James McCartney brit szobrász évekkel ezelőtt döbbenten konstatálta, hogy a szeméremajak-korrekció a leggyorsabban terjedő plasztikai műtét Angliában. Úgy gondolta, a jelenséggel szemben tennie kell valamit. Ebből született a Nagy vaginafal, amelyet számos művészeti fórum az utóbbi évtized legütősebb alkotásaként aposztrofált.
- Ez volt az első alkalom, hogy a saját péniszét összehasonlíthatta másokéval.
- A nőkre is óriási hatással volt saját nemi szervük összehasonlítása.
- Négyszáz nő nemi szervéről készített gipszlenyomatot.
- A szeméremajak-műtét a leggyorsabban terjedő plasztikai beavatkozás Angliában.
- Hogy mondhatja egy férfi egy nőnek, hogy szereti, miközben a nemi szervét kritizálja?
Emlékszik, hogyan jutott eszébe az a kissé bizarr ötlet, hogy női nemi szervekből emeljen kínai nagy falat?
2006-ban a londoni szexmúzeum felkérésére készítettem egy nemi szervekből és mellekből álló, nagyméretű gipsz domborművet. Az élet sója címet adtam neki. 17 másik között belekomponáltam a saját megmerevedett péniszemet is.
Ez volt az első alkalom, hogy a saját péniszemet összehasonlíthattam másokéval. Ilyen az emberi természet, mindannyian szeretnénk tudni, hova tartozunk. Addig csak a pornófilmekben látott hímtagokhoz tudtam hasonlítani a magamét. Életemben először tök normálisnak éreztem magam.
Hogyan működött ez azoknál a nőknél, akik modellt álltak, pontosabban ültek?
Amikor meglátták a többi nő gipszbe öntött nemi szervét, ugyanazt a felszabadító érzést élték át, amit én. Ők is hasonló dolgokat fogalmaztak meg: „te jó ég, nem is sejtettem, hogy ekkora különbségek lehetnek”, meg ilyet, hogy „azt szeretném, hogy az enyém is úgy nézzen ki, mint az”, valaki pedig megnyugodva mondta: „most már jobban érzem magam a sajátommal”. Rájöttem, ahogy az összehasonlítás pozitív hatással volt az önbecsülésemre, és a nőkre is így hatott. A legtöbben úgy érezték, jobban el tudják fogadni önmagukat, miután szembesültek a kész művel.
1975-ben született az angliai Brightonban élő alkotó, több művészeti ágban is aktív. Legtöbben a Nagy vaginafal révén ismerik a nevét, ami már önmagában is jelzi, hogy a meztelen emberi test ábrázolása még mindig ellentmondásos téma. A művet 400 nő nemi szervének gipszlenyomatából állította össze. A test gyakran szolgáltat inspirációt McCartney számára, műveiben az emberi létezés módjait kutatja, különös tekintettel a vallás, a szexualitás és a halál témájára. Hagyományos és újító anyagokat és eljárásokat egyaránt alkalmaz az alkotás során.
Mégis, hogy lett ebből kvázi küldetés?
Ugyanebben az időben fedeztem fel, hogy a szeméremajak-sebészet a leggyorsabban terjedő plasztikai beavatkozás Angliában. Mit mondjak, sokkoló volt a felismerés. Nem akartam a társadalom azon részéhez tartozni, amelyik arra bátorítja a nőket, hogy operáltassák át a nemi szervük egy részét, pláne úgy, hogy a legtöbb nő nincs is tisztában azzal, hogy néz ki a többi nő odalent. Úgy éreztem, művészként tehetek valamit az ügy érdekében.
A nőknek elég egyoldalú elképzelésük van arról, hogyan is kellene kinéznie a nemi szervüknek.
Mondom, a pornófilmek csak részben szolgálnak összehasonlítási alapként, és sokan éppen ezek miatt gondolják, hogy defektesek odalent. Elhatároztam, hogy készítek egy szobrot, amelyik megmutatja a nőknek, milyen sokféle lehet a nemi szervük, és hogy senkinek sem kell aggódnia a sajátja miatt.
Felismertem, hogy nemcsak erőteljes és látványos műalkotást hozhatok létre, hanem ezzel a munkával megváltoztathatom néhány ember életét. Nem túl gyakran kínál az élet ilyen lehetőséget, nem?
Kik voltak a modellek, és hogyan találták meg?
A weboldalamon kerestem önként jelentkezőket videókon és hirdetésekben. Nem volt semmiféle szűrés. Nem különleges, hanem mindenféle vaginát kerestem, jobban mondva vulvát, de az nem rímel a kínai nagy falra. A „vagina” szó viszont rímel az angol „Chiná”-ra, így működik a szójáték.
Ritkán használok profi modelleket a munkám során. Ezek a hölgyek önként jelentkeztek, mert izgatta őket a munkám mögött kirajzolódó cél. A Nagy vaginafalra jelentkezők között 18-tól 76 éves korig minden korosztály képviselteti magát.
Nehéz volt meggyőzni a nőket, hogy hagyják gipszbe önteni a vaginájukat?
Amikor mindenkit a vaginájáról kérdeztem, persze őrültnek néztek. Lassan azonban az embereknek kezdett leesni, mit is akarok. Már két éve zajlott a projekt, amikor egy műsorba is meghívtak ezzel kapcsolatban. Utána őrületesen megugrott a jelentkezők száma, hetente több mint tíz nőt castingoltam.
Maga a folyamat elképesztően intim, hiszen meg kellett érintenie az alanyok nemi szervét. Könnyű volt közömbösnek maradni?
Profi művész vagyok. Éveken át dolgoztam meztelen modellekkel. Amikor alkotok, akkor alkotok. A gondolataim a munka körül keringenek, nem a meztelen test látványa köt le. Szörnyű hitelrontás lenne a részemről, ha bármelyik modell kényelmetlenül vagy szexuálisan kiszolgáltatva érezné magát.
Az én munkám pont az ellenkezőjéről szól, hogy biztonságban érezzék magukat, hogy biztosítsam őket arról, mennyire komolyan gondolom az egészet. Utána persze magamban gondolhatom azt, hogy nagyon szépek voltak. Már csak azért is, mert művészként nálam munkaköri ártalom a szépség dicsérete.
Nevezhetjük erotikusnak az elkészült művet?
Nem kontrollálom a közönségemet. Vannak, akik számára már pusztán a meztelen test is erotikus. Szerintem ez lényegtelen. Az emberi testtel dolgozom, hogy létrehozzak belőle valamilyen művészi formát. Némelyik szándékosan erotikus, némelyik provokatív, némelyik egyszerűen csak humoros, némelyik viszont nagyon komoly. Ez engem mint személyt is kifejez. Ugyanakkor ostobaság lenne az erotikát kizárni. Én az emberi természetet ábrázolom. A szexualitásnak pedig komoly része van abban, ami emberré tesz bennünket.
Van bármi köze a pornográfiához?
A pornográfia más. Annak az a célja, hogy felizgasson. A pornóipar gyakran kihasználja az alanyait. Az én műveimnek semmi közük a pornóhoz, én azon vagyok, hogy az alkotásaim szépek és komolyak legyenek.
Mi volt ezzel a projekttel a célja? Hogy sokkolja a közízlést? Direkt provokatív akart lenni?
A műveim gyakran sokkolóak, és ez szándékos. Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács. Olykor pusztítanod kell ahhoz, hogy teremthess valamit. Ha provokálhatok, és összetörhetek néhány begyöpösödött régi eszmét, akkor már jó munkát végeztem. Akkor már nem éltem hiába. Ez a műalkotás bemutatja a cenzúrába foglalt álszentséget és azt, hogy a férfiak időnként milyen borzalmasan bánnak a nőkkel.
Hogy mondhatja egy férfi egy nőnek, hogy szereti, miközben a nemi szervét kritizálja?
A férfiak, akik nem fogadják el a kedvesük nemi szervét olyannak, amilyen, gyávák. A saját elképzeléseik szerint szeretnék átszabni a kedvesük szemérmét. Itt az idő, hogy az ilyen férfiak végre felnőjenek, és abbahagyják ezt a szánalmas viselkedést.
Persze hogy provokatív vagyok. Azon vagyok, hogy megváltoztassam az ilyen idióta gondolkodást. Ezt nem lehet anélkül, hogy ne okozzunk felháborodást néhány emberben. A műveim felhívások, hogy újragondoljuk ezeket a dolgokat. Persze, ha dinoszauruszokká akarnak válni, csak rajta! Mindannyian tudjuk, mi történt a dinoszauruszokkal.
Még manapság is eléggé prűdek vagyunk, ha a genitáliákról van szó, bár az internetes oldalak tele vannak szexszel. Lehet társadalomjobbító szándékot, üzenetet tulajdonítani a Nagy vaginafalnak?
Az internetben az a legjobb, hogy a művészek az egész világnak megmutathatják a műveiket. A Nagy vaginafalat is bárki megnézheti. Így az egész emberiség a közönségem. Ez csodálatos! Fogadok, hogy többen nézték meg, mint bármelyik más kortárs alkotást. Állandó kiállításon lenne a helye egy múzeumban, mert hiába látja valaki az interneten, a személyes élményt semmi nem helyettesítheti.
Tényleg, miért nincs kiállítva valahol?
Valószínűleg a prüdéria az oka. A művészeti elit még Angliában is nagyon fél attól, hogy megbotránkoztatja a közönséget. Kevésbé liberális országokban pláne semmi esélye. Kútba esett egy japán kiállítás is, mert letartóztatással fenyegették a szervezőket. Hosszú még az út, mire
a Nagy vaginafal kikezdi a prüdériát, és lebontja az előítéleteket.
A művészvilág hogyan reagált az alkotásra?
A Nagy vaginafal számos művészt inspirált az egész világon. Már szinte saját mozgalma van a vaginaművészetnek. A művészet képes megváltoztatni a világot, ezt elhiheted! Még a mi életünkben megérjük, hogy egyre elfogadhatatlanabbá válik a nemi alapú diszkrimináció, az emberi test megmutatása pedig egyre kevésbé lesz tabu. Egyszerűen nevetséges, hogy megijedünk a nemi szervek látványától. A Nagy vaginafal előbb vagy utóbb ezen fog változtatni.