Óvják tőle lányaikat, készítik ellene furkósbotjaikat

2015.07.28. 11:49

Nem kell óriásplakátos gyűlöletkampány ahhoz, hogy érthető legyen A falu rossza című népszínmű tanulsága ítélkezésről és megítéltetésről. A száznegyven éves darab Pogány Judittal, Hámori Gabriellával, Gazsó Györggyel és Pál Andrással próbál ma is érvényesen megszólalni a Kőszegi Várszínházban, Znamenák István keze alatt.

Csupa fontos dolgot akar elmondani Znamenák István a Kőszegi Várszínház idei saját bemutatójának rendezőjeként. Csupa olyasmit, amiért érdemes színházba menni. Ráadásul mindezt úgy, hogy egyesíteni kívánja a színház legnemesebb feladatát a legnépszerűbbel: az örök érvényű életigazságok hangsúlyozását a minőségi szórakoztatással.

Ehhez egy 1874-es népszínművet vett elő, A falu rosszá-t Tóth Edétől, egy ma már – vagy talán mindig is? – művinek tűnően ízes, műdalokkal, műparasztokkal és művidékkel teli darabot. Amelyet persze Lőkös Ildikó dramaturggal és a bemutatóra összeállított alkalmi társulattal alaposan átformált.

A hangulatkeltésből komoly konfliktus leszForrás: Kőszegi Várszínház

Nem túl mélyenszántó szerelmi történet

Ezzel megtalálta az egyetlen módot, ahogyan ma érvényesen meg lehet közelíteni egy majdnem másfélszáz éves népszínművet: nem kifigurázva, de komolyan véve, a szövegnek nem a tekintélyét, hanem a tartalmát tisztelve. Ráadásul Némedi Árpád zenei vezetése mellett, mai dallamok találó népiesítésével remekül hangszerelt népzenére cserélte az eredeti muzsikát.

A mai dallamok találó népiesítésével remekül hangszerelt népzenére cserélte az eredeti muzsikátForrás: Kőszegi Várszínház

Znamenák számára a nem túl mélyenszántó szerelmi történetben nem is maga a „ki szeret kit” a legfontosabb, inkább a címben kódolt megbélyegzés: akire sarat dobálnak, az előbb-utóbb sáros lesz. Ha a közösség kirekeszt vagy rossznak könyvel el valakit, akkor a stigmatizálás idővel megnyomorítja az illetőt, és a hangulatkeltésből komoly konfliktus lesz.

Noha Znamenák csak a szóhasználat szintjén aktualizál, és alig helyez el a mára vonatkozó utalásokat a szövegben, azért nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy eszünkbe jusson egy-egy személyes történetnél akár valami nagyobb szabású gyűlöletkampány is. Van miből válogatni, az embert akár óriásplakátok is orientálhatják, de Znamenák visszafogottabb annál, hogysem direkten idézze fel ezeket.

Az előadás arról is beszélni akar, hogy az ilyen kirekesztő ítéletek egyrészt ritkán pontosak, másrészt ritkán mentesek a képmutatástólForrás: Kőszegi Várszínház

Óvják tőle lányaikat, készítik ellene furkósbotjaikat

Itt a falu rossza, a Pál András által kevés árnyalattal, de az erőszakos felszín alatt végig érezhető mélységgel megformált Göndör Sándor a szenvedő alany, akit – talán már nem is emlékszik senki, pontosan miért – mindenki csélcsap legényként tart számon, óvják tőle a lányaikat, készítik ellene a furkósbotjaikat.

Pál András kevés árnyalattal, de az erőszakos felszín alatt végig érezhető mélységgel formálta meg Göndör SándortForrás: Kőszegi Várszínház

Miközben ő is csak szerelemre vágyik, mint mindenki más, és ha azt nem kaphatja meg (mert a polgármester gyámleánya inkább hozzámegy egy vagyonosabb fiúhoz), akkor jobb híján tényleg megteszi, amit a falu elvár tőle.

Másfelől az előadás arról is beszélni akar, hogy az ilyen kirekesztő ítéletek ritkán pontosak, és ritkán mentesek a képmutatástól. Hogy milyen könnyű mások felett ítélkezni, egyrészt anélkül, hogy megismernénk a részleteket, amelyek úgyis csak hátráltatnák a biztos bírálatot, másrészt anélkül, hogy átgondolnánk, a saját helyzetünk vajon tisztább-e bármivel annál, mint amit más esetében kikérünk magunknak.

Közben persze ők maguk szemet hunynak jó néhány stikli felett a saját portájukonForrás: Kőszegi Várszínház

Az előadásban a falu női közösítik ki a legszebb, és talán épp ezért olcsónak tartott nőt, Hámori Gabriella tűzrőlpattant, keserűséggel, de bele nem törődéssel árnyalt figuráját. Közben persze ők maguk szemet hunynak jó néhány stikli felett a saját portájukon.

Csakhogy a kőszegi előadásban mindezek a tanulságok elválnak az előadás egészétől, és nincsenek igazán átgondoltan kifejtve, dramaturgiailag jól felépítve.

Néhány jelenetnek nincs értelme

Mintha a darab tényleges cselekménye valamiféle díszítőanyag lenne két jogos és tényleg felelősségteljes fejcsóválás között. Nem egy jelenetnek nincs értelme, sőt tulajdonképpen tartalma sem, nem érteni, mi is történik éppen, pontosabban inkább az, hogy miért történik, és azt mi miért látjuk.

Az egész előadás dramaturgiája meglehetősen lötyögősForrás: Kőszegi Várszínház

Alapvető viszonyok nem tisztázódnak: egyes szereplőkről az utolsó jelenetig nem derül ki, hogy kik is ők a faluban, mi a foglalkozásuk, vagy kivel milyen rokonságban állnak.

Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy az egész előadás dramaturgiája meglehetősen lötyögős, hiszen az ilyen szereplők nem meglepő módon nem is sokat adnak hozzá a történethez, jeleneteik a levegőben lógnak.

Sokaknak mindenestül ki lehetne húzni a szerepét, és gyakorlatilag nem változna semmi. Kivéve persze azt, hogy ezeket a szerepeket remek színészek játsszák, így ha más lehetőségük nem is igen adódik, puszta jelenlétükkel hozzá tudnak tenni az előadáshoz.

Pogány Judit komikumot farag

Bánfalvi Eszter kocsmárosnéja a szemével kommentálja a kocsmai történéseket; Pogány Judit a falu tolvajának feleségeként és bűntársaként komikumot farag a nagymamaság és a bűnözés ellentmondásosságából. Gazsó György viszont jóságos, bumfordi mackót játszik, aki mellesleg a széket is kilopja a kocsmában a részegek alól, és ez komolyan gyengíti az előadás hatását, hiszen így szinte semmi súlya nincs annak, amikor a végén leleplezik bűnös üzelmeit.

Pogány Judit zseniálisat alakítForrás: Kőszegi Várszínház

Ahogy végül a népszínmű aktualizálása is megoldatlannak tűnik. A szöveget a legvégéig olyan remek nyelvi fordulatok jellemzik, mint hogy „iszik, mint a szitakötő”, vagy az árvíz veszélyeinek ismertetésének végén a tanulság: „nem játék a folyó, hiába jetskiznek rajta a faszkalap fiatalok”, így jön létre az előadás saját és sajátos nyelve.

Hiányossággal terhelt, felemás előadás

A mindent eldöntő és lezáró nagy pálfordulást – amikor mindenki rájön, hogy kit is kéne inkább szeretnie – épp az hozza létre, hogy Pál András száján kicsúszik az eredeti, pátoszos szöveg egy ízes mondata, amit aztán hiába próbál már visszaszívni.

Pál András és Hámori GabriellaForrás: Kőszegi Várszínház

Ez metaforaként persze értelmezhető (a legmélyebb, igaz érzések örökkévalóak), de egy két és fél órás előadás nagy megoldásaként, a szerelmek nagy átalakítójaként, az új, mindent elsöprő érzelmek kialakulásának megindoklásaként mégiscsak kevés és sovány.

Így a végeredmény nem egy száznegyven éves népszínmű érvényes és komoly gondolatokkal súlyossá tett adaptálása lesz, hanem egy komoly gondolatokat szétesőfélben bemutató, jó színészekkel élvezhetőbbé tett, de túl sok hiányossággal terhelt, felemás előadás.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK