Ezt jól elrontották, kedves Origo-olvasók!

Interjú Kele Fodor Ákos költővel

Költészet napja alkalmából nemrég Kele Fodor Ákos fiatal költő segítségével elrontottuk a legjobb magyar verseket. A cél az volt, hogy felháborítóan gyatra költeményeket hozzunk létre kitűnő alapanyagokból. A mókába olvasóink is beszálltak.

Költészet napján egy csomó nagyszerű versben feszítettük szét pajszerrel a rímeket, zúztuk szét légkalapáccsal a ritmust, harapófogóval cibáltuk ki a vers szövetéből a leghatásossabb szavakat. Szabályosan megnyúzzuk őket, azt vallottuk, hogy csak az elfogadható, ami igazán rossz!

De rombolás közben rájöttünk, hogy nem is könnyű őrjítően silány sorokat alkotni, hiszen az igazán gyatra eredmény érdekében szisztematikusan és biztos kézzel kell eljárni.

Mindezzel arra akartunk rámutatni, amit Kele Fodor Ákos elmondott nekünk: az irodalomoktatás egyik legnagyobb bűne, hogy csak a jó műalkotásokkal ismerteti meg a diákokat, pedig a rossz versek ismerete nélkül soha nem érthetjük meg, mitől annyira jók a jó versek. A jó versek tudatos elrontása viszont ezt élményszerűen képes megmutatni – ráadásul iszonyatosan szórakoztató tevékenység.

Versrombolás Kele Fodor Ákossal Fotó: Polyák Attila - Origo

Úgyhogy nagyon egyedül vagyok

Szóval Kele Fodor Ákos utasításait követve nekimentünk a verseknek. Itt van az egyik igazán jól sikerült rontásunk:

Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott hasztalan.

Vagy itt van ez, ahol az volt a feladat, hogy írjunk hozzá egy versszakhoz egy sort, ami kitekeri a vers nyakát:

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm,
úgyhogy nagyon egyedül vagyok.

Cikkünkben arra kértük olvasóinkat, ők is próbálkozzanak a versrombolással. Több jó megoldás érkezett hozzánk, a legjobb, legérdekesebb négy szöveget megmutattuk Ákosnak, aki elmondta szakmai véleményét a rombolásról. Bőven akadtak meglepetések.

Szinonimaszátyár

Deák Tamás például a Szinonimaszátyár nevű feladat szerint Radnóti Miklós Negyedik Eclogáját nyírta ki nagy kedvvel és kreativitással.

Eredeti:
Kérdeztél volna csak magzat koromban...
Ó, tudtam, tudtam én!
Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba!
tompán csap rám a sötét és vág engem a fény!
És megmaradtam. A fejem rég kemény.
S tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én.

Átírt:
Kérdeztél volna csak magzat koromban...
Ó, tudtam, tudtam én!
Üvöltöttem, nem kell a világ! otromba!
tompán csap rám az éj és vág engem a fény!
És megmaradtam. A fejem rég kemény.
S tüdőm erősödött csupán, hogy annyit sírtam én.

Ákos szerint ezek nagyon finom megoldások. „Jó, hogy óvakodik a parodizálástól, apróságokkal, pici módosításokkal silányítja a szöveget. Érdekes lett volna/lenne továbbmenni ezen az úton, hogy megvizsgálhassuk, milyen mértékben lehetséges - vicceskedés nélkül – még érdektelenebbé, laposabbá tenni a szöveget.”

A szerzőnek jó érzéke van

Vigh Attila Arany János Széchenyi emlékezete című versének egy részletét bombázta szét.

Eredeti:
„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé fínomul,
Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik;
Melyhez tekint fel az utód erénye:
Óhajt, remél, hisz és imádkozik.”

Rombolt:
Nem hal meg az, ki milliókat költ
S föléli kincseit, miközben öregszik,
s kívül-belül sötétlik;
Hanem lerázván, ami rajta ósdi,
Alig nézhető tévécelebbé alakul,
Fenn nem marad s kihúny LED-es fénye,
Amint időben, térben szertefoszlik;
Reá tekint fel a néző álmos képe:
Sóhajt, remél, ásít és elszundikál.

Ákos szerint itt teljesen másfajta romboláseszmény mutatkozik meg. „Mindvégig az eredetit tartja szem előtt, és ennek fényében egy olyan szöveget hoz létre, amely témájában, jelentésében profánabb, nemtelenebb.”

A költő szerint ez a módszer jól működik, de technológiailag csak a beszúrt sor igazán rossz. „A többi változtatás arra utal, hogy a szerzőnek jó érzéke van a szövegösszetartó-erő megképzéséhez, illetve tele van ötletekkel, melyeket uralni, és formálni képes. Tetszik.”

Kele Fodor Ákos több diákcsoporttal rombolt már verseket, ezúttal az Origo-olvasók rontásait értékelte Fotó: Polyák Attila - Origo

Recsegő garabó kezében

ákos147 nevű olvasónk József Attila méltán népszerű Mama című versének átiratát készítette el.

Eredeti:

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Rontott:

Már 7 napja csak a szülőm jut
eszembe gyakran, el-elakadva.
Recsegő garabó kezében,
Ment a tetőtérre, ment dinamikusan.

Én még korrekt illető voltam,
kurjongattam, dobbantottam.
Ruházza át a zsíros göncöt egy melegre
engem a beépítés nélküli tetőtérbe tegyen be.

Ákos szerint ez a megoldás egyszerre próbálja az eredetit "sárba rántani" és egy önmagában is silány terméket előállítani. Néha olyan konzekvensen pusztít, hogy az eredetit tekintve egyértelmű paródiává válik, hisz félrefordítások sorozata (pl. a "Ruházza..." sor). Másfelől a "dinamikusan" és a "beépítés nélküli" annyira bénán hangzanak, hogy valóban rossz szöveg áll elő -- ez nagy erény”.

Ugyanakkor a felszabadult rombolás közepette ákos147 rátalált egy gyönyörű szókapcsolatra is. Ahogy Kele Fodor Ákos mondja, „a "recsegő garabó" semmiképp sem tekinthető rontásnak, mert gyönyörű a hangzása, a garabó pedig a tájnyelvi jelleg miatt szokatlan színt ad a sornak, erősebbé teszi. A kemény hangzást még erősíti a "kezében". Szóval sajnos ez jobb, mint a József Attila verziója.”

Tengerentúli szipirtyó

Az alábbi szöveg egészen más természetű, mint az eddigiek, de annyira elnyerte tetszésünket, hogy nem tudtuk kihagyni a válogatásból. zs85 nevű olvasónk az alábbi szöveget írta felhívásunkra - nem vagyunk biztosak, hogy valaminek az elrontásáról van-e szó vagy eredeti munkáról, mégis, az alábbi „vers” annyira rossz, hogy az már zseniális.

varacskos-májas taligát nyaldos a folyton delikát taknyoló, tengerentúli szipirtyó egybefüggő térdkalács szerkezete.

S' mikor a tótágas agyú-fejű erzsébet ezen felbuzdulva beles mód meghasonlott, máris bele boci nyáladt egy vándorló csodacirkusz szemű elektromos távolsági parasztba aki épp arra banánolt.

Vagdalt tyúkok bakafántoskodtak széjjel mindenki bőr hálózatán, és a pudvás hold kibuggyant a manipulatív és kakaós deficitet szürcsölő vajas gerinc medrén az éterbe.

Kele Fodor Ákos rajong ezért a műért. Két kedvenc „költőjére” emlékezteti, Buddha Robokutyra és Molnár Miklósra. Előbbi egy elképesztően termékeny random szöveggenerátor, utóbbi egy József Attila-díjas költő, fordító. Kele Fodor Ákos szerint rengeteget lehet tőlük tanulni, már ami a tudatosan rontott és a mechanikusan rosszul előállított, de fantasztikusan izgalmas szöveget illeti. „Most zs85-től is tanulhattunk - hála érte. Ez nem irónia” – mondta a költő.