Herczku Ágnes a magyar népzene és világzene megkerülhetetlen alakja. Számtalan hazai és külföldi produkció fűződik a nevéhez, mégis sokan a Fölszállott a páva című műsorból ismerik. Az énekesnővel beszélgettünk a műsorról, a népzenéről és arról a kihívásról, mennyire nehéz eljuttatni és megszerettetni ezt a műfajt az emberekkel. 

Ha népzenéről vagy világzenéről van szó, megkerülhetetlen a neved, de azt gondolom, nagyon sokan ebben az országban sokkal inkább a Fölszállott a páva műsorvezetőjeként ismernek.

Akik nem tudták, mivel foglalkozom, azoknak, mint műsorvezető lettem ismert. Jó néhány felkérést vissza is kellett utasítanom emiatt, ugyanis a Páva után nagyon sok helyre hívtak konferálni. Én énekesnő vagyok, nem keverem össze a főprofilomat azzal, hogy egyébként a vetélkedőben műsorvezetőként voltam jelen. 

Azért voltam ott, mert van közöm ehhez a kultúrához – konkrétan nyakig benne vagyok ebben a műfajban - tehát nemcsak odaállok és felolvasom a szerkesztői sorokat. Ugyanakkor el tudok mondani három-négy összefüggő mondatot, ami ugye nem hátrány egy televíziós műsorvezetőnél.

Én énekesnő vagyok, nem keverem össze a főprofilomat azzal, hogy egy vetélkedőben műsorvezetőként voltam jelen.Fotó: Polyak Attila - Origo

A műsornak köszönhetően sok emberhez eljutott a népzene. Mennyiben változott a hozzáállás ehhez a műfajhoz?

Nem igazán tudom, hogy számszerint mennyire sikerült megfertőzni népzenével az embereket. Annyit tudok, amennyit a Facebook bejegyzésekből olvastam, amit folyamatosan figyeltünk a műsor alatt. Nagyon sok olyan visszajelzés érkezett, ami arról szólt, hogy bár eddig nem szerették a népzenét, és nem is tudják, mi ez igazából, de ennyi lelkes és tehetséges fiatal és egy ilyen profi a műsor láttán másképp fognak az egészhez hozzáállni.

Nagyon sokan jelezték, hogy jó és értékes műsor. A nagy feladat nem azokat az embereket leültetni a Fölszállott a páva elé, akik egyébként is elkötelezettek a népzene iránt – akár mint amatőrök, akár mint professzionális előadók -, hiszen őket nem kell meggyőzni. A nagy kihívás azokat az embereket megnyerni, akik életükben maguktól még soha egyetlen egy néptánc vagy népzenei előadást sem néztek meg és nem is találkoztak a népi kultúrával.

Hogyan lehet őket megfogni?

A szépséggel, az erővel, ami ebből a zenéből és táncból árad, természetesen minőségi előadásban. Bármilyen műfajról beszélünk, a színvonalas, elmélyült előadás nagyon könnyen magával ragadja az embert.

A színvonalas, elmélyült előadás nagyon könnyen magával ragadja az embert.Fotó: Polyak Attila - Origo

A legújabb lemezeteken Nikola, a párod és egyben producered Bartókot és Kodályt idézi azzal kapcsolatban, hogy hány féle úton lehet megszerettetni a népzenét.

Nem is a megszerettetésnek, hanem a népdal feldolgozásának van Bartók által kijelölt hármas útja. A megszerettetéssel egyébként Kodály és Bartók is a kezdetek kezdetétől küzdött. Amikor elindultak a gyűjtőutak, egy éven belül már elindítottak egy népszerűsítő füzetsorozatot is.Kodály is feldolgozott tíz magyar népdalt és Bartók is. Kodály írta ennek az előszavában, hogy gyakorlatilag nagyon régi lemaradást kell behozni, és ők ebben szeretnének úttörők lenni.

A népdalt be kell hozni a mezőről a városba, de ahogy Kodály fogalmaz, a népdal feszeng a városi pódiumokon, fel kell öltöztetni szép köntösbe. A könnyű zenei kísérettől, amit ők annak idején egy-egy népdal mögé tettek, és a válogatott daloktól azt remélték, hogy az alapvetően németes zenei beállítottságú polgári közönség a vasárnapi ebéd utáni kis családi összejöveteleken nem csak a kuplékat és a valcereket fogja játszani, hanem rákapnak saját zenei kincsünkre is.

Amihez persze az akkori polgárságnak semmi, de semmi köze nem volt. Bartóknak és Kodálynak még pont sikerült elcsípnie azt a pillanatot, amikor teljes gazdagságában virágzott a falvakban a parasztzene. Ugyanakkor áthidalhatatlannak tűnt az a szakadék, ami a parasztzene és a parasztok által hozott kultúra illetve a polgárság, a magaskultúra között állt fenn.

Egyetlenegy vékony híd létezett, a cigányzene, amiben valóban voltak népies dallamok illetve motívumok, amik emlékeztettek a magyar népdalra, de alapvetően városi műzene volt. A tiszta, egyszerűségében tökéletes, minden sallangtól mentes népzenére épülő kortárs zenével létrehozták az új magyar zenét, amely először kapott így valódi nemzeti karaktert. Ennek a szintézisnek a szellemiségében születtet meg például A kékszakállú herceg vára is, az első magyar opera.

A népdalt be kell hozni a mezőről a városba.Fotó: Polyak Attila - Origo

Milyen módja van annak, hogy a népzenét eljutassuk az emberekhez?

Bartók nem véletlenül különböztet meg három utat. Az első és legegyszerűbb módja, amit az előbb említettem, amikor van egy adott népdal, ami mögé tesznek egy zenei kíséretet, így „megtámasztva” a dalt, akár úgy, hogy pusztán a dal szépségét hangsúlyozzák, akár úgy, hogy a zeneszerzői elképzelés lényege ne a dalban, hanem a kíséretben jelenjen meg.

A második út hasonló ehhez, de maga a dal már a szerző tollából fakad, aki  elsajátítva a népzene minden törvényét és szabályát, költőként tud ezzel a zenei nyelvvel bánni. Például Bartók 44 hegedű duójában is találunk olyan dallamot, amit Bartók talált ki. Ezt egy laikus fül észre sem veszi.

A harmadik út, amikor nem lehet konkrét népzenei vonatkozást találni, de az egész művet átjárja a népzene levegője, szelleme. Ez egy sokkal összetettebb és nehezebben járható út.

Ti melyik utat választjátok?

A harmadik úthoz mi még nem nőttünk fel, az első két utat járjuk. A mostani lemezünkön, a Bandázom-on két olyan dal is van, ami ezt a második utat járja be, amikor egy szakavatatlan fül nem tudná megmondani, hogy nem egy meglévő népdalt dolgoztunk föl, hanem Nikolával közösen írtunk. Saját szerzemény, de a szövegét a népköltészetből merítettük.

A 2011-es Tüzet viszek című albumod óta nem jelent meg lemezed, a mostanit is a párod találta ki. Magadtól nem mertél volna belevágni?

Eszem ágában sem volt új lemezt kiadni. A Tüzet viszek című albumom után úgy gondoltam, most egy jó darabig nem is akarok.

Miért nem akartál?

Nem volt bennem sem presszió, sem inspiráció.

A harmadik úthoz mi még nem nőttünk fel, az első két utat járjuk.Fotó: Polyak Attila - Origo

Az albumon markánsan lehet hallani a vonósnégyest

Így van, emiatt a régi dalokat is teljesen át kellett hangszerelni. Nikola új szólamokat írt, több dalnak barokkos kicsit a hangzása, ami a magyar népzene bizonyos területeitől egyáltalán nem idegen. A lemezen még hallható román, magyar és bolgár hatás. De ha bármelyik Nikolás lemezt elővesszük az elmúlt tíz évből, a keleties, bolgár hatás mindig jelen volt. A bolgár zenét a zsigereiben hordozza, és ezzel sikerült engem is megfertőznie.

Miért most született meg ez a lemez?

Az, hogy pont ez a lemez született meg és hogy pont ez a címe, ennek van egy előzménye. A piac is valamilyen szinten befolyásolta. Itt konkrétan arra gondolok, hogy a különböző rendezvényeken mindig előkerült a kérdés: autentikus vagy világzenei produkciót szeretnének? Túlnyomó többségben az volt a válasz, hogy mind a kettőt. Így össze kellett állítani egy olyan zenekart, akik egyiktől sem jönnek zavarba.

Így vontuk be a munkába Hegedűs Mátét, Pálházi Bencét, Fekete Mártont és Molnár Péter népzenészeket. Egy nagyon jó csapat jött össze. Az utazások és a próbák alatt igazi összeszokott rosszcsontok lettünk. Pont emiatt is lett a lemez címe Bandázom

Az utazások és a próbák alatt igazi összeszokott rosszcsontok lettünk.Fotó: Polyak Attila - Origo

Február 14-én, 19:00-tól Herczku Ágnes a Fonó Szalonban ad koncertet, bemutatva legújabb Bandázom című nagylemezét. Részletek itt.