Régen a Túró Rudi is jobb volt

lévai balázs
Vágólapra másolva!
Lévai Balázs szerint puskaporos hordón ült a színházi szakma, ami nemrég fel is robbant, de valójában senkinek nem áll érdekében, hogy megszűnjön a Pécsi Országos Színházi Találkozó. 
Vágólapra másolva!
  • Lévai Balázs szerint azért ő vezeti a szakmai beszélgetéseket, mert őt mindkét oldal el tudja fogadni.
  • Nem kerüli a konfliktust, de nem akar nehéztüzérséggel felvonulni egy szakmai fúrumon.
  • A POSZT bojkottja szerinte nem jó válasz a szakma megosztottságára.
  • Ha állandóan megkérdőjelezzük a másik legitimitását, abból csak gyűlölet és sértődés születik.

Négy éve vezeted a POSZT szakmai beszélgetéseit. Minden évben elmondja vagy leírja valaki: ezeken a beszélgetéseken „parázs viták helyett leginkább egymás hájjal kenegetése történik”, míg régen a viták akár odáig is elmentek, hogy Vidnyánszky Attila felrúgva székét, felháborodottan kiviharzott a teremből.

Én abban a történelmi pillanatban léptem be ebbe a történetbe, amikor megváltozott a helyzet. Nyilván az én személyem is egy kompromisszum eredménye: kerestek egy olyan fickót, akit mindkét fél elfogad. Így én már egy új rendszert örököltem, amelyben nem a POSZT jelöli ki mind a két opponenst, hanem az egyiküket az adott színház hívja meg.

Persze tudjuk, régen minden jobb volt, a Túró Rudiban is sokkal több túró volt.

De a legtöbben, akik kritizálnak, az elmúlt években nem is voltak szakmai beszélgetésen.

Lévai Balázs Forrás: Simarafoto

De azért vannak nyílt véleményütköztetések?

Minden beszélgetés más; igenis vezettem nagyon konfliktusos eseményt, és voltak szoftosabbak is – ha túl simulékonynak érzem a véleményeket, igyekszem én belekérdezni, de egy jó előadást miért kellene mindenáron szétzúzni? Ne felejtsük el, a POSZT egy válogatott program, szélsőségesen rossz előadások nem, vagy csak ritkán kerülnek ide, így egy szint felett vitatkozunk. És nem volt olyan év a POSZT történetében, hogy ne kritizálták volna a mezőny összetételét, akár egy, akár két válogató döntött.

Nyilván igaza van annak is, aki több konfliktust várna el, ugyanakkor

ez egy narcisztikus szakma:

ebben az új rendszerben is jó pár sértődött alkotót láttam egy-egy szakmai beszélgetés után. Azt senki nem várhatja el, hogy idehívjuk a nehéztüzérséget, szétlőjük az előadásokat, és közben mindenki mosolyogva, üdvözült arccal hallgatja végig a saját munkája kritizálását.

Mácsai Pál és Lévai Balázs Forrás: Simarafoto

Mik voltak a legnehezebb szituációk, amelyekkel az elmúlt négy évben találkoztál?

Minden nap délelőtt, kora délután levezetek egy-két szakmai beszélgetést, aztán este megnézek egy vagy két előadást, és utána is illik még tiszteletemet tenni a színészbüfében. Annak függvényében kerülök ágyba késő éjjel, hogy hány ismerőssel találkozom ott. Tehát inkább a fizikai és mentális kondícióval adódnak problémák. De erre már jobban odafigyelek, mert ha az ember fáradtan érkezik, irgalmatlan pofonokba futhat bele.

Az persze kivédhetetlen, hogy egyes alkotók kíméletlenül rámutatnak a rossz kérdésekre: ha véletlenül eldöntendő kérdést teszek fel, egy szóval válaszolnak, amiben benne van:

És igazuk is van, pontosabbnak kell lenni. Ráadásul az elmúlt évek kettéosztottsága miatt a helyzet eszkalálódott: néha a legártatlanabb kérdéseknek is tud tétje lenni.

A POSZT-botrány előzményei

A POSZT körül eredetileg azért alakult ki vita, mert a Színházi Kritikusok Céhének jelöltje, Csáki Judit nem került be a zsűribe. A nyilatkozatokból kiderült, hogy Csáki jelölését a Magyar Teátrumi Társaság fúrta meg, indoklást azonban nem fűztek a döntéshez.
Minderre válaszul a céh kilépett a Magyar Színházi Társaságból, az Örkény Színház, a Szputnyik Hajózási Társaság és a STEREO Akt társulata pedig azt közölte, hogy a POSZT versenyprogramjába beválogatott előadásaikat játszani fogják ugyan Pécsett, de a versenyben nem vesznek részt.

A visszalépő társulatok kritizálták a háttérben évek óta zajló alkukat, és a döntési folyamatok átláthatatlanságát is.

Ezután a szakmai tulajdonosok új szempontrendszert dolgoztak ki a zsűri kialakítására, megegyezve abban, hogy a Magyar Teátrumi Társaság és a Magyar Színházi Társaság 4-4 tagot delegálhat a testületbe. Az Origo is megírta: a kettéosztott zsűri sokak szerint azzal a veszéllyel fenyeget, hogy bebetonozza az egész konfliktust kirobbantó politikai megosztottságot. Később a zsűri is összeállt, amelyben Balázs Péter és Ókovács Szilveszter is helyet kapott.

Te beszélgetésvezetőként hogyan tudod kezelni a szakma kettéosztottságát?

A beszélgetésekben ez ritkán kerül szóba, mert mindig egy konkrét előadást elemzünk. Ha elő is kerülne, az én szerepemhez tartozik egyfajta viselkedési norma, nem állhatok egyik oldal mellé sem – nem mintha oda akarnék állni. Az én privát felfogásom egyébként azt diktálja, hogy ne valamilyen külső elvárásnak engedve vagy nem engedve döntsek egy-egy felkérésről, hanem a saját belátásom szerint mérlegeljem az adott helyzetet.

Lévai Balázs Forrás: Kovács Bálint

Amikor kialakult a bojkott miatti tömeghisztéria, én is vadul gondolkodni kezdtem, hogy most akkor nekem is bojkottálnom kellene-e. Végül elolvastam mindent, ami csak megjelent erről a sztoriról, beszéltem emberekkel, akik ott voltak azon a bizonyos megbeszélésen a zsűri kialakításáról, és arra jutottam, hogy ez egy sokkal árnyaltabb történet annál, mint hogy Vidnyánszky Attila kihúzta volna Csáki Juditot a zsűri névsorából.

Persze, a mélyén ott van a szakma megosztottsága, ott vannak a viták és a személyes sértettségek,

de azt gondoltam, a bojkott nem adekvát válasz. A versenytől való visszalépéseket sem tartottam jó döntésnek, ugyanolyan kegyetlen döntés, mint egy olimpiától visszaléptetni a kijutást kiharcoló sportolókat. De én nem vagyok színházi ember, ez az én privát, külsős véleményem.

A POSZT bizonyos részei – például a zsűri kiválasztása – tisztázatlanok, szervezetlenek, és innentől kezdve ez az egész egy puskaporos hordó. Csáki Judit mellett két másik ember is kiesett a zsűriből a jelölések után, de róluk senki nem tud, én sem. Viszont ő olyan emblematikus figura, aki be tudta robbantani ezt a puskaporos hordót. Utána fel lett ajánlva a konszenzus, bárkit jelölhetett volna mindkét társaság, de akkor már késő volt.

Vannak konfliktusos beszélgetések is Forrás: Simarafoto

Szerinted mi lett volna a bojkott és a versenyzéstől való visszalépés helyett a jó megoldás?

Mindez szerintem a színházi hatalmi viszonyokról, és nem a POSZT-ról szólt. Ez abból is látható, hogy a POSZT-ot bojkottálók közül jópáran itt vannak és jókat buliznak. Az egyik oldal folyamatosan a másik színházi társaság legitimitására kérdez rá ahelyett, hogy elfogadva azt, próbálna hatékonyabban harcolni az érdekeiért. Nem lehet úgy tárgyalni, hogy folyamatosan azt mondjuk a másikra:

Ebből csak sértődés és gyűlölet születik.

A Magyar Teátrumi Társaságot egyértelmű politikai szándék hívta életre, ezt szerintem ők sem tagadják, de mára van ötvenhét legitim tagszervezete. Innentől kezdve muszáj tárgyalnia egymással a két színházi szervezetnek. Jordán Tamás jól látja, a Teátrumi Társaság jobban be tud állni egy zászló mögé, erősebbek az érdekérvényesítésben, a Magyar Színházi Társaság szétfolyóbb, egyeztetősebb, megbeszélősebb. Ősszel új elnököt választ az utóbbi társaság, kérdés, hogy utána mi változik.

Lévai Balázs szerint senki nem akarja, hogy megszűnjön a POSZT Forrás: Simarafoto

Ahogyan most állnak a dolgok, szerinted lesz POSZT még jövőre is?

Janisch Attila írt egy nyílt levelet a POSZT-ról, amelyben többek között az állt: jó lenne, ha a színházi szakmát elkerülné az az apokalipszis, amelyik a filmes szakmát már elérte a filmszemle megszűnésével. Pécsen minden előadáson telt ház van, sőt állójegyeket is eladnak, itt van a szakma, a konzekvens bojkottálókat leszámítva.

Minden kritika, minden kompromisszum dacára iszonyatosan nagy szüksége van erre a találkozóra a színházi szakmának és Pécsnek is. Azt gondolom, hogy amíg a városvezetés ragaszkodik a POSZT-hoz, addig maradni fog. És mindkét oldallal beszélgetve sem látok senkit, aki ne akarná ezt a fesztivált. Persze van, aki a béke szigetének szeretné látni. Erre viszont egyhamar nem fog sor kerülni.