A korábbi évekhez képest Magyarországon egyre több a női zeneszerző és szövegíró, főként a pop, az alternatív és a gyermekzene területén, derült ki abból felmérésből, amit a Dal+Szerző magazin felkérésére készítettek.
Az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület adatai szerint 2005 előtt alig 5 százalék, az utóbbi három év regisztrációi alapján viszont már több mint 16 százalék a női alkotók aránya a zenei területen.
Ez megmutatkozik a kiosztott díjakban is. Míg korábban inkább előadói területen vehettek át elismerést nők, az utóbbi években egyre gyakrabban kapták meg a szervezet elismerését könnyű- és komolyzenében.
A 2014-ben bejelentett művek alapján a nők főleg a pop, az alternatív és a gyermekzene területén alkotnak. A legkevesebb női szerzős bejelentést felvonultató műfaj a rock, a hiphop és a klasszikus zene.
Persze, ez is csak részben igaz. A klasszikus zenei együttesek tagjainak ma már legalább a fele nő, noha a Bécsi Filharmonikusokat például máig szinte kizárólag férfiak alkotják. Olykor még az is megütközést kelt, ha egy nő nem éppen testhez álló hangszeren muzsikál.
Arra meg egyszerűen nincs is igazán szavunk, ha zenét komponál. Női zeneszerző, zeneszerzőnő? A szavak idegesen taszítják egymást. Pedig a zeneakadémián végzett növendékek között egyre nagyobb számban akadnak elképesztően tehetséges nők.
Meskó Ilona például kiskora óta komponál. Amikor még nem tudott kottát írni, a nagybátyja jegyezte le a szerzeményeit. "Soha nem ajnároztak otthon, hogy hű, milyen szép zenét szereztél. Apukám a debreceni főiskolán volt zongoratanár, a kijevi zeneakadémián annak idején ő is tanult zeneszerzést meg karmesterséget.
Nyilván ez is hatott rám, de számomra egyszerűen nagyobb örömforrás volt új és újabb, még sosem hallott hangsorokat létrehozni, mint megnézni ötször egymás után a Kis hableányt. Amikor aztán elkezdtem vezényelni, ott már tényleg szembesültem a férfi-nő kérdésse"- mesélte egy interjúban.
Tallér Zsófia számára a kérdés, hogy nő létére miért választotta ezt a nem éppen feminin pályát, mára gyakorlatilag elavult, érvényét vesztette. A problémát ezzel nem egyszerűen lesöpri az asztalról. Ellenkezőleg, jóval magasabb szinten tárgyalja.
„Sok neves férfikollegám állítja, hogy meghallja, hogy egy darabot nő komponált-e vagy férfi. Természetesen ezen állítások egy része csupán – az európai kultúrában e témában szinte kötelező – malícia, de az őszinte vélemények igazolják a női zenedramaturgiáról való álláspontomat, mely szerint – a feminizmussal tökéletes ellentétben állva – éppen a két nem alkotói hangvételének különbsége a lényeges" - írja doktori disszertációja Dies Irae című fejezetében Tallér.