Dübörög a Liget Projekt, nemrég újabb pályázatokat írtak ki, két épületterv viszont a kukába került. A projekt elvileg zöld lámpát kapott a kormánytól, rövidesen megkezdődhetnek az első bontások. Két japán sztárépítész látványos épületet tervezett a Ligetbe, a beruházás ellenzői viszont féltik a parkot és a fákat. De az, hogy mi lesz a Liget sorsa a következő jó pár évtizedben, valójában csak most fog eldőlni.

Mostanában kell kiderülnie, hogyan képzeli a Városliget Zrt. a park jövőjét. Vagyis hogyan egyezteti össze a turisztikai szempontokat a helyi érdekekkel? Mennyire lesznek haladó szellemiségűek a Magyar Zene Háza programjai? Hogyan épülnek majd be ezek a múzeumok a magyar intézményi hálózatba? Vajon hogyan került be hirtelen a projektbe a historizáló populista építészet? Mi kell ahhoz, hogy tíz-húsz év múlva büszkék legyünk a Ligetre? Szemerey Samu építésszel, urbanistával, kurátorral beszélgettünk.

Szemerey Samu építész, urbanista, a Kortárs Építészeti Központ alapító tagja és kurátora. Munkái a kultúra, az elérhető technológiák és az emberi környezet viszonyait és a tervezői gyakorlat innovatív szerepköreit vizsgálják.

Rendszeresen tanít, előad és publikál hazai és nemzetközi helyszíneken, tanácsadóként és stratégiai tervezőként városokkal, intézményekkel és piaci szereplőkkel dolgozik együtt.

Számos workshop, kutatás szervezője, illetve kiállítások és programok kurátora. 2014-től a Design Terminál szakmai tanácsadójaként is dolgozik. Az ELTE BTK doktori hallgatója, kutatási témája az információs technológia hatása az urbanisztikára. Budapesten él.

  • A közéletben elég ódivatúan gondolkodunk a kortárs építészetről.
  • A jó kortárs épületek szellemi és piaci tőkét jelentenek egy országnak.
  • Egy jó múzeumba már nem áhítattal kell belépni.
  • Most az a legfontosabb, hogy a Ligetben majd működő intézmények már holnap elkezdjék a munkát.
  • Nagy kérdés, elég bátor lesz-e a projekt, ez eddig csak félig sikerült.
  • A historizáló populista építészettel bohócot csinálunk magunkból.
Szemerey Samu urbanista szerint a legnagyobb kérdés, elég bátor lesz-e a projektFotó: Polyák Attila - Origo

A hivatalos kommunikáció szerint minden szép és jó, rövidesen el is kezdik a munkálatokat. Ehhez képest három, tervpályázaton nyert épülettervet pöccintettek ki a projektből egyik pillanatról a másikra: mégsem tervez a francia iroda néprajzi múzeumot, mégsem lesz Fotóművészeti és Építészeti Múzeum. Ez komoly érvágás, nem?

Nem lepett meg a gyors módosítás, és nem is örültem neki. Ha az épületek helyett most az intézmények felől közelítek, a Fotóművészeti és az Építészeti Múzeum kiesése hatalmas veszteség mind a két oldalnak, a Liget Projekt egészének és ezeknek a gyűjteményeknek is. Hiszen nincs tisztességes helyük – még annyira sem, mint a Néprajzi Múzeumnak, pedig a Kossuth téri Kúria épülete egyáltalán nem alkalmas arra a célra, amit most betölt.

A Liget Projekt részeként komoly esélye lett volna ennek a két intézménynek arra, hogy talpra álljon. Nem biztos, hogy lesz még egy esély. És ez a két múzeum rettenetesen hiányzik a magyar intézményi hálózatból.

Ez nem lesz. A Fotómúzeum és Építészeti Múzeum kiesettForrás: ligetbudapest.org

Nem ezen csúszott el a dolog. Úgy tudom, a legfőbb politikai döntéshozóknak nem tetszettek a kockaépületek.

Ezt könnyen el tudom képzelni. Mind a két ház, ami egyébként egy pályamű volt, billegett: lett volna még munka velük. Nem is voltak kiemelkedő tervek, de ezek voltak a legjobbak egy közepes mezőnyben. Ugyanakkor fontosabb, hogy ez a három épület a kortárs globális építészeti kultúrában elismert formavilágot, építészeti nyelvet valósított meg itthon. Magyarországon hiányzik ez az irányzat, nem történt meg a kulturális felzárkózás ezen a téren. A szakma felzárkózott, de tágabb körben,

a közéletben elég ódivatúan gondolkodunk a kortárs építészetről.

Vagyis hiába képviselt a Liget Projekt haladó építészeti szemléletet, nem tudta bevállalni a modern épületeket?

Igen, bár a két japán ház, az Új Nemzeti Galéria és a Magyar Zene Háza is modern, csak más értelemben. Az elvetett három épület feszes, fegyelmezett vonalvezetésű volt, ez a szemlélet Magyarországon, ahol szeretünk mindent díszíteni, általában nem népszerű. Az is mutatja ezt, hogy a sajtóban azonnal elnevezték ezeket az épületeket kockáknak, és előkerült egy csomó ostoba klisé arról, hogy a beton és az üveg mindenképpen rideg felület. Ezek a vélemények gyorsan utat találtak a nagyközönséghez, és úgy látszik, a döntéshozók sem különböznek ebben a nagyközönségtől.

A Néprajzi Múzeum terve, amit végül elvetettekForrás: ligetbudapest.org

Miért áll vesztésre ez a fajta fegyelmezett, feszes, funkcionális építészet itthon?

Budapest az elmúlt két évtizedben nem sokat tett azért, hogy felkerüljön a kortárs építészet világtérképére. És ez nem egy szűk szakma ügye, hiszen egy-egy épület olyan kulturális és piaci tőkét jelent, ami az egész társadalomnak hasznos. Nemcsak az építészeknek fontos, hogy Budapest, az EU körülbelül tizedik legnagyobb városa hol van ezen a térképen.

Ha a kortárs építészet valahol virágzik, az kihat a kultúra finanszírozására, marketingjére is.

A Liget Projekt pályázatainál az látszott, hogy a haladó szellemiségű kortárs építészet hazai hiánya nem segíti a projektet. A világ vezető tervezőirodáinál pedig nagyon jól végiggondolják, milyen pályázatokon indulnak el, mert ezzel a saját hírnevüket is kockáztatják.

Ilyen lesz az Új Nemzeti Galéria, az épületet japán építésziroda terveziForrás: Nemzeti Múzeum

Magyarország tehát nem a leghívogatóbb helyszín a menő tervezőknek.

Hozzátenném, hogy maga a pályázati kiírás profi munka volt. Az intézmények programja, tehát a házak tartalma volt inkább ködös. Egy vezető iroda számára a kiírás minősége és hitelessége mellett majdnem ilyen lényeges kérdés, hogy az esetlegesen megvalósuló épület és annak helyszíne mennyire tud bekapcsolódni a nemzetközi szakmai vérkeringésbe.

Nemrég írták ki a pár száz méterrel odébb, az Ötvenhatosok terére áthelyezett Néprajzi Múzeumra az új pályázatot. Mi a véleményed a meghívott tervezőirodák köréről?

A meghívott külföldi irodák a világ élvonalába tartoznak, több korszakos jelentőségű csapattal. További megerősítést az ad majd, ha be is adják a pályázatot, és valóban komolyan veszik a felkérést.

Az elvetett Néprajzi Múzeum helyére „egy szecessziós ékszerdoboz” kerül, Baán László hívta így a semmiből a projektbe került Városligeti Színházat. Első ránézésre elég idegen ez a gondolat a Liget Projekt arculatától, és az a gyanúnk, politikusok fejéből pattanhatott ki az ötlet. De úgy tűnik, a Liget Projekt teljes mellszélességgel mögé áll.

Most az a hivatalos indoklás, hogy a Ligetből hiányzik a színház mint programelem. Ez jól hangzik, de akár igaz is lehet. Ráadásul gyerekszínház valóban nincs a városban. De engem jobban foglalkoztat az a kérdés, miért építünk vissza régi épületeket. Miért teremtünk meg fikciót egy épülettel? A várban készülnek hasonló visszaépítésre, és két ilyen épület lesz a Ligetben, a Városligeti Színház és a Közlekedési Múzeum. Lesz egy ház, ami kívülről egy szecessziós burok, belül meg egy kortárs színház. Ez elég zavaros.

Ilyen épületek mellett meg tudja tartani a Liget Projekt az egységes fellépést?

Nem az építészeti egységesség a kérdés, a színház felépítése nem lesz hatással a többi épület minőségére. Az a sarok amúgy is elég messze van a többi épülettől, kicsit lelóg. Úgyhogy nem is zavarják egymást.

Miért építünk vissza régi épületeket?Fotó: Polyák Attila - Origo

Engem a múltba révedő építészeti fikcióteremtés zaklat fel. Egyik visszaépítendő épület sem annyira értékes, hogy ez indokolt legyen. Nem jelentősek, nem képezik a nemzeti kincs részét, nem olyanok, mint mondjuk a Mátyás-templom. Nincs olyan történelmi trauma sem, ami indokolttá tenné a rekonstrukciót, mint a világháború után Krakkóban.

Ezzel a historizáló populista építészettel szerintem csak bohócot csinálunk magunkból.

Akkor vajon miért kerülhetett terítékre?

Ezt a szemléletet nem nevezném konzervatívnak, mert azzal pont szembemegy. Mondhatnám maradinak, csak nem akarom minősíteni. De a politika számára nem a kortárs építészet hordoz értéket önmagában, hanem a beruházások, illetve az a szimbolikus cselekedet, hogy valaki felépít valamit.

A visszaépítés egy olyan korszakot idealizál, ami a közmegegyezés szerint az utolsó sikeres korszaka volt az országnak.

A logika egyszerű: ha egyszer az már sikeres volt, akkor csináljuk most is, mi a probléma?

Siklós Mária is így érvelt anno a Nemzeti Színház ügyében: az emberek az eklektikát szeretik, csináljunk hát eklektikát, mert akkor sokan fogják szeretni az épületet. Ez is egy érvelés, csak éppen leválasztja magát mindenről, ami a jelen világ jelen problémáival foglalkozik. Ez persze nem meglepő eljárás Magyarországon.

Jó helyszínnek tartod a Ligetet egy múzeumi negyed felépítésére?

Nem ördögtől való gondolat. Sok kritikának helye van, főleg ha megnézzük, milyen rozsdaövezetek vannak a környéken. De érdemes a politikai realitással is számolni: ahhoz, hogy a borzalmas állapotban lévő Városliget valóban megújuljon, politikailag látványos projektre van szükség. És ez ilyen. A kockázat szerintem inkább az, hogy elég bátor lesz-e? Mert egy középszerű vagy gyáva végeredményért nem érdemes az egészbe belefogni.

És hogy látod, eddig mennyire bátrak?

Félig. A két japán ház rendben van, jót fognak tenni a városnak, kicsit hasonlóan ahhoz, hogy a rettenetes négyes metró gyönyörű megállói is jót tettek, mert tömegek szembesültek kortárs építészettel. Ez ritka. Ha több olyan múzeum lesz, ami kortárs intézményként viselkedik kortárs épületben, annak komoly hatása lesz a magyar kultúrára, onnantól nem kell Bécsbe menni ezért az élményért. A másik fele, a Közlekedési Múzeum és a Városligeti Színház épületként egyelőre egész más szemléletet tükröz.

A japán sztárépítész fák között lebegő felhőt (mások szerint palacsintát) tervezett. Ez lesz a Magyar Zene HázaForrás: ligetbudapest.org

A Ligetben állítólag már nem is múzeumi negyed épül, hanem élménypark. Ennek van jelentése számodra?

Ez elsősorban kommunikációs keret – úgy látom, a kifejezés olyan programmixet jelöl, ami nemcsak rövid távú látogatást, hanem egy egész napot vagy hétvégét is ki tud szolgálni. Egy üzletembernek vagy egy családnak is nyújthat a park érdekes programokat, egy hétvégén vagy egy tárgyalás után: séta, kiállítás, ebéd, meeting, aztán fürdő vagy állatkert.

Nagyon sok múlik a most meghirdetett tájépítészeti pályázaton. Mit gondolsz, jól sikerült a kiírás?

Szerintem ez az egész projekt legfontosabb eleme. A park felújításának az önértékén túl óriási hatása lehet a hazai parkok és közterek jövőjére, illetve ahogy azt tíz éve a Millenáris esetében tapasztalni lehetett, a tervezésükkel foglalkozó szakmák jövőjére is.

A magyar tájépítész szakma sok munkája nemzetközi szinten is az élvonalba tartozik.

A Liget rendezése a többi rettenetes állapotban lévő közpark, a Népliget vagy a Népsziget esetében is példaként szolgálhat. Ha lesz egy világszínvonalú közparkunk, az hosszú ideje nem tapasztalt minőséget és lehetőségeket hozhat a város mindennapjaiba.

A magyar tájépítész szakma sok munkája nemzetközi szinten is az élvonalba tartozik.Fotó: Polyák Attila - Origo

A kiírás egymás mellé helyezi a történeti kert rekonstrukcióját és a kortárs park megteremtésének igényét. Ez jó kiindulópont, és indokolt is, mert hű Nebbien eredeti, ma is progresszív tervéhez.

Melyik az a terület, ahol a Liget Projektnek a legtöbbet kell fejlődnie?

Fontos lenne, hogy a Liget kommunikáljon a közvetlen környezetével. A múzeumi negyednek három léptéke van, mindegyik ugyanolyan fontos: európai szinten is jelentősnek kell lennie, olyan programokkal és kiállításokkal, amik miatt megéri ide jönni. De fontos a városi és országos lépték is, a magyar kultúra intézményi hálózatában is kellően beágyazottnak kell lennie, nem lehet elszigetelt, nem állhat az intézményi hálózatok fölött. És ott van a helyi lépték: a negyednek fontos szerepet kell betölteni a környéken lakók életében, lényeges, hogy nekik is tudjon mit mondani a Liget. És ez ne valami olcsó dolog legyen, ne merüljön ki annyiban, hogy majd idejönnek a környék iskolás gyerekei tornázni.

A jó intézmények aktívan részt vesznek a társadalmi nyilvánosságban, hozzáférést biztosítanak a kultúrához a párizsi értelmiségin túl a szomszédos utcák lakóinak is.

Egy mai múzeumi kiállítótérbe már nem áhítattal kell bemenni.

Mondok egy példát. A Liget egyik szomszédja a Csikágóként ismert környék, itt kézműves mesteremberek dolgoztak sokáig, ennek most már csak a romjai vannak meg. Az ottani műhelyek és a múzeumok között kiépülhetne valamilyen kapcsolat – akár megrendelésekben, akár helyi közösségek felkarolásában. Így egy múzeumi intézmény a város életének, fejlődésének, akár a gazdaságának is aktív szereplőjévé válhat.

Ez jól hangzik, de van realitása?

Számos helyen működik a modell. Ez ugyanolyan törődést és szervezést igényel, mint idehozni egy világsztár képzőművészt. A bécsi iparművészeti múzeum rendszeresen helyi közösségekkel együtt dolgozik globális kérdéseken. Ehhez persze kockázatot kell vállalni, meg kell nyilatkozni, tudni kell megszólalni akár közéleti ügyekben. Ez nem a legmegszokottabb hazai gyakorlat.

Az intézményeknek már most el kell kezdeniük a működést, nemcsak az épületek nyitásakorFotó: Polyák Attila - Origo

A Néprajzi Múzeum a legprogresszívebb hazai intézmények egyike, attól nem tartok, hogy ők ne töltenék meg az új épületüket funkcióval. De ugyanez a felkészültség számomra nem látszódik körvonalazódni a Magyar Zene Házánál.

Ez attól függ, milyen lesz a vezetés. Most szerintem élet-halál kérdés, hogy a Ligetben majd működő intézmények ne 2018-ban kezdjenek el működni, hanem holnap. Vagy inkább ma. Tehát a Zene Háza nem akkortól üzemel, amikor megnyitják az épület kapuit, hanem már most. Mindegy, hogy hol, lehet egy üres lakásban is. Csak el kell kezdeni tartalmat előállítani és kísérletezni.