Muszáj beszélnünk a szexről a gyerekeinkkel

2015.02.14. 22:03

A legrosszabb a hallgatás, mert elmélyíti a sebeket. Sipos Pál, egy elitgimnázium nagy hatású tanára 25 évvel ezelőtt azt vette el áldozataitól, ami a hiteles megszólalás legfontosabb feltétele: megakadályozta őket abban, hogy önmagukká váljanak. Kihasználta a pozíciójából fakadó hatalmi helyzetet, és azt, hogy nagyon kevés családban vagy közösségben természetes, sőt megengedett szexről, maszturbációról és legbenső érzelmeinkről beszélni.

Sipos Pál maga is sokáig hallgatott saját hasonló élményeiről. Olyan mélyre temette magában a traumát, hogy csak évtizedek után döbbent rá, vele is megtörtént az, ami a tanítványaival. Aki egykor áldozat volt, később elkövetővé vált.

Sipos Pált nem jelentették fel a rendőrségen, az áldozatok szülei ajánlottak alkut neki. Hirtelen eltűnt az iskolából, leköltözött vidékre. Minden szülő, tanár, barát azt hitte, saját jól felfogott érdeke a hallgatás, ezért egy bevállalós újságíró kellett, hogy sok év után feltépje a sebeket, megtörje a csendet, és ezzel lehetőséget adjon a kibeszélésre, és néhányuknak talán az újrakezdésre.

Érzékeny témákhoz nyúlnak

Pontosan ezt csinálja a PanoDráma társulata is, csak más szinten, a színház eszközeivel: lehetőséget ad a beszélgetésre azokban a témákban, amikben valamiért eluralkodott a hallgatás.

Valamiért eluralkodott a hallgatásFotó: Szabó Gábor - Origo

Megtörtént, társadalmi szempontból fontos, tabukhoz, előítéletekhez kapcsolódó eseteket és témákat feldolgozó darabjaikban drámapedagógia és színház hatásmechanizmusát keverik, egyedüliként az országban.

Az úgynevezett verbatimszínház leginkább az oknyomozó újságíráshoz hasonlít. Az alkotók, köztük a színészek is, felkutatják az érintetteket, interjúkat készítenek, minden oldalról körüljárják az esetet. Hangot adnak az áldozatnak.

“Nem tudok elképzelni megrendítőbb drámát az áldozatok saját szavainál” – mondja Lengyel Anna, a PanoDráma művészeti vezetője.

“Nem tudok jobb leckét elképzelni magunk számára, mint elutazni ezekbe a falvakba és kisvárosokba, és saját szemünkkel látni, milyen megengedhetetlen nyomorban élnek ott az emberek, mennyire emberhez nem méltóan.

De hatásosabb szembenézést sem tudok elképzelni, mint egy jól szituált, csinos, fiatalos, fehér bőrű, negyvenes színésznő szájából hallani azt a monológot, amelyet egy hasonló korú, szikkadt, fogatlan, kilátástalan életet élő, koránál jóval idősebbnek ható nagymama mesél el a kis unokáját pofozó és ismeretlen helyre elzáró rendőrről” – utal Lengyel Anna a Szóról szóra című darabra.

Munkáik alapanyaga minden esetben a valóságFotó: Szabó Gábor - Origo

A még mindig fiatalnak mondható társulat 2010 óta koncentrál politikailag és társadalmilag érzékeny témákra. Készítettek már darabot a 2008-2009-es romák elleni támadássorozathoz kapcsolódóan interjúk szövegéből (Szóról szóra), a hazai oktatásügy helyzetéről és az új köznevelési törvényről.

Munkáik alapanyaga minden esetben a valóság, így az interjúk, jegyzőkönyvek szövege változtatás nélkül, szóról szóra hangzik el a színpadon.

“Nem tudom eléggé hangsúlyozni annak fontosságát, hogy Magyarországon is kísérletezzünk ezzel a formával, mely talán a legideálisabb azon visszásságok bemutatására, melyek hazánkban mindennaposakká lettek” – mondja a verbatimszínházról Lengyel Anna.

Rátelepszik a nézőre

Ha valaki azt hiszi, hogy a romák elleni gyilkosságsorozat egy etnikai, illetve egy szélsőséges nézeteket valló kisebbség magánügye, pont olyan nagyot téved, mint az, aki Sipos Pál történetét egyedi esetnek tartja. A Más nem történt fájdalmasan szembesít ezzel a ténnyel.

A darab Magyari Péter írása és az üggyel foglalkozó későbbi újságcikkek alapján készültFotó: Szabó Gábor - Origo

A darab Magyari Péter írása és az üggyel foglalkozó későbbi újságcikkek alapján készült, de most először nem ragaszkodtak a cikkek szövegéhez, az érintettek szó szerinti idézéséhez, hanem felkértek egy író-rendező drámapedagógust, Pass Andreát, hogy írjon darabot Sipos Pál története nyomán, és pár tapasztaltabb színész mellett a PanoDráma eddigi projektjeiben is részt vevő 16 és 20 év közötti fiatalokkal vigye színre.

A Más nem történt tehát valamivel hagyományosabb, színházszerűbb előadás, mint a társulat eddigi munkái, de a társadalmi vetület és a történet valóságszaga itt is annyira erős, hogy ugyanúgy rátelepszik a nézőre, mint egy dokumentum-színházi előadás. A kiváló fiatal színészek borzongató hitelt adnak az előadásnak.

Őszintébbek vele, mint a szüleikkel

A darab három kamasz áldozattá válásának történetét követi végig, és közben felvillantja a háttérben meghúzódó okokat: a kamaszok és szüleik viszonyát, a tanárok alkalmatlanságát és az iskola mint oktatási intézmény kudarcát.

Ez a férfi a sebezhető diákokat választja ki magának áldozatulFotó: Szabó Gábor - Origo

„Sipos történetéből számunkra az volt igazán fontos és használható, hogy van egy népszerű tanár, akivel sokkal őszintébbek a diákok, mint a saját szüleikkel vagy a barátaikkal, és hogy ez a férfi a sebezhető diákokat választja ki magának áldozatul” – mondja Pass Andrea.

Nem akarták rekonstruálni a Sipos-ügyet

A Más nem történt azokat a társadalmi tényezőket veszi sorra, amik lehetővé tették ezt a szomorú történetet. Egyáltalán nem enged betekintést a bűnt elkövető tanár pszichés folyamataiba, nem kezd moralizálásba, hanem kiemel, és közelről szemügyre vesz három áldozatot, és ezen keresztül a csábítás és elcsábulás mechanizmusát mutatja be.

Megértjük a lányt, aki nem bírja elviselni apja új barátnőjét, a fiút, akit az apja elvesztése hozott közel az anyjához, vagy azt a srácot, aki láthatóan érettebb társainál, de szerelmi életének összekuszálódása mégis sérülékennyé teszi, amit Flórián tanár úr, a különösen jó fej tesi-fizika szakos tanár azonnal ki is használ.

A darabban nem kapunk választ arra, mi a felelőssége egy-egy szereplőnek, szülőnek, tanárnakFotó: Szabó Gábor - Origo

A darabban nem kapunk választ arra, mi a felelőssége egy-egy szereplőnek, szülőnek, tanárnak, ehelyett megfigyelhetjük azt a közeget működés közben, amiben a tragédia megtörténik. „A Sipos-ügy csak ihlette a mi történetünket, de sosem kívántuk rekonstruálni” – fogalmaz Pass Andrea, és ez a távolságtartás nagyon jó döntésnek bizonyult.

Kudarcba fullad a szexuális felvilágosítás

A darab első párbeszédében a diákok a gonosz természetéről beszélgetnek, de a Más nem történt nagy erőssége, hogy ezt a moralizálást gyorsan maga mögött hagyja, és az iskola, pontosabban az oktatás felelősségét veti fel kegyetlenül precízen.

Hosszú jelenetben látunk egy szexuális felvilágosítás órát, ami persze a pedagógus totális kudarcán keresztül azt demonstrálja, hogy az sem tud a szexről beszélni a diákokkal, akinek ez munkaköri feladata lenne.

„A darabbeli felvilágosítás óra sajnos nagyon is valószerű, a szexualitást még mindig nagyon finomkodva, tabuként, letudni való dologként kezelik sok helyen” – számol be tapasztalatairól a Flórián tanár úr első áldozatát alakító Szepes Anna, aki még gimnazistaként kezdett a PanoDrámával dolgozni, jelenleg az SZFE drámainstruktor szakára jár.

A szexualitást még mindig nagyon finomkodva, tabuként, letudni való dologként kezelik sok helyenFotó: Szabó Gábor - Origo

„Sok olyan tanárt láttam, aki képtelen volt még a hozzá kötődő szavakat is hümmögés és plafonnézegetés nélkül kimondani, a fiatalokat pedig nyilván foglalkoztatja a téma, de egymás előtt is ciki komolyan kérdezni, gyakran fullad kuncogásba az egész.”

Úgyhogy minden kamasz rájön arra, hogy ezekről a dolgokról a legjobb nem beszélni.

Kamaszkora legszebb és legrosszabb emléke egyszerre

Amikor arról kérdezem, vajon miért hallgattak az áldozatok annyi ideig, így válaszol: „Ez nehéz kérdés, még mindig nem igazán tudom elképzelni, milyen lenne, ha velem történne ilyesmi. Nyilván benne van a szégyen és az, hogy ne hánytorgassuk a múltat. A legnehezebb ebben a szexualitáson túl az, hogy abban az emberben kell csalódni, akire felnéztél, akiben megbíztál, akitől annyit tanultál. Hogy valakinek Sipos Pál személye kamaszkora legszebb és legrosszabb emléke lehet egyszerre.”

A darab egyik legkérdésesebb pontja Flórián tanár úr megjelenítése, hiszen őt alig ismerjük meg, mégis érezhetően bonyolult karakter. Megnyerőnek, biztonságot sugárzónak és nyugodtnak kell lennie, miközben éreztetni kellene azt is, hogy valahol mélyen nincs rendben vele valami. Ezzel a feladattal nem mindig képes megbirkózni az előadás.

A gyerekekkel való munka nagyon különleges voltFotó: Szabó Gábor - Origo

A tanárt játszó színész, Ördög Tamás szerint is ez volt a legnehezebb a próbák során: „Nagy kihívás volt a tanár személyiségének megfejtése. Annak a jó, egyensúlyi helyzetnek a megtalálása, hogy a diákok közül mindenki szereti, de mégis van súlya a jelenlétének. Ugyanakkor a gyerekekkel való munka nagyon különleges volt. Ők voltak többségben, az ő jelenlétük dominál a színpadon, az ő szabályaik szerint kell nekünk is játszanunk.”

Most akkor mit gondolsz rólunk?

A darab egy kérdéssel ér véget, amit az áldozatok tesznek fel – most akkor mit gondolsz rólunk? – és ennek megfelelően a néző első gondolata a darab után az, hogy beszélnie kell a látottakról. Az előadások után a társulat lehetőséget is teremt egy műhelybeszélgetésre.

Ahogy Pass Andrea elárulta, volt olyan előadás, amire a Sipos-történet érintettjei is eljöttek: „Én két érintettel beszéltem az előadások után, de állítólag ennél többen eljöttek, volt, hogy a szüleikkel együtt. A bemutató után odajött hozzám az egyik hölgy. Nagyon izgult, hogy mivel fog az előadás során szembesülni. Felkavarta a történet, ugyanakkor fel is lélegzett, hogy erről végre lehet beszélni. Hálás volt a munkánkért, és elfogadta a felkérésünket, hogy egy alkalommal beszélgessen a produkció alkotóival.”

Gazdagabbak lettünk egy fájdalommal

A Más nem történt a művészet eszközeivel emeli általános szintre az egyedi történetet, ami nemcsak a szigorú értelemben vett érintettek, a veszélyeztetett korban lévő kamaszok és szüleik, hanem általában véve a többségi társadalom számára is terápiaszerűen hat. Kíméletlenül, valahol mégis felszabadítóan tükrözi vissza a magyar társadalom tabuit és rejtett mechanizmusait, hasonlóan húsba vágó és aktuális módon, mint Pintér Béla darabjai.

Volt olyan előadás, amire a Sipos-történet érintettjei is eljöttekFotó: Szabó Gábor - Origo

„Egy szelet rétegzett valóságot adnak át, egy szép, telített egy órában, észre sem venni, hogy megtelt az idő, és gazdagabbak lettünk egy fájdalommal. Hol élünk, milyen a hazánk, milyenek embertársaink, netán mi magunk” – Tompa Andrea írta a PanoDráma egy előző előadásáról, de tökéletesen érvényes a mostanira is. Nagy teljesítmény, hogy mindeközben képesek elkerülni azt, hogy mindez szájbarágós vagy didaktikus legyen.

Vajon hányan hallgatnak most is?

„Egyre többen mesélik el nekünk, hogy bizony az ő iskolájukban is volt egy hasonló tanár, akiért rajongtak a gyerekek, és aki valamilyen formában átlépett egy határt, majd egyik napról a másikra eltűnt az iskolából” – veti fel Pass Andrea azt a logikus, de fájdalmas kérdést, amitől nem lehet menekülni a Más nem történt megtekintése után: vajon hány áldozat hallgat most ugyanúgy, ahogy Sipos Pál áldozatai hallgattak 25 évig?

A Sipos Pál-eset a nyolcvanas évek végén történt. Jó lenne hinni, hogy azóta feloldódtak a magyar társadalom tabui, radikálisan átalakult az oktatás szemlélete, felszabadultabban beszélnek egymással a családtagok, tudatosabbak lettek a kamaszok saját szexualitásukkal kapcsolatban, és felkészültebbek a pedagógusok, ha szexuális felvilágosításról van szó.

A Más nem történt-et legközelebb február 21-én 17 és 20 órakor játsszák a Hátsó Kapuban.