Megjárta Auschwitzot, most visszamegy Németországba táncolni

A Sóvirág – avagy a létezés eufóriája egy 90 éves Auschwitz-Birkenau-túlélő és egy fiatal táncosnő duettje.

Németországban is bemutatja Sóvirág című előadását a Tünet Együttes: a Vígszínház Házi Színpadán játszott produkciót Berlinben és Erfurtban több alkalommal láthatja a közönség januárban.

Az előadás a holokauszt emlékével élő idős nő és egy mai fiatal közt tátongó szakadékról szól Forrás: Tünet Együttes

A Sóvirág – avagy a létezés eufóriája egy 90 éves Auschwitz-Birkenau-túlélő és egy fiatal táncosnő duettje. A darabot január 16-án a Vígszínház Házi Színpadán játsszák, majd január 24-én a holokauszt-emléknap alkalmából a berlini TAK Theater im Aufbau Hausban tartják a németországi premiert.

Január 27-én és 28-án az erfurti die SCHOTTE Theater színpadán adja elő Fahidi Éva és Cuhorka Emese a duettet, amely a Tünet Együttes leírása szerint

a holokauszt emlékével élő idős nő és egy mai fiatal közt tátongó szakadékról,

az egymás sorsába való belehelyezkedésről, az öregedésről, fiatal és öreg testben való létezésről szól – humorral, őszinteséggel, empátiával”. Az előadást Szabó Réka, a Tünet Együttes művészeti vezetője rendezte.

Van-e átjárás a két szereplő világa között? Forrás: Tünet Együttes

A darab azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy van-e átjárás a két szereplő világa között, átadható-e a tapasztalat vagy épp fordítva: meg lehet-e érteni egy mai fiatal problémáit egy olyan súlyú élettel a hátunk mögött, mint amilyen Fahidi Évának jutott.

Az öregember majdnem úgy tekint vissza az életére, mint a vándor a hegy tetején a lába előtt elterülő tájra.

Mindent lát egyszerre, mi közelebb van, mi távolabb. De pont azért, mert egyszerre lát mindent, az idősíkok sem kronologikus rendben sorakoznak lelkében, hanem összefolynak” – idézi a társulat Fahidi Éva szavait A Dolgok Lelke című könyvéből.

90 éves korában jutott eszébe felmenni egy színpadra és táncolni Fotó: Szabó Gábor - Origo

„Előre elnézést kérek mindenkitől, hogy 90 éves koromban jut eszembe felmenni egy színpadra és táncolni, miközben az utcán jóformán járni is alig tudok” – mondta korábbi interjúnkban Fahidi Éva az Origónak. „A táncon keresztül talán olyan rétegekhez is el tud jutni az üzenet, akik egyébként nem foglalkoznának a holokauszttal.”