Van, aki a fél karját odaadná érte

2015.04.17. 15:40

Bányai István 1980-ban hagyta el Magyarországot, azóta élt már Párizsban, Los Angelesben és Manhattanben is. A Rolling Stone-tól a Playboy-ig a legnagyobb magazinokban jelentek meg grafikái az elmúlt évtizedek során. Nemrég például a The New Yorker jubileumi számának címlapját tervezte, amiért sok grafikus a fél karját odaadná. Megkérdeztük tőle, hogy is megy ez a világ legmenőbb hetilapjánál.

„Mindig hatalmas megtiszteltetés, ha beválogatnak a The New Yorkerbe, de sok kitartás és makacs elszántság kell hozzá. Az eddigi százvalahány kísérletből nekem például 14-szer sikerült átugranom a lécet. Rengeteg jó ötletem maradt fiókban az elmúlt húsz évben, ami elég idegesítő.

Mazochizmus velük dolgozni”

– írta nekünk Bányai, akit meglepett, hogy Magyarországról érdeklődünk felőle, hisz, mint mondja, ez ritkaságnak számít.

Rengeteg jó ötlet maradt fiókbanForrás: Bányai István

A The New Yorkernél annyira gyakori a visszautasítás, hogy nemrég külön könyvet szenteltek az elmúlt évtizedek kiváló, ám meg nem jelent borítóterveinek, bepillantást engedve a szerkesztőség működésébe is. Bányai ebben játékosan "No Yorker"-nek nevezi két évtizedes küszködését a lappal.

Nem semmi hozzájuk bekerülni

És hogy miért éri meg az efféle önsanyargatás egy felkapott grafikus számára? A válasz egyszerű: a The New Yorker a világ egyik legnagyobb presztízsű közéleti, politikai, irodalmi és kulturális hetilapja, amely nevével ellentétben korántsem csak a New York-iaknak szól. Az utóbbi idők legtöbb jelentős írója küldött már nekik szöveget első közlésre, köztük Roald Dahl, Alice Munro, Haruki Murakami, J. D. Salinger és Truman Capote.

Játékosan No Yorkernek neveziForrás: Bányai István

Ám nem csak a szerzőgárdája, a külleme is kivételes: az egyetlen nagy magazin, amihez a mai napig kézzel rajzolják az illusztrációkat, sőt, a borítót is. Nem meglepő, hogy a legmenőbb grafikusok is folyamatosan bombázzák őket a siker reményében. Ők meg válogatnak, mert „hozzájuk bekerülni nem semmi, és ezt ők is tudják” – fogalmaz Bányai.

Kilencven éve a csúcson

A lap nemrég ünnepelte a kilencvenedik szülinapját. Ezt egyfelől szerkesztőségi költözködéssel ünnepelték. Persze az imádott Manhattant sosem hagynák el, mindössze annyit történt, hogy a kezdetektől meglévő Time Square-i irodából átbattyogtak írógépeikkel az új World Trade Centerbe.

Emellett kiválasztottak kilenc címlaptervet a kilenc dicső évtized tiszteletére. A tervek mind Eustace Tillyt, a hetilap kabalájának számító cilinderes figurát értelmezték újra, aki még a legelső szám borítóján tűnt fel annak idején. Ide válogatták be Bányai egyik tervét is, amelyen egy egész csapatnyi kis Tilly szalad egy apró pillangó után.

Kim Kardashiant megszégyenítően twerkelForrás: Bányai István

A biztonság kedvéért Bányai több verziót is készített, az egyiken például Kim Karsadhiant megszégyenítően twerkel a hibátlan öltözetű gentleman. „Hatalmas megtiszteltetés, hogy egy vagyok a kilenc közül a jubileumi borítón” – írta az Origónak a grafikus, aki "bányai istván"-ként, kisbetűkkel írta alá a levelet, "mint nemecsek".

Senki nem tett semmit a műfajért

Bányait nemcsak a The New Yorkerről, de a hazai helyzetről is kérdeztük. Szerinte a Magyar Plakát Archívum létrehozása sok évtizedes tartozása a magyar kultúrpolitikának. Ezért szörnyen sajnálja, hogy a jelek szerint a monumentális Liget-projektben sem kap állandó helyet az alkalmazott grafika, szemben a már így is sokkal jobban lefedett fotózással, ami hatalmas múzeumépületet kap a Felvonulási téren.

Gyalog ment ki, hogy hazahozza a konstruktivizmustForrás: Bányai István

„Belgiumban van képregény múzeum, a finnek pedig ipart csináltak a vizualitásból, nálunk nincs semmi, jóllehet Kassák gyalog sétált ki nyugatra, hogy hazahozza a konstruktivizmust. Azóta senki nem tett semmit ezért a műfajért, pedig az új nemzedéknek látnia és ismernie kéne a múltat!” – írta. Szerinte a plakát Magyarországon csak a választások idejére válik érdekessé a politika számára, utána azonnal megfeledkeznek a létezéséről.

„Az alkalmazott grafika megérdemelné a megbecsülést. Nemcsak André Kertészünk van, de Moholy-Nagyunk és Zichy Mihályunk is. A plakát helyét most a digitális média veszi át, ahogy annak idején a fotó is a festészetet imitálva indult. Ha nem használjuk ki az utolsó pillanatot a nyomtatott anyagok archiválására, kétszáz év fejlődéstörténete veszik el!” – fogalmaz Bányai hozzánk is eljuttatott támogatólevelében, amit a Magyar Plakát Társaság számára írt.

A politikát csak a választásig érdekliForrás: Bányai István

Nem értik a problémát

A kérdést fölvetettük a Liget-projekt illetékeseinek is, akik nem értették a problémát, hiszen szerintük az alkalmazott grafika megkapja méltó helyét a gigaberuházásban is: „A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria egyesített gyűjteményében több százezer grafika található, ebben a kollekcióban kiemelkedően jelentős a plakátgyűjtemény. Ezek a műtárgyak természetszerűleg helyet kapnak majd a Városligetben 2018-ra felépítendő Magyar Nemzeti Galéria – Ludwig Múzeum állandó és időszaki kiállításain is”.