Orbán Viktor miniszterelnök és Szita Károly, Kaposvár polgármestere a Modern Városok Program keretében múlt pénteken írt alá együttműködési megállapodást, amelynek értelmében 9 milliárd forintból újulhat meg a Csiky Gergely Színház. A több mint 120 milliárd forintos fejlesztés bejelentésekor a miniszterelnök az "ország büszkeségének" nevezte a kaposvári színházat.

„Nem egyszerű felújítás lesz a Csikyben, hanem színházi fellegvár épül Kaposváron a 21. századi követelményeknek megfelelően. A budapesti Nemzeti Színház felépítése óta nem volt Magyarországon ehhez fogható színházi beruházás, mint aminek most a küszöbén állunk" – mondta Rátóti Zoltán jelenlegi igazgató.

A kaposvári Csiky Gergely SzínházForrás: Wikimedia Commons

„Mi a titka ennek a színháznak, ennek a társulatnak? Csak jobb színházat csinálnak, színvonalasabbat, mint a többiek? Vagy pedig másfajta színházat? – Nézetem szerint a kaposvári színház valóban másfajta színház. Valóban egyedülálló, rendhagyó jelensége szellemi életünknek.” Így kezdi Mihályi Gábor A Kaposvár-jelenség című riportkötetét, amelyben 1968-tól 1983-ig, a Sirálytól a Marat-Sade-ig sorra veszi a kaposvári Csiky Gergely Színház legendás korszakának legfontosabb állomásait és meghatározó alakjait.

Forradalmi színház volt, és ezt a forradalmat olyan nagy nevek vívták, mint Zsámbéki Gábor, Babarczy László, Ascher Tamás. Ascher rendeződiplomáját 1973-ban itt szerezte, Szép Ernő Patika című színművével vizsgázott, majd le is szerződött a színházhoz. 1978-ban ment át a Nemzeti Színházhoz, Zsámbéki Gábor hívására. Kaposváron továbbra is rendezett, végül 1981-ben visszaszerződött.

Ascher Tamás rendezés közbenForrás: Origo

Ez a színház nevelt ki először saját, értő közönséget. Gyerekelőadásai országosan ismertté váltak. Lázár Ervin Berzsián és Dideki című előadásán több generáció szocializálódott.

A legveszélyesebb (egyben a legsikeresebb) produkció az 1981 decemberében bemutatott Peter Weiss Marat/Sade című darabja volt a nemrég elhunyt Ács János rendezésében.

Eörsi László így emlékszik vissza: "Az előadásokra óriási számban jöttek/jöttünk le, buszokkal, kocsisorokban. A demokratikus ellenzék tagjai is látogatták a színházat, az ünneplések tüntetésszerűek voltak. Az előadást 1982 nyarán meghívták a BITEF-re (Belgrade International Theatre Festival) is, a társulat a négynapos budapesti vendégjáték után utazott Jugoszláviába.

(Megvolt annak is a veszélye, hogy nem fogják kiengedni az előadást. Köpeczi Béla kulturális miniszter be is kérte az előadás szövegkönyvét.)

Babarczy szerint Knopp András megértette az interpretációt, és följelentette a színházat. Ebből nagy botrány lett, az ügy a PB elé került. Eközben a kaposváriak átütő sikert arattak Belgrádban, mindhárom fődíjat megnyerték. Az előadásnak külföldön komoly sajtóvisszhangja is volt, miközben mindezt a hazai sajtóban hírzárlat kísérte. Az elhallgatás azonban már semmit sem használt, az ügyet sokáig nem lehetett volna titkolni".

Ascher szerint volt olyan feljelentés is, ami szerint „mi az elmegyógyintézeti igazgató alakjával a Kádárt parodizáltuk. Mondjuk az kétségtelen, hogy bár nem volt benne direkt paródia, valóban ez az öltönyös, egyszerű, bürokrata figura, akit a Csernák Árpád játszott, a Kádár-kor szimbóluma volt."

Orbán Viktor mondhat nagy szavakat, és költhetnek súlyos milliárdokat a megújításra, a színház legendás fénykora már aligha jön vissza.