Amerikai lapok bírósági iratokból értesültek a decemberi megállapodásról, amelyet még egy bírónak is jóvá kell hagynia. Erre márciusban kerülhet sor.
Egyes becslések szerint a Warner/Chappell Music évente akár 2 millió dollárt is beszedhetett jogdíj címén a dal nyilvános előadásai és filmekben való felhasználása után.
Egy amerikai bíróság szeptemberben nyilvánította közkinccsé a világ talán összes kultúrkörében használt születésnapi köszöntőt, kimondva, hogy
a Warner/Chappell Music zeneműkiadó nem rendelkezik a dal szövegének szerzői joga felett.
A dalról dokumentumfilmet készítő Good Morning To You Productions produkciós cég és számos művész 2013-ban indított pert a jogtulajdonossal szemben, hogy visszafizessék azt a több millió dollárt, amelyet a dal felhasználása után járó jogdíjak formájában szedett be a Warner/Chappell Music az évek folyamán.
A világhírű dal története 1893-ig, a Good Morning to All című dalocska publikálásáig nyúlik vissza. Az óvodai daloskönyvben megjelent nótát Mildred Hill és testvére, Patty írta. A Good Morning to All dallama később a jól ismert – és a bírósági feljegyzések szerint ugyancsak Patty által írt – Happy Birthday-szöveggel vonult be a köztudatba.
Maga a dallam már régóta a köztulajdon része.
A Warner/Chappell Music szerzői jogai egy 1935-ös regisztráción nyugszanak. A cég 1988-ban vásárolta fel a Hill-nővérek kiadóját, a Clayton F. Summy Co. vállalatot, amely 1935-ben regisztrálta a Happy Birthday-dalt. A közkinccsé nyilvánítást szeptemberben kimondó bíró szerint a Hill-nővérek a dallam egy meghatározott zongoraátiratára vonatkozó jogokat adták el a Summy Co. cégnek, és nem a dalszöveg szerzői jogait.
A videó összegyűjti, milyen megoldásokat találtak ki a filmesek, hogy elkerüljék a jogdíjfizetést
A jogvita világszerte nagy figyelmet kapott, nem csupán a dal népszerűsége miatt, hanem mert sokan nem is voltak tisztában vele, hogy a nóta még mindig szerzői jogi védelem alatt áll, arról nem is beszélve, hogy egy nagyvállalat a jogtulajdonos.
A Happy Birthdayt családi körben vagy magán összejöveteleken éneklő embereket nem fenyegette a pereskedés kockázata, ám ha a dalt kereskedelmi célokra, például filmekben használták fel, akkor a Warner behajtotta a jogdíjakat.