Kútvölgyi Erzsébet nem szereti, ha mérgezik körülötte a levegőt

2015.06.21. 18:05

Gyermeksebésznek készült, de nem vették fel az orvosira. Szereti a mesét, és szívesen játszik zenés és gyerekdarabokban. Kútvölgyi Erzsébet 44 éve a Vígszínház tagja, több mint 100 színpadi szerep és számtalan film van mögötte. Kossuth-díjának egy részét régi vágyára, egy kambodzsai utazásra költötte.

  • Emlékszik még a Futrinka utcára? Na, azt ő mondta a rádióban.
  • Imádja az állatokat, de a madártoll érintésétől irtózik.
  • A kutyájának köszönheti, hogy ismét megszólalt.
  • Kétszer is el akarta hagyni a színészi pályát.
  • A véleménykülönbség szembeállítja egymással az embereket, ezért nem politizál.
  • Kambodzsában az emberek a szegénységet átmosolyogják.

 

Szereted a mesét? A kérdés azért jutott eszembe, mert az egyik rádióban te mondtad az esti mesét  a Futrinka utca lakóiról, Cica Micáról, Sün Sámuelről és a többiekről. Másnap este sem kapcsoltam ki a rádiót.

Ezt nem hiszem el! Te vagy a hetedik ember, aki ezt említi. Hegyi Barbara kolléganőm és édesanyja is így járt, odaragadtak a rádióhoz. Barbara másnap jött, és mondta: „Te, a Futrinka utca…” Rá két napra a nagyfiam, aki New Yorkban él, fölhívott, és azt mondta: „Te, mama, a Futrinka utca!”, azután jelentkeztek a többiek. 65 éves koromban megértem azt, hogy felnőtt emberek hallgatják a rég elmondott mesét.

Mesedarabokban is szívesen játszol?

Igen, benne voltam az Óz, a csodák csodájá-ban, A dzsungel könyvé-ben, azután a Túl a Maszat hegyen című darabban. Úgy tűnik, retró évad jön, mert megint színpadra kerül az Óz Marton László rendezésében. Azt hiszem, Magyarországon egyedüli színésznőként mondhatom, hogy 26 évvel ezelőtt Nyugati boszorkány voltam a darabban, és most is az leszek.

Ha a színész nem veszi komolyan a játékot, nagy baj vanFotó: Szabó Gábor - Origo

Arról tudok, hogy Bulla Elma kétszer volt Szent Johanna, de az egyiket Bécsben játszotta, azután Magyarországra jött, és megcsinálta 42 évesen a Vígszínházban. De ez mégsem az, mert én ugyanazon a színpadon játszom ugyanazt a szerepet.

Van különbség felnőtt- és gyerekelőadás között? Másként készül a színész?

Ha a színész nem veszi komolyan a játékot, nagy baj van, mert a gyerekek sokkal erősebb rokonságot éreznek a szereplőkkel, másként vannak jelen az előadáson. Ha például fél, akkor sikít, ha nagyon fél, sírva fakad, ha nevet, teli torokból kacag, csapkod, és kérdez: "Miért csinálja?". Vagy például A dzsungel könyvé-ben az egyik szereplő megjelenésekor megkérdezték, hogy a kígyónak miért van akkora hasa.

Ezt olyan ritmusérzékkel, olyan pontosan tudják abba a szuper csöndbe belehangoskodni, hogy nagyon nehéz a szereplőknek nevetés nélkül megállni. Ha a szülő intelligens, akkor halkan válaszol, és a gyerek egy idő után rááll arra az amplitúdóra, amin a szülő válaszol neki. Nagyon szeretek a gyerekeknek játszani annak ellenére, hogy ilyenkor a színésznek nincs húsvét, se karácsony. A gyerekeim ezért is alig várták, hogy kilépjek A dzsungel könyve Bagira szerepéből és ezt igazgatói jóváhagyással a 918. előadás után meg is tettem, mert azt mondtam, hogy tolókocsival már nem szeretnék fekete párduc lenni. (nevet)

Milyen a viszonyod az állatokhoz?

Nagyon szeretem az állatokat, egyetlenegytől irtózom, a madár tollának az érintésétől. Elnézem a világ madarait órákig a képernyőn, gyönyörűek, de otthon sincs toll semmiben. Öti (Földes László), a színház főkellékese tud erről a borzongásomról, mert amikor Johannát  játszottam a Szent Johannában, és alá kellett írni, vagyis írástudatlan parasztlányként egy x-et tenni a halálos ítéletemet kimondó papírra, olyan hosszú lúdtollat szerzett, amelyről a pihéket úgy leszedte, hogy ne érjen véletlenül sem a kezemhez.

Egyszer csak rám mosolygott, és ennek a pofának a látványától hangosan fölkacagtamFotó: Szabó Gábor - Origo

És az imádott kutyád, aki újból hangot csalt ki a torkodból?

Nincs most kutyám. A réginek köszönhetem, hogy megszólaltam, mert egy kései – 49 éves voltam – mandulaműtét után nem jött ki hang a torkomon, nevetni sem tudtam, de a kutya állandóan körülöttem volt, egyszer csak rám mosolygott és ennek a pofának a látványától hangosan fölkacagtam.

Ahhoz képest, hogy nem is akartál színésznő lenni, hanem gyereksebész, az ország egyik legnagyobb művésze lettél.

Örülök is neki, hogy így van, Kossuth-díjat kaptam, és még sok más elismerést, de az én korosztályomból számtalan nevet tudnék fölsorolni, kiválóságokat, akik itt játszottak és játszanak körülöttünk. Szerencsés vagyok abban, hogy mikor születtem, kik voltak a mestereim, kik szerződtettek, hogy olyan nagy színészegyéniségekkel találkozhattam a Vígben, és tanulhattam tőlük, mint Sulyok Mária, Páger Antal, Darvas Iván, Ruttkai Éva.

Főiskolai mesterem, Vámos László is zseni volt, de olyan emberek közé kerültem a színházban, akik óriások voltak. Takarásban álltam a színpadon, ültem a nézőtéren, és néztem őket, hogyan próbálnak, mit csinálnak. Hát az kész csoda volt!  Hogy a pályán maradtam, azt pedig áttételesen Petrovics Eszternek köszönhetem, mert Galambos Erzsi színésznőnek, Petrovics Emil zeneszerző akkori feleségének várandósan váratlanul kórházba kellett vonulnia. Harmadéves főiskolásként beugrottam a szerepébe, a Dulcineába, a La Mancha lovagja című musicalbe az Operett Színházban. Darvas Iván volt a partnerem, a dátumot soha nem felejtem el, 1971. november 9., kedd este volt.

De a pályád indulásában a szerelem is közrejátszott, mert Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című főiskolai előadásán Kalocsay Miklóssal egymásba szerettetek.

Hát persze, igen, de az 1970 végén, 1971 elején történt. Első évesként a főiskolán nem voltam hajlandó színpadra állni, a súgószerepet vállaltam magamra, begubózva, kívülállóként néztem, hogy mik mennek ott a színpadon. Én gyereksebész leszek, ami itt folyik, azt nem tudom csinálni, mondogattam magamnak. Az orvosira is felvételiztem, de kétszeri próbálkozás után sem vettek föl, így hát maradt a színművészeti.

Talán ez pont akkor volt, amikor részt vettem egy olyan előadásban, amit a hátam közepére sem kívántamFotó: Szabó Gábor - Origo

Negyvennégy éve a Vígszínház tagja vagy, legalább 100 szerep van mögötted. Volt-e olyan sorsfordító előadás, ami megváltoztatta a gondolkodásodat a színházról?

Pontosan nem tudom, mikor történt, amikor igent mondtam a színházra, és azt éreztem, hogy nekem érdemes ezt csinálni. Talán ez pont akkor volt, amikor részt vettem egy olyan előadásban, amit a hátam közepére sem kívántam. Figyeltem a nagyokat, és akkor jöttem rá, hogy ezt én is tudom csinálni, akkor is, amikor a szívem nincs ott, és ez óriási dolog.

Addigra volt már annyi szakmai tapasztalatom és tehetségem, hogy elfogadjanak a szerepemben, ugyanis ez szakma. Nem hiszem, hogy minden asztalos valamennyi munkáját egyformán szerette, de elképzelhető, hogy van egy kiemelkedő munkája, például egy bölcső, amibe minden tudását beletette, de a következő 25 szék még mindig szék, nem esik ki a lábuk, a háttámlájuk kényelmes, tehát profi darabok.

Mégis el akartad hagyni a pályát, kétszer is.

Igen, az egyik alkalom Brecht Kurázsi mama című darabjának a bemutatója (1999/2000) körüli idő volt. Szerettük játszani és úgy éreztük, beérő állapotban van az előadás, de akkor meghívták Szász Jánost, a rendezőt Amerikába, és a vezetés nem közölte, hogy a darabot leveszik a műsorról.

Ha előadás van, én este 6-ra bent vagyok azért, hogy akklimatizálódjak, hogy megérezzem a színésztársaim hangulatátFotó: Szabó Gábor - Origo

Csúcsra járattuk magunkat a premierre, és azt, amit a világra hoztunk, egy pillanat alatt letörölték. Nem közölték, hogy az az utolsó, csak másnap nem volt már előadás. Nagy fájdalom volt ez! A másik alkalom akkor volt, amikor sok kis dolog egymásra rakódott bennem, és elegem lett. Nehezen viseltem el, hogy amikor bemegyek a színpadra, és viszem a fizikumomat, az idegrendszeremet, a bőrömet, az intellektusomat, közben volt olyan ember, aki gyakorlatilag pihenni jött a színpadra. Ha előadás van, én este 6-ra bent vagyok azért, hogy akklimatizálódjak, hogy megérezzem a színésztársaim és a segítőink hangulatát.

Gyermekkorodban rajongtál a moziért, a Corvin közelében laktatok, és csodáltad a Háború és békében Audrey Hepburn meghatározó szépségét, nyugalmát, pozitív kisugárzását. Az ő hangját később sokszor szinkronizáltad. Most hogy vagy a mozival?

Most nem járok moziba, mert nem szeretem, hogy a hátam mögött pattogatott kukoricát esznek, és szívószállal szürcsölik a kólát. A kukorica roppan, és ez olyan akusztikus szörnyűség, amit nem tudok elviselni. Ami a szinkront illeti, sokszor voltam Audrey Hepburn, Susan Sarandon, Glenn Close magyar hangja, de már úgy tűnik, nincs rám szükség, megváltozott a szinkronvilág is.

A filmekkel hogy voltál? Sokat forgattál, legalább 30 alkotásban szerepeltél, és olyan rendezőkkel dolgoztál, mint Sándor Pál és Mészáros Márta.

Eleinte sokat forgattam, főként a diploma megszerzése utáni 10-11 évben. Mészáros Mártával forgattam először, mégpedig a Szabad lélegzet című mozit. Sándor Pál rendezte a Szabadíts meg a gonosztól című filmet, de forgatott tévéfilmet is, amiben játszottam, így nagyon szerettem az Optimista tragédiá-t, akkor bimbózott a szerelem későbbi első férjemmel, Örkény Antallal.

A látványtervező föltett rám egy kalapot, és igazi nőcinek éreztem magam, nagyon szerettem az egészetFotó: Szabó Gábor - Origo

Hogy reagálsz a körülötted levő zűrzavarra?

Szerencsés a természetem, még a rossz dolgokat sem hívom elő magamból, a környezetemet nem akarom mérgezni. Sok bánatunk van a saját életünkben, nem kell ezt még tetézni. Mindenkinek megvan a maga véleménye. Amikor nem volt véleményszabadság, küzdöttünk érte, most, hogy van és kimondhatod, amire gondolsz, ez szembeállítja egymással az embereket. Akár egy háromtagú családra is rá lehet vetíteni az országban uralkodó légkört. Amikor sokat vagy a társaid között a színházban, ha ott valaki méreganyagot injektál, akkor az kuszán terjed tovább, és lehúz az ingoványba. Ezért nem politizálok.

Tanultál énekelni?

Csak amennyit a főiskolán tanultam. A Mesterkurzus-ban Maria Callast alakítottam, de nem énekeltem. Az Edith és Marlene című darabban Edith Piafot játszottam. Zenei általánosba jártam, kottaolvasó vagyok, köszönhetően a nagyszerű Érsek Máriának, aki nyolc évig az énektanárnőm és osztályfőnököm volt. Nemcsak ének-, hanem rajz- és technikaórára is behozta a lemezjátszót, és mindig halkan szólt a zene, ami teljesen átitatott.

Voltál Cecília is Kálmán nagyoperettjében, a Csárdáskirálynőben Nyíregyházán.

Csoda volt, boldog voltam. Édesanyám mindig kérdezte, mikor láthatlak már szép ruhában, kalapban, mint egy igazi színésznőt. Sajnos már nem élt, amikor Nyíregyházán 2007-ben eljátszottam Cecíliát. A próbateremben izgatottan kérdeztem Tasnádi Csaba rendezőt, hogy lesz-e lépcsősor a színpadon (nevet), hogy levonulhassak. A sok kopott, szakadt nőalak megformálása után Csík György, a látványtervező föltett rám egy kalapot, és igazi nőcinek éreztem magam, nagyon szerettem az egészet.

Egymás iránti odafigyelést, alázatot tanulhatunk a darabbólFotó: Szabó Gábor - Origo

A Vígszínházban az országos menekültvita idején játsszátok a Fátyol nélkül című darabot, egy iraki származású amerikai írónő művét, amely a háborút átélt nyolc nő története.

A színdarabot a fiatal Mátyássy Áron rendezte, hihetetlenül fölkészülten. A darab monológokból áll, ha valamelyik szereplő a másik monológja alatt fémkanállal fémedényből kanalazza az ételt, és csörömpöl, azzal tönkreteszi az előadást. Egymás iránti odafigyelést, alázatot tanulhatunk a darabból.

A Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés drámát próbálod a Pesti Színházban. A szerző Fejes Endre, a zeneszerző Presser Gábor, és Szász János rendezi a darabot. Harminc éve te voltál Veronika, most két anyát és a virágárust alakítod.

Három kicsi, de jó szerep. Szeptember 6-án lesz a bemutató.

A Vígszínház mellett máshol is játszol, így a Rózsavölgyi Szalonban Ulickaja Unokám, Benjamin című darabjában.

Azt imádom! Az Ulickaja-darab ősbemutató és ajándék nekem. Zimányi Zsófinak, a Szalon vezetőjének azt mondtam, mondhat rám bármit (de nem fog) én akkor is hálás leszek életem végéig, hogy ezt a szerepet eljátszhattam. Ha ennek a darabnak híre megy, egy év múlva minden 60 és 70 közötti színésznő el akarja majd játszani Eszter szerepét. Nincs benne köd, se petárda, kell hozzá négy színész és egy jó rendező, mint amilyen Bagó Bertalan.

Imádom a férjemet, a gyerekeimet, de a negyedik héten elkezd hiányozni valamiFotó: Szabó Gábor - Origo

A nyári szünetben az Óbudai Társaskörben is szerepelsz.

Két-három hét szabadság jó dolog, imádom a férjemet, a gyerekeimet, de a 4. héten elkezd hiányozni valami. Régen nem dolgoztam nyáron, de most megkeresett Őze Áron, és fölkért, hogy Egressy Zoltán Halál Hotel című krimikomédiájában játsszak el egy szerepet. A társaskör kertjében 10 előadás lesz júliusban, utána elmegyünk a férjemmel Iván fiamhoz New Yorkba, aztán vissza, mert a 29 éves Zákányi Gáspár fiunknak lesz az esküvője. Ez bőven elég lesz nyárra.

Híre ment, hogy szenvedélyesen érdekel Kambodzsa, a khmer birodalom kora. Honnan ez az érdeklődés?

Elvarázsolt egy óriásplakát a Podmaniczky utcában egy közlekedési lámpa pirosánál, egy fej volt rajta és alatta a szöveg, hogy Angkor Alapítvány. Ez 23 éve történt, másnap bementem egy könyvesboltba és minden Kambodzsával és a khmer birodalommal foglalkozó könyvet megvettem. A Fazekas gimnáziumban érettségiztem, annak kuratóriumában ott ült velem Jelen János, szintén Fazekas-diák, Ázsia-szakértő és az alapítvány létrehozója, őt kérdezgettem, mert mindent tudni akartam arról a világról, és oda vágytam.

Amikor 2008-ban megkaptam a Kossuth-díjat, elhatároztam, hogy elmegyek Kambodzsába, és hogy megveszem az irhabundát, amit azóta Lajosnak hívok, mindkettőre nagyon vágytam. A középmonszunos időt választottam, és amikor kiléptem a kicsi repülőtérről Sien Reapban, és beleszagoltam az illatözönnel dús levegőbe, úgy éreztem, hogy itt már jártam.

Kambodzsában az emberek a szegénységet átmosolyogjákFotó: Szabó Gábor - Origo

Nem volt olyan perce az útnak, amit ne szerettem volna. Többször bőrig áztam, naponta másfél órára leszakad az ég, majd a tócsákban harmadnapra kivirul a tavirózsa, a lótusz. Ott van a világ legnagyobb édesvízi tava, a Tonle Sap, nyüzsögnek benne a halak, a víz tapintása olajos. Szegények az emberek, de szinte mindent, még a lótusz szárán levő magvakat is meg lehet enni, meg a kaktusz virágát, a szerelemvirágot, és az emberek a szegénységet átmosolyogják. Csoda világ! 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK