Vágólapra másolva!
„Tulajdonképpen forradalmi estet” tartottak kedden az Örkény Színházban. A hét költő, slammer és újságíró között elveszett a lényeg, mert hiába gondolják, hogy ütős a szöveg, ha nem üt, ha a színházjegy jobban fogy, mint a kockakő. Kemény Istvánnak igaza van:  „A forradalom olyan, mint a szex - lehet beszélni róla, de sokkal jobb csinálni”.
Vágólapra másolva!

Jó esetben is csak pezsgett a Forr már... ? slam- és versfelolvasó est, bár olyan húzónevek jöttek el az Örkény Színházba, mint Kemény István, Térey János, Simon Márton vagy Színész Bob, a fellépőket pedig teltház és lelkes, értő közönség fogadta.

A visszafogott habzást részben magyarázza, hogy az előadás műfajilag és időbeosztásában széttartó volt: nehéz a lelkesedést fenntartani, ha a gyújtó hatásúnak szánt slam-ráolvasás után regényrészlet és politikai beszéd következik.

Hogy mondjam el?

Az igazi problémát viszont a témaválasztás paradoxona jelentette: mit lehetne elmondani március 15-ről és a forradalomról anélkül, hogy közhelyeket ismételgetnénk? A válasz borítékolható, nem sokat.

Minden egyéb csak duma, értelmiségi öncsiklandozás Forrás: Origo

A forradalom nem az elmélkedésre és végkép nem önmaga magyarázására törekszik, egyszerűen csak megtörténik, ha adott a feszültség, a szikra, a pillanat. Minden egyéb csak duma, értelmiségi öncsiklandozás, amivel a hatalom és ellenzéke is saját létjogosultságát magyarázza.

Jól beszóltak

Magyarázatból pedig volt elég, ahogy önostorozásból, öniróniából, "húsba vágó mondatokból" is, amik borzongató felhördüléseket váltottak ki a hallgatóságból. "48 meg 56, meg 89 mióta 1984? csapott oda a hatalomnak az estet moderáló Simon Márton.

"Ha hagyok mindenkit lopni, gondolkodhatok másként?" - kérdezte, aztán többször is elmondta: "Az erő nem szül jogot". Jelentem (önöknek is), mindenki értette.

A távolságot a pofádba megkapod

Friss hangon, csajos felütéssel kezdte fellépését Kemény Zsófi. A forradalom szerinte olyan, mint a fogyókúra, amibe hétfőn bele is kezd.

A helyenként pontos vagy vicces sorok ellenére az előadás ugyanakkor ötletbörzének tűnt, hiányzott belőle határozott gondolatmenet. Működik persze az utalás, hogy "Edward király, random király, elszaladt veled a ló", vagy hogy az üveggolyót is einstandolják, a távolságot pedig pofánkba kapjuk, ha kiköltöző barátokra gondolunk. De ez magában kevés, a jobban kimunkált részleteket pedig olyan lehúzó zsengék követték, mint a" végcél olyan mint a végbél".

Kemény István, Térey János, Simon Márton vagy Színész Bob, a fellépőket pedig teltház és lelkes, értő közönség fogadta Forrás: Origo

Láz-adás

Az est legjobb slamjét talán Horváth Kristóf, alias Színész Bob hozta, aki egy pillanatra sem engedte ki kezéből a közönséget, pörgősen, nagyrészt fejből előadott szövege rendesen izzott.

Add át a lázat, hogy kussolni gyalázat, mert ez a lázadás - üzente, és közben beszólt szélsőjobbnak, köldöknézegető libsiknek egyaránt, de odavágott a hallgatag többségnek is :

A slam ívét kissé megtörték a tömegtermelésről szóló közhelyek, de ezekkel együtt sem laposodott el. Színész Bob végül elegánsan - vagy inkább hárítva? - a hallgatóságnak dobta a labdát: „A kardot értetek forgatom, nem helyettetek".

Olyan, mint a szex

Lazára vette a figurát, legalábbis megjelenésében Térey János, zakója alól repper kapucni kandikált ki: verset (Fiatalság, tarvágás) és készülő regénye, a Kis jégkorszak részletét olvasta fel.

Mindkettő illett az tematikához, az választott regényrészlet humoros is volt, de túl hosszú - egy félórás felolvasás megöli a gyors akciókra és reakciókra épülő slam bulit :le is ült a hangulat, amit Veiszer Alinda politikai szónoklata sem élénkített fel különösebben.

A forradalom ott kezdődik, ahol az észérvek véget érnek Forrás: Origo

Kemény István viszont egyetlen sorral (Belső induló) ellensúlyozni tudta a vers szekció elvesztett lendületét: " A forradalommal majdnem úgy van, mint a szexszel, lehet beszélni róla, de sokkal jobb csinálni".

Akkor minek?

A részlet mindent elmondott az estről is: háromszázan jegyet vettünk egy produkcióra, és megtudhattuk, ami amúgy sem volt titok- hogy szavakból nem lesz tett, a forradalom ott kezdődik, ahol az észérvek véget érnek - megvolt ez is, következett a vastaps és a ruhatár.

Akkor meg minek? Minek a lázadással kacérkodni, ha Csider István slammer kemény szövegére - "Mondok egy viccet: ég a Parlament" - csak egy ijedt, elfojtott kuncogás a visszhang? Minek a garbós pulcsis vagy fordított baseball-sapkás okoskodás, ha ennyire futja belőle. "Ez a kérdés, válasszatok".