot kapunk az idei év legjobbnak jelölt lemezei közül. A kategória, mely 2005 óta része a Grammy-díjak történetének, folyamatos névváltoztatással küzd, hiszen legelőször - 6 éven át - Best Electronic/Dance Album kategóriának hívták, majd két évig az Electronica váltotta a műfaji jelzőt, mára pedig visszakapta régi nevét. Hivatalosan azok a lemezek kerülhetnek ebbe a kategóriába, melyek az album hosszának legalább 51%-ban olyan új groove-orientált dalokat tartalmaznak, melyeket elektronikai hangszerekkel vettek fel. Az egészen fiatal kategória leghíresebbjei közé tartozik a The Chemical Brothers két díjjal és négy jelöléssel, míg Skrillex és a Daft Punk is 2 díjjal büszkélkedhet. Az idei évben a jelöltek között egyetlen eddigi győztes sem vesz részt, így mindenképp egy új Grammy-díjast köszönthetünk majd ebben a kategóriában. A lemezek elemzésében az a Danis Mihály – művésznevén Mike Danis - elektronikus dalok szerzője segített nekünk, akinek trackjeit olyan ismert előadók pörgették repertoárjaikban, mint Armin Van Buuren, Markus Schulz, Ferry Corsten, Above & Beyond vagy éppen DJ Tiesto. Misinek - aki jelenleg zeneszerzőként külföldi cégeknek dolgozik - egy-két kedvence is szerepel a jelöltek listáján, de vajon Aphex Twin, Deadmau5, Little Dragon, Röyksopp & Robyn vagy Mat Zo esélyesebb az idei Grammy-díjra?

Röyksopp & Robyn – Do it Again (2014 – Dog Triumph)

Az 1998 óta aktív norvég Röyksopp elektronikus duó újra és újra bebizonyítja, hogy tud haladni a korral és a szabad zenei alkotás szellemében képes úgy megújulni, hogy hű marad saját zeneiségéhez. Az immáron ötödik Do it Again című nagylemezüket, a svéd énekesnővel Robynnal együtt hozták össze, akinek kellemes hangja abszolút hozzátesz az albumon szereplő dalokhoz. Ilyen az indító Monument, mely elektronikus donwtempo, ambient és chillout ötvözésével vonzza be a világzenei elemeket a hangzásba. A teljes zenei szabadságot pedig jól tükrözi a dal végére tartogatott több mint kétperces relaxációs szaxofonszóló. Hasonlóan chilles az Inside The Idle Club Hour, mely főként szintikkel és nagy mértékben zengetett hangszereivel éri el az átszellemült atmoszférikus hangzást. Az Every Little Thing egy kellemes downtempós alapra hangszerelt popdal, míg a Do it Again érdekes módon pont a pár évvel ezelőtt hódító mainstream tánczene utóhulláma. Robyn hangja, mint mindenhol, itt is nagyon megállja a helyét. Talán az egyetlen kissé kilógó, érdekesen kísérletező darab a Say It, mely monoton technós hangzása a dal végére a progressive house felé is kikacsingat. A legfurcsább azonban a Daft Punkra emlékeztető vokoder használata, amely egyszerűen túl sok. Az album valahogy nem rendelkezik egy egységes összképpel és mondanivalóval. Külön-külön egészen kellemes és jó dalokról van szó, egy albumon viszont túl sok a keveredés, és így talán szerencsésebb lett volna több lemezen elosztani őket. 

Értékelés: 7/10

Little Dragon – Nabuma Rubberband (2014 – Because Music)

A svéd elektronikus zenekar Yukimi Naganóval az élen igen markáns, könnyen megjegyezhető hangjával már 2007-es debütáló lemezével belopta magát a szívünkbe. A csapat tavalyi évben megjelent negyedik, Nabuma Rubberband című lemeze az eddigi legnagyobb sikerüket hozta, amit mi sem bizonyít jobban, mint a 2015-ös Grammy-jelölés. Bár összeségében nézve az album jelen zenei helyzetben már lassacskán sokkal inkább tekinthető akusztikus albumnak, mint elektronikusnak, köszönhetően a rengeteg akusztikus hangszernek, a vonósoknak és az analóg szintinek. Stílusát tekintve alapvetően downtempóra épül, de a triphop mellett van benne egy ambientes vonulat is, ami kiválóan illeszkedik az album sötétebb atmoszférájához. A hangsúly azonban Yukimin van, akinek improvizatív éneklése egységet kölcsönöz az albumnak. Mindenképp ajánlott darab az albumvezető Klapp Klapp, a chilles Cat Rider, a saw bass gyilkos Killing Me vagy akár a Paris, melyben még franciául is hallhatjuk Yukimit. A jórészt mollban íródott dalokat egy igazi gondolkodós, borongós vasárnap délutánra ajánljuk.

Értékelés: 7/10

Deadmau5 – While (1‹2) (2014 - mau5trap, Astralwerks, Virgin EMI)

A már ötszörösen is Grammy-jelölt halott egerünk immáron hetedik albumával tér vissza, és könnyen a kategória legfőbb esélyesévé válhat. A szépen építkező, több mint kétórás dupla albumon a sorrendet tekintve nem éppen felépítetten, de mégis jól megkülönböztethetően szerepelnek a club és chillesebb hatású darabok. Míg előbbi a jól megszokott elektro house stílusban pörget, kitekert elektro basszusaival, nyolcados szintikkel és sikítozó leadekkel – mondhatni már túl megszokottan is – addig utóbbi néha egészen kísérletező, és szakít Deadmau5 korábbi stílusával. Ilyen az Ice Age is, ami az album talán legerősebb darabja, vagy az ügyesen zongorát is vegyitő Creep. A klubbarát zenék lassan ódivatú hatása talán már abból is fakad, hogy azok jó része, az album megjelenése előtt, már Deadmau5, azaz Joel Zimmerman Soundcloudján is szerepeltek. Az IDM-nek titulált album valóban kiérdemelten kapja az intelligent műfaji jelzőt.

Értékelés: 8/10

Aphex Twin – Syro (2014 – Warp Records)

Richard David James, akit egykoron az elektronikus zene legbefolyásosabb és leginnovatívabb alakjaként emlegettek, Aphex Twinként 2001 óta nem jelentkezett stúdióalbummal. A tavaly megjelent Syro című alkotása hivatalosan csak elektronikus lemezként van aposztrofálva, azonban jóval többről van itt szó. Az innovációra való törekvés maximálisan érezhető, azonban kevésbé sikerült, hiszen sokkal inkább nevezhető ez kísérletezésnek, mint innovatív albumnak. Egészen utópisztikus világba repít: sokszor teljesen disszonáns, annyira tömör, hogy már 15 perc után súrolja a befogadóképességünk határát. Az alapvetően pszichedelikus hatású technós, ambient, és acid elemeket vegyítő stílusból a hamis hangok rángatnak ki bennünket a legjobban. Olyannyira nem nyújt komfortérzetet, hogy a végén nem biztos, hogy még egyszer újrahallgatnánk. Ennek ellenére bátor próbálkozásnak nevezhető, rengeteg jól elrejtett finom aprósággal. A kedvencünk a lezárás: a gyönyörű madárcsicsergős atmoszférába zárt, megnyugtató 5 és fél perces zongoraszóló.

Összességében ahelyett, hogy az album innovatív lenne, egy egészen érdekes és nem kívánt jövőt tár elénk, melyben pont az az érdekes, hogy az elektronikus zene mai irányait nézve nem igazán erre tart. Vagy inkább Rihard David James jár előttünk 50 évvel?

Értékelés: 6,5/10

Mat Zo – Damage Control (2014 – Anjunabeats, Astralwerks)

Matan Zohar - művésznevén Mat Zo -, a maga 24 évével bombaként robbant az elektronikus zenei piacon. A 2006 óta aktív brit DJ debütáló albuma, a Damage Control, az iTunes Store élére és a Billboard Dance lista 7. helyére is feljutott. Ez pedig nem véletlen, a Damage Control dalai nemcsak teljességgel megfelelnek a mai fesztivál- és klubtrendeknek, hanem új hatást is tudnak kelteni. A progressive house jelző bőven kevés ennek az albumnak, hiszen rengeteg stílustól kölcsönöz, úgy mint a trance, trap, ambient, chillout, downtempo, funky, pop és glitch hop. A trance hatás pedig nyilván nem véletlen, hiszen Mat Zo korábban főleg ebben és liquid drum & bass stílusokban alkotott. Félelmetesen változatos lemezzel van tehát dolgunk, melyben a Porter Robinson közreműködésével készült slágergyanús Easy, a fülbemászó Lucid Dreams, az erős mélységekkel rendelkező Hurricane és a még ennél is meglepőbb Fall Into Dreams csak kiragadott példák a kedvencek közül. Mat Zo szimpatikusan és igazán művészien dolgozik az általa használt eszközökkel. A Damage Control egy olyan album, amelynek nincs homályos jövőképe, nincs elavult hangzása, és egyedi tud lenni a mai zenékkel zsúfolt világban.

Értékelés: 9/10

Esélyek

Aki kapni fogja: Deadmau5 – While (1‹2)

Akinek kapnia kéne: Mat Zo – Damage Control

Akármennyire is Mat Zo a kedvencünk, a legfőbb esélyese mindképp Deadmau5 albuma, aki eddigi pályafutásával be is bizonyította, hogy igen, megérett a díjra. Little Dragon nem sok eséllyel indul ebben a mezőnyben, míg Röyksopp & Robyn albuma pedig inkább Európában számít favoritnak. Aphex Twin albumát ugyan a külföldi kritikusok agyonmagasztalták, és akár még a legfőbb vetélytárs is lehetne, nem valószínű, hogy Deadmau5 győzelmének útjába tud állni idén.

 

SZAVAZÁS