Magyarország ilyen, vagy ilyen is lehetne

2015.11.29. 16:13

Szeméremajkakra feszülő moncsicsis tanga, kipörgő kerekekkel elstartoló Skoda Felicia, félvilági szerzetekhez simuló bögyös macák: igen, Magyarország ilyen. Vagy ilyen is lehetne.

Közel jártunk a pusztuláshoz: ha a rosszabbik forgatókönyvet nézzük, egy hajszálnyira voltunk attól, hogy örökre terméketlen atomtemető váljon országunkból. El sem tudja képzelni? A Café Postnuclear segít: megrajzolja helyettünk a halál zsoldján megerősödő bandákat, az út menti csehókat, ahol igen, van pacal, és szavak helyett a fegyverek beszélnek, majd az Orion feliratú pólóba bújt szótlan hősök tesznek rendet a posztapokaliptikus, posztszocialista, poszttraumatikus káoszban. 

Café Postnuclear -  majdnem megtörtént katasztrófa utánForrás: Budai Dénes, Szűcs Gyula

Budai Dénes és Szűcs Gyula képregénye nem egy szimpla Mad Max-utánérzés, hanem a haza pusztulásának egy olyan elképzelt, de valahol a realitás felé mutató ábrázolása, amit egyszerűen nem lehet letenni.

Az alapsztori akár meg is történhetett volna: a csernobili katasztrófát ellenséges támadásnak vélve egy szovjet vezérkari tábornok azonnal rátenyerel a piros gombra, és megindul a válaszcsapás, aminek eredménye sokaknak pusztulást, másoknak pedig torz újjászületést jelent.

Trabant a Skoda ellenForrás: Budai Dénes, Szűcs Gyula

Túl a pár oldalnyi történeten, a részletek azok, amely miatt leborulok a rajzoló előtt: ha a legfiatalabbak nem is érthetik pontosan, de egy késő harmincas, a népköztársaságot még megélt ember annyi emléket, fricskát és pofont kap kockánként, ami nem csak egyszeri olvasásra elég – újra meg újra elővéve a Café Postnucleart, olyan apróságokat vehetünk észre, amit először meg sem láttunk.

Pacal van!Forrás: Budai Dénes, Szűcs Gyula

A járművek szerelmeseinek kötelező: a béketábor jampimobilján, a Felicián túl Rákosi ZISZ 110-e, Markovics mester Pannonia P20M forgótárcsás versenymotorja is feltűnik, de megakad szemünk a Barkasokon, CZ 360 krosszgépeken vagy a Dnepr-vázba épített BMW-blokkos halálosztón is.

Moncsicsi, de nem MónikávalForrás: Budai Dénes, Szűcs Gyula

Csak úgy mellékesen elhelyezve, de a régi tárgyak szintén megjelennek. A cigi, a Commodore játék, a Conan poszter, a Pokolgép-lemezborítónak öltöző rosszarcúak teszik tökéletesen magyarrá a képregényt. A jó hír az, hogy folytatása lesz, de kell is, hogy legyen: a történet nem ér véget, sőt a kor ereklyéiből, a mindennapi használati tárgyaiból még annyi van, hogy lesz mit becsempészni az újabb epizódokba.

A pusztító LadaForrás: Budai Dénes, Szűcs Gyula

Budai rajzai ütnek. A mellek nagyok és hegyesek, a fenekek kerekek és feszesek, a férfiak izmosak vagy visszataszítóak, a düledező házfalakról lerobbantságukban is ismerős gépek hangja verődik vissza.

Szűcs szövege lényegre törő, nincsenek cikornyás összetett mondatok, pont annyi a duma, ami elfér a buborékokban. A lényeg a rajzokon van, amelyek megunhatatlanok. Röhögve fedezzük fel a mellékesen megjelenő orosz kvarcjátékot, vagy éppen saccolgatjuk, melyik KGST-ország fegyvere sül el először.

Csernobil utáni poszttraumatikus állapotokForrás: Budai Dénes, Szűcs Gyula

A Café Postnuclear amellett, hogy magyar posztapokaliptikus képregény, kiváló történelmi humorérzékről tesz tanúbizonyságot: a kiszáradt Balaton medrében az oldalán fekvő Szent Jupát árbocára felszúródó csehszlovák krosszmotor több mint egy szimpla geg.

Indul a verseny, csupa ismert járműForrás: Budai Dénes, Szűcs Gyula

A félmeztelen nők és az olvasó szeme előtt zajló puncinyalás miatt simán felnőtt tartalomnak minősül, de egy mai kamasznak ezen túl sem való. Nekik ez a fajta sűrített, tömény történelmi utalásrendszer talán érthetetlen. Aki nem élte át legalább gyerekfejjel a rendszerváltást, annak biztos, hogy sok minden elsikkad majd, bár van annyi a képregényben, hogy a fiatalabbak érdeklődést is felkeltse a Ladáktól hangos közelmúlt iránt.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK