„Alulírottak, mint a 2015-ös milánói Expo magyar pavilonjának vezető tervezői, a pavilon közelgő befejezését megelőzően kénytelenek vagyunk tényszerűen rögzíteni a következőket” – kezdi nyilatkozatát a győztes projekt öt vezető tervezője. Aztán hosszan sorolják az okokat, amik miatt nem adhatják nevüket a megvalósuló épülethez.
A terveket 2014. június 28-án átadták a megbízónak, aki igazolta a teljesítést, azóta viszont mindenfajta információáramlásból kiiktatták a tervezőket. Az egy dolog, hogy nem mutatták meg nekik a Milánóban építési engedélyt kapott terveket, de tudomásuk szerint időközben módosították is a koncepciót. A változásokról nem a megbízótól, hanem a sajtóban megjelent látványtervekből szembesültek, amelyek több részletben eltértek az általuk készített tervektől.
„A változtatások tartalmában lényegileg érintik a megvalósuló művet, azt a koncepciót, amit a tervpályázatban kidolgoztunk. A pavilon és kert üzenete és annak megjelenési formája attól, amit jó szívvel képviselni tudunk, aminek magvalósulásáért küzdöttünk, és támadások tömegét elszenvedtük, immár tarthatatlan mértékben eltávolodott. (…)
Kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy a pavilon megvalósuló, végső változatától elhatárolódunk, annak építészeti - műszaki színvonaláért, működőképességéért, a terem hangzásáért felelősséget nem vállalunk” – írják a tervezők, majd megkérik az érintetteket, hogy a nevük többé ne szerepeljen a sajtóanyagokban, se a hivatalos honlapon, mert ez rájuk nézve kompromittáló.
Ahogy nemrég megírtuk, a sámándobos pavilon eddig sem volt mentes a botrányoktól. Nagy szakmai felzúdulást váltott ki tavaly, mikor Szőcs Géza miniszteri biztos felülbírálta a hivatalosan kiírt látványtervpályázat eredményét. A győztes helyett a második helyezettet választotta ki megépítésre.
A Magyar Építész Kamara és a Magyar Építőművészek Szövetsége közös nyilatkozatban határolódott el a döntéstől, és nyomatékosan megkérte Szőcsöt, hogy az első díjas pályamunkát építse meg a Kormány.
A BME Középülettervezési tanszékének tanárai is közös állásfoglalásban keltek ki a koncepció ellen: „Tiltakozunk az ellen, hogy egy giccsbe hajló építészeti paródia képviselje Magyarországot a nemzetközi színtéren, mert ez ellentétes lenne az ország - mindannyiunk - érdekeivel” – írták.
A tervezők akkor szembeszálltak az épületre zúduló kritikákkal. Az ötletgazda Sárkány Sándor nem értette, miért bántják őt az építészek, mikor ő nem is épületet tervezett, hanem „egy díszletet, amiben az ország népzenei, gazdasági, komolyzenei, színházi, piaci, stb. előadásait lehet megrendezni” – írta válaszlevelében.
A tervek kidolgozásában közreműködő Ertsey Attila pedig így fogalmazott: „Bécs tolerált egy Hundertwassert, aki az építészet területére tévedt. Hogy házai giccsesek, dilettánsak? Igen, azok. Mégis jók, a maguk módján… Budapest nem tud tolerálni egy Sárkány Sándort? Amint a mai nyílt levelek mutatják, nem, már ami az építészeket illeti.
El kéne vonatkoztatni az építészeti-stiláris részétől, egy látványterv alapján kapott benyomástól, és a tervet önmagában, egészében megítélni… Megkíséreltem e hálátlan feladatot elvállalni - a szoborszerű épület-víziónak testet-szerkezetet-működést adni. Én ebben a történetben egy mesterember vagyok, mégis úgy tűnik, nekem kell elvinnem a balhét”.
Hiába szenvedték el támadások tömegét a tervezők, most ők maguk is elhatárolódtak a gőzerővel épülő Életkerttől, mivel nem látják biztosítottnak, hogy az a tervek szerint és a megfelelő színvonalon valósul meg. A projekt miniszteri biztosa, Szőcs Géza tehát szép lassan magára maradt a giccspavilonnal, mindössze pár héttel a milánói expo megnyitása előtt.