Az Eurovízió egy giccses popfesztivál

2015.02.20. 14:32

„Miért? Miért? Miért kell újra elindulni egy olyan versenyen, ahol egyszer már – így vagy úgy - bizonyított? Ráadásul egy olyan unalmas dallal, ami még a Szerelem, miért múlsz szintjét sem közelíti meg” – tettük fel a kérdést Wolf Katinak a harmadik elődöntő után.

A cikk megjelenése után Wolf Kati megkeresett minket, hogy szívesen válaszolna a kérdéseinkre. Erről, a zsűrizésről és a magyar válogatóról beszélgettünk. 

Feltettük a kérdést Wolf Katinak, hogy miért pályázik újraFotó: Polyák Attila - Origo

Miért indultál el újra?

2011-ben voltam kinn az Eurovízión, és azt gondolom, akkor az egyik legjobb dallal szerepeltem, nagyon nagy közönségkedvenc volt. A dal utóélete pedig azt igazolja, hogy annak a dalnak ott volt a helye. Sokan kérdezték, hogy újra indulok-e? Egy ideig úgy gondoltam, hogy lezártam az Eurovíziót és annak a történetét, de ez megváltozott.

Ne engedj el! már a sokadik dalom a Szerelem, miért múlsz? óta, viszont ez annyira erős lett, hogy úgy éreztem, ez egy versenybe illő dal. Másrészt ez ma az a műsor, amit rengetegen néznek hétről hétre, és lehetőséget teremt arra, hogy a dalomat bemutassam a nagyközönség előtt.

Bolond lennék, ha ülnék a fenekemen, azért, mert egyszer már indultam ezen a versenyen. Azt gondolom, minden fórumot meg kell keresni, ahol az ember színpadon állhat, mert egy énekesnő akkor tud fennmaradni, ha látják és hallják.

Ne engedj el! valahogy annyira erős lett, hogy úgy éreztem, ez egy versenybe illő dalFotó: Polyák Attila - Origo

Azt mondod, hogy a Szerelem, miért múlsz? című dalodnak van utóélete. Kifejtenéd? Mi történt azóta a dallal?

A mai napig rengeteg visszajelzést kapok. Még mindig nem tudok úgy fellépni, hogy utána ne jöjjön oda hozzám valaki azzal, hogy nála ez a dal nyert annak idején. Pedig tudjuk, hogy nem olyan helyezéssel jöttem haza, mint amire az előzetes várakozások alapján mindenki számított.

Mégis nyomot hagyott a dal, és ez a lényeg. Legutóbb novemberben egy eurovíziós klubban énekeltem Londonban, ahol a What About My Dreams mellett a többi magyar dalomat is rendszeresen játsszák. Előttem amúgy Conchita Wurst lépett fel.

Ott is azt tapasztaltam, hogy még mindig éneklik velem a dalt, még a magyar részt is. A Facebookon is kapok olyan üzeneteket, hogy figyelj, itt vagyok Svédországban, és hallom a dalodat a klubban vagy a rádióban.

Az Eurovízió egy giccses popfesztivál, de bevallottan azFotó: Polyák Attila - Origo

A Quarton leírtuk, hogy szerintünk a mostani dalod nem üti meg a Szerelem, miért múlsz? szintjét. Erről mit gondolsz?

Teljesen más jellegű a dal, de én ugyanúgy szeretem. Annyiban hasonlít rá, hogy ez is egy popsláger. Én úgy érzem, fülbemászó lett. Nyilván nem tudok objektív lenni, de van két-három olyan dal a műsorban, ami az én fülemben is benne maradt. Másik közös vonása a Szerelem, miért múlsz? dalommal, hogy annak is nagyon erős érzelmi amplitúdója volt, és ez ebben a dalban is benne van.

Téged, vagyis a dalodat kiválasztották, 2012-től viszont egy televíziós műsor a magyar válogató. Rögtön az első szériában zsűriztél, akkor a Compact Disco jutott ki. A Sound Of Our Hearts című dalt erősebb dalnak gondolod, mint a Ne engedj el-t?

Tök más, nem lehet összehasonlítani, mert az elektropop, amit ők csinálnak, ráadásul angol nyelvű. Az ő zenéjük mindig zakatolósabb, az enyémben pedig több a dallam, erősebbek a dallamívek. Ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem az ő zenéjüket. Sőt amikor az első válogatón meghallottam a Compact Disco dalát, akkor azt mondtam, ez hihetetlenül jó, és ennek helye van a nemzetközi színpadon. De ezt a műsort is jobb hátradőlve, a kanapén élvezni, mint azon agyalni, melyik milyen lesz a színpadon.

Az Eurovíziót komoly nemzetközi színvonalnak tartod?

Igen, mondjuk ki, ez egy giccses popfesztivál, de annak nagyon jó. A düsseldorfi verseny, amin én voltam, az valami elképesztő körítést kapott. Olyan színpadkép volt, olyan technikai háttér és olyan profizmus, ami bárhol megállná a helyét. Senki ne mondja azt, hogy ez a mai poppiacnak az egyértelmű leképezése. Ez nem az. Ez egy szegmense a poppiacnak, és azon belül is nagyon csinnadratta, nagyon csillog-villog, minden nagyon eltúlzott.

Ezenkívül pedig iszonyatosan jó buli. A verseny akkora élmény, amire minden előadó emlékszik, aki részt vett egyszer is az Eurovízión. Ezért érdemes versenyezni.

Én azért mentem el, mert bízom a dalban, de felkészülök arra, mi van, ha most kihullokFotó: Polyák Attila - Origo

De azért az orosz asszonykórus nem épp színvonal, vagy ez is a show része?

Mindig van benne humor és irónia. És persze fricska is, de mégiscsak ez az egyetlen olyan nemzetközi popverseny, amit egész Európában néznek, és amit a fellépők többsége komolyan vesz.

Neked még nem kellett versenyezned a daloddal. Ennek ellenére mi a véleményed, jobb ez a rendszer, hogy ugyan zsűrivel, de nyilvános show-műsor keretében választunk ki valakit?

Szerintem sokkal jobb. Az előadók szempontjából is, mert ha valaki úgy jut ki, hogy végigmegy egy egyébként nem kis idegi feszültséggel járó válogatón, az teljesen máshogy áll színpadra kinn.

Van néhány előadó, aki azért már rendelkezik komoly szakmai múlttal, mégis kiállt ide a dalával, vállalja a kritikákat, majd utólag szóvá is teszi, hogy mi nem tetszett neki. Erről mi a véleményed?

Ha valaki nem bírja a kritikát, ne jelentkezzen. Szerintem egy ilyen műsort csak így lehet elvállalni. Aki kiáll, és megmutatja magát, annak ezzel számolnia kell. Én az X-Faktort is azért bírtam ki könnyek nélkül, mert magamban eldöntöttem, hogy igen, tudom, hogy ez mivel jár, de vállalom. Én azért mentem el A Dalba, mert bízom a dalban, de felkészülök arra, mi van, ha most kihullok.

Egy komoly önismereti tréning, egy igazán jó tükör, amikor visszanézed magad egy-egy adás utánFotó: Polyák Attila - Origo

Ültél a zsűriben, és kritikákat kellett mondanod a kollégáidról. Milyen érzés volt?

Sokkal rosszabb zsűrizni. Persze izgalmas és érdekes is a másik oldalon lenni, de százezerszer jobb a színpadon állni, és tűrni a kritikákat. Korrekten zsűrizni a televízió előtt ülve, kakaóval a kezemben könnyű, akkor én is rohadt okos voltam. Nagyon sok műsorban szerepel zsűri, de egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan van közöttük, aki hiteles, és közben úgy tud véleményt alkotni, hogy az igazat is elmondja, nem bánt meg, és korrekt.

Kikre lenne ez igaz?

Ezt most nyilván nem mondhatom el, mert most a másik oldalon vagyok. Sokat tanultam abból, amikor én ültem a zsűriben. Egy komoly önismereti tréning, egy igazán jó tükör, amikor visszanézed magad egy-egy adás után.

Te mindig visszanézted magad?

Az első adás után igen, és nagyon sokat dolgoztam azon, hogy amiket nem szerettem magamon, azt hogy és miként javítsam. Nagyon kegyetlen meló volt. Amikor az ember jópofa és humoros akar lenni, vagy amikor azt gondolod, hogy most jól megmondtad a magadét, aztán visszanézve kiderül, hogy ez egyáltalán nem sikerült, na az nem jó érzés. 

Ezt a műsort is jobb hátradőlve a kanapén élvezni, mint azon agyalni, ki milyen lesz a színpadonFotó: Polyák Attila - Origo

Ha a mostani mezőnyt kellene zsűrizned, mit mondanál?

Erősebbek az előadók, mint a dalok. Persze sosem lehet elvonatkoztatni az előadótól. Vannak nagyon-nagyon jó énekesek hihetetlen hangi adottságokkal, de sokkal kevesebb az igazán jó dal. Jó zenekarok is vannak, de sajnos szavazós versenyen ritkán nyernek együttesek.

Ha a te dalod jut ki, milyen show-t csináltok mellé, illetve fogtok-e változtatni a dalon?

Fogalmam sincs, ezen még nem gondolkodtunk. Egyébként is, mindig ilyen kis etapokban gondolkodó vagyok, arra koncentrálok, ami most jön. Attól még messze vagyunk, addig van egy középdöntő és egy döntő, azon belül pedig egy közönségszavazás. Nagyon szeretem a dal hátterét is, a színpadon minden szép, a dal, a ruha, a smink, a haj, viszont a háttérben szerettem volna valami vadabbat, ami elüt ettől. Így lett a háttérvideóban a sok lesírt szemű lány velem együtt, hideg, fájdalmas, rideg képekkel. Sokat dolgoztunk a produkción, és olyan lett, amit szerettem volna, úgyhogy szeretném, ha így maradna.