Magára tetováltatta a lyukas magyar zászlót

téglás zoli ignite pelikán
A Pelican Rescue Teamet testvérével, Dr. Michael Teglassal alapították 1989-ben
Vágólapra másolva!
Mit gondol a világ legismertebb magyar származású rockénekese a hazaszeretetről, a magyar vérről? Miért szereti, ha a magyarok flegmán viselkednek vele? Téglás Zoli, az Ignite és korábban a Pennywise frontembere három percig a Guns N’ Roses énekese volt, de mit érzett, amikor összefutott Los Angelesben a Kiss énekesével, vagy amikor együtt zenélt Lemmyvel? És hogyan futhatnának be Amerikában a magyar zenekarok? 
Vágólapra másolva!
  • Ha nem lett volna kommunizmus, az Omega be tudott volna törni Amerikában.
  • Orbán Viktort határozott államférfinak tartja.
  • A hazaszeretet nem a jobb- vagy a baloldalról szól, büszkének kell lennünk az őseinkre.
  • Lemmy mindenkinek oda tudott szúrni, neki is beszólt egyszer.
  • Gyerekkorában mindenki őt pofozta, ha hazajött Magyarországra.

Téglás Zoli huszonhárom éve vezeti az amerikai Ignite nevű együttest, amelynek új lemeze a világ egyik legnagyobb rockzenei kiadójánál jelent meg januárban. Édesapja a második világháború után, édesanyja a hatvanas években vándorolt ki Amerikába: ott találkoztak, és Téglás Zoli is ott született 1969-ben, de a nyarakat mindig a nagyszüleinél töltötte Veresegyházon.

A Pelican Rescue Teamet testvérével, dr. Michael Teglassal alapították 1989-ben Forrás: Pelican Rescue Team

A magyarsága mindig fontos volt neki, folyékonyan beszél és énekel magyarul, az Ignite több magyar dalt is feldolgozott. Miután megnézte a Terror Házát, egy taxis megjegyezte, hogy minek mindig a múlttal foglalkozni – ez után tetováltatta magára a lyukas magyar zászlót és a „Never forget” szavakat. Szívügye a természetvédelem, aktivistaként halászhálóba szorult pelikánokat ment az óceánon, a dalszövegei is politikáról, társadalomról, a magyar gyökerekről szólnak.

Énekelt a Pennywise egy lemezén, vokálozott Lemmyvel a Motörhead Kiss of Death című albumán, turnézott a The Misfits énekeseként, és a Guns N’ Roses egykori tagjaiból alakult Velvet Revolver is meghallgatta, amikor énekest kerestek. Több magyar zenekar lemezén is feltűnt. Mivel Hollywoodban nőtt fel, kisebb filmszerepeket is vállal, de feltűnt az Argo2-ben is.

Nemrég Veresegyházra költözött a nagymamájától megörökölt házba. Január 28-án és 29-én dupla koncertet ad az Ignite-tal a budapesti Barba Negra Music Clubban. A turné közben, Svájcban értük utol telefonon.

Mennyire híres, elismert zenekar az Ignite Amerikában?

Amerikában nem igazán van jelen a hardcore, ott nem sokaknak tudsz ilyen zenét játszani. Ha nem countryt játszol, nem szívesen hallgatnak. De Kanadában már nagyon szeretnek minket.

Akkor nem is nagyon ismernek meg az utcán vagy a bárokban?

Amerikában annyi zenekar van, hogy ha nem vagy hatalmas sztár, csak átlagzenésznek számítasz. Persze ha countryzenész vagy, az mindjárt más kérdés.

A magyar akcentus azonnal feltűnik Forrás: Ignite

Sok magyar zenekar próbált vagy próbál befutni Amerikában is. Szerinted van erre esélyük?

Akkor tudnak betörni, ha valami nagyon szokatlant csinálnak. Az Omega be tudott volna törni a hetvenes években: az az űrhajós, David Bowie-s furcsaság, amit csináltak, nagyon tetszett volna az amerikaiaknak. Ha nem lett volna kommunizmus, turnézhattak volna itt is. Amikor a hetvenes években a Scorpions volt az Omega nyitózenekara az Európa-turnén, az Omega sokkal jobb volt náluk.

Az a baj a magyar nyelvvel, hogy nagyon más a kiejtés, mint az angolban. A magyar a szavak első részét nyomja meg, az amerikai a szó végét. Eleinte én is rosszul énekeltem magyarul. Ez nagyon kemény feladat, és a magyar akcentus azonnal feltűnik. Épp ezért,

ha magyar zenekarként akarsz befutni Amerikában, ne próbálj amerikaivá válni.

Legyél inkább nagyon különleges, mint a Rammstein, ami annyira németes, hogy megőrülnek tőle.

Az A csitári hegyek alatt... című dal feldolgozása

Vagy épp a Scorpions: bár angolul énekeltek, nagyon németek voltak, mert úgy öltöztek, úgy néztek ki, és a zenéjük is németes volt. A Tankcsapda csinálja jól: ők nem akarnak az angolt törő amerikai zenekarrá válni, leszarják, és így is sokan voltak az amerikai koncertjeiken.

Amerikában nagyon szeretik, amikor valaki ragaszkodik az identitásához. A japán zenekarokat is ezért bírják annyira. Az a baj, hogy sok magyar szeretne bármi más lenni, csak nem magyar, mert ezt nyomták a fejükbe. Pedig ha nem vagy őszinte, ha megpróbálsz másnak látszani, mint ami vagy, semmiben nem leszel sikeres a világon.

Azt mondják rólad, a magyarországi Ignite-koncertek előtt egész nap hozzád se lehet szólni, annyira stresszelsz. Miért?

Felléptünk egyszer a Sziget Nagyszínpadán, és azt mondtam:

Mindenki kiröhögött. Ha töröd a magyart, és elbaszol egy mondatot, az nagyon gáz, de nehéz feladat mindent átfordítani angolról magyarra. Sokat jelentenek nekem a magyar koncertek, hálás vagyok a közönségnek, mert nagyon szeretnek minket.

Büszke vagyok rá, hogy honnan jövök Fotó: Csanádi Márton - Origo

Minden koncerttel szeretnék hozni a magyaroknak egy kis energiát és egy kis büszkeséget, de nem politikai értelemben, jobb- vagy baloldalról. Szeretjük, vagy sem, mind egy kis országból származunk, magyarok a gyökereink, legyünk büszkék az őseinkre, ennyi. Nézzük meg például Budapestet, ezt a várost, amit az őseink hoztak létre nekünk: ma már nem építünk ilyen gyönyörű épületeket.

Én egy faluból származom, ahol egy óra volt végigmenni az utcán, mert mindenki ismert mindenkit, és mindig megállítottak egy pár szóra a piacra menet. Amikor visszarepülök Dél-Kaliforniába, ahol húszmillió ember él, büszke vagyok rá, hogy honnan jövök. És ezt soha nem akarom elfelejteni.

Szóval nagyon sokat jelent, ha Magyarországon játszhatok. Az életem legfontosabb eseményei mind Magyarországhoz kötődnek.

Magyarországon a hazaszeretet fogalma sokak számára összekapcsolódik a gyűlölködéssel, kirekesztéssel is. Te is ezt tapasztalod, amikor itthon vagy?

Nagyon kell vigyázni, ha az ember a hazaszeretetről beszél. Sokszor hallom, hogy az emberek „magyar vérről” beszélnek. Mi az a magyar vér? A magyar keverék nép. Nem szeretném a zenémet politikai nyomásra vagy ellenségeskedésre használni.

Az Ignite hazaszeretete nem a politikáról szól,

hanem arról, hogy én mit érzek. Tizenöt évig jártam Amerikában magyar cserkésztáborba, szeretem a magyar népdalokat, és az amerikai barátaim is szeretik, ha magyarul énekelek, ahogyan a System of a Down örmény dolgait is bírják.

Az én koncertjeimen senki nem ver meg senkit – középen Téglás Zoli Forrás: Ignite

A kommunizmus alatt nem szabadott büszkének lenni a magyarságodra, mert féltek attól, hogy akkor az ember majd nem az államnak ajánlja fel az életét. Pedig a hazaszeretet annyit jelent, az ember nem engedi, hogy ártsanak a természetnek, és nem a multicégek, hanem az ország érdekében fog szavazni. Csak az a baj, hogy ebbe sokan belekeverik a bolsevizmust vagy a nácizmust is, hogy manipuláljanak.

Mit szólsz akkor, ha akár az Ignite koncertjein találkozol magyar zászlós pólót viselő, de gyűlölködő emberekkel?

Az én koncertjeimen senki nem ver meg senkit, mert azt nem engedem meg. Szerintem nem is jönnek az Ignite koncertjeire a bajkeverők. Magyarországon nagyon nehéz annyi pénzt összeszedni, amennyiből kijön a koncertjegy, a sör, meg mondjuk egy póló ára. Ha te mégis összeszedsz ennyi pénzt, nekem kötelességem, hogy a koncert miatt elfelejtsd a problémáidat, a végén jobban érezd magad, és biztos legyél benne, senki nem fog összeverni. Sok a biztonsági őr, de nem ránk figyelnek, hanem arra, hogy az emberek vigyázzanak egymásra.

Ignite: Falu (az új lemez magyar nyelvű dalának demóverziója)

Én a színpadon a szeretetről beszélek, nem arról, hogy verd meg a roma embereket, vagy gyűlölködj. Igaz, a kommunizmusról mindig csúnyán beszélek, mert ők szétbaszták az országot, tönkretették a környezetet, megöltek mindenkit, akivel bajuk volt, művészeket, orvosokat, mindenkit. Úgy utálom a kommunistákat, mint a nácikat. De ha verekedni akarsz egy Ignite-koncerten, inkább ne is gyere, úgyis kirúgunk.

Mit tapasztalsz mostanában Magyarországon, milyen irányba változtak az emberek az elmúlt évtizedekben?

Gyerekkoromban Veresegyházon mindenki engem pofozott, mert mindig rövidre volt vágva a hajam, ezért azt hitték, javítóintézetből jövök. Nem is akartam elhinni, hogy egy idegen ember, aki nem is ismer, megüt engem.

Sokszor jólesik a flegmaság Fotó: Csanádi Márton - Origo

Ma, amikor leszállok Ferihegyen, rögtön le akar húzni a taxis, aztán ha megállunk egy benzinkúton, és köszönök, csak rám mordulnak. Ilyenkor érzem, hogy na igen, itthon vagyok. Furcsa, de ez sokszor jólesik. Amerikában mindenki mosolyog, pedig igazából nem is kedves emberek, de muszáj annak látszaniuk – ezt nem szeretem.

A magyarok sokszor nehéz esetek. Sokaknak nehéz itt megélni, úgyhogy kimennek Németországba, Londonba, Amerikába dolgozni, de a legtöbben végül hazajönnek, mert valami hazahúzza őket. Valahogy szeretjük ezt a morcosságot. Sokszor valahogy én is kívánom, még ha ez furcsa is.

Nemrég beperelted a veresegyházi tavakat szennyvízzel mérgező cégeket. Szerinted lehet magánemberként esélyed a nagy cégek ellen egy ilyen perben Magyarországon?

Amerikában is nehéz volt azért harcolni, hogy megmaradjanak az építkezések közben a természeti területek is, mindig elvesztettük az ilyen pereket. De már rájöttünk, úgy tudunk nyerni, ha összetartunk.

Ez az, amit a magyar ember nem tud megtenni: az összetartás.

Az én véleményem szerint a veresegyházi önkormányzat úgy néz a természetre, mintha a sajátja lenne, pedig nem az. A nagyapám után nekem is van öt százéves fám, amit azóta elvettek tőlünk. Ezeket mindig úgy vágják vissza, hogy végül elpusztuljanak, és kivághassák őket, aztán szétoszthassák a barátaik között a tűzifát.

Százötvenezer forintot fizettem egy cégnek, hogy lepecsételjék és ezzel megvédjék őket a rothadástól. Szerintem kettő még így is el fog rothadni, ki fogják vágni őket, aztán odaadják azoknak, akik szavaztak rájuk. A tavakban pedig már nem tudsz úszni, olyan szennyes a vizük.

Nem tartanak össze az emberek Fotó: Csanádi Márton - Origo

Veresegyház nagyon büszke arra, hogy már nem falu, hanem város. Erről szól az Is This Progress? című számom. Az fejlődés, hogy kibaszol a természettel, hogy szétvágod a fákat, hogy nem lehet kimenni az utcára, mert elgázolnak, hogy senkinek nincs ideje semmire, hogy büdös a levegő? Sokkal jobb volt, amíg Veresegyház falu volt, és a parasztok figyeltek a természetre, nem pedig kihasználták.

Amikor ilyesmikkel szembesülsz, nem szoktad bánni, hogy visszaköltöztél Veresegyházra Amerikából?

Azt bánom, hogy Veresegyházon – és sok más helyen Magyarországon – nem tartanak össze az emberek, és nem gondolnak a jövőre. Ha ide jövök, fáj a szívem a gyerekkorom fáiért, amiket azért ültettek, hogy a következő generációk is lássák őket.

Hazám, hazám – Az Ignite verziója a Bánk bán dalára, a 2006-os Our Darkest Days című lemezről

2002-ben azt nyilatkoztad, nagyra becsülöd Orbán Viktort, mert jó dolgokat csinált az országgal. Ma is ezt mondanád?

Orbánt egy határozott államférfinak tartom. A politikusok – pártállástól függetlenül – viszont folyamatosan táncolnak az ördöggel és az Istennel, nem lennék a helyükben. Magyarországon nem szeretnék politizálni, mert az ember előbb-utóbb úgyis rosszul lép. Az én munkám az, hogy összehozzam az embereket, és nem az, hogy szétválasszam őket.

Az új lemez Where I’m From című számában azt énekled, „I’m still a refugee”, és a szüleid is menekültként érkeztek annak idején Amerikába. Hogy látod ilyen háttérrel az európai menekültválságot?

Akkoriban az amerikaiak nem szerették volna, hogy magyarok érkezzenek az országukba:

azt hitték, kommunisták, akik csak lopni jönnek.

Előtte meg nem szerették az olasz vagy az ír bevándorlókat sem. Mindenki lehetséges terrorista volt számukra: az olaszokat maffiózónak, az íreket tolvajnak, műveletlen parasztoknak tartották, és nem akarták, hogy az országukba költözzenek. Pedig akié igazából ez az ország volt, azok az őslakos, amerikai indiánok voltak, akiket kiirtottak az érkező amerikaiak.

Mindenki lehetséges terrorista volt Fotó: Csanádi Márton - Origo

Magyarország is a bevándorlók országa, hiszen Szent István előtt is voltak itt emberek, akiket a magyarok öltek meg. Nem szabad embereket azért gyűlölni, mert ég a hátuk az amerikai, az orosz, az iráni, a szíriai bombázások miatt. Hova menjenek ezek a szegény emberek?

de erről nem beszél senki. Furcsa, hogy azokat az embereket utálják, akiknek nincs hová menniük.

Én is azért vagyok Amerikában, mert az én családomnak is égett a háta: jöttek be az oroszok, úgyhogy a nagypapám föltette a lovas kocsira az apámat, úgy mentek Nyugatra. Aztán majdnem kidobták őket New Yorkból, de végül kaptak egy lehetőséget, felültek egy vonatra, és elmentek Los Angelesbe. „Megcsináltuk, akkor most mindent elölről kezdünk”, mondta a nagypapám.

Úgyhogy nagyon fáj a szívem, amikor látom, ahogyan a menekültek Magyarországon keresztül mennek Németországba. Ők szívük szerint szeretnének visszamenni Szíriába, de nem tudnak. Hát hova mennének vissza, ha szétbombázzák a házukat, lelövik a gyereküket, vagy éheznek?

Az új Ignite-lemez, az A War Against You az eddigieknél kevésbé hardcore-os, dallamosabb a zene is.

Tudod, öregszünk, és öregségünkre visszatértünk oda, ahonnan jövünk, a metal világába. Épp most futottam össze Paul Stanley-vel, a Kiss énekesével Los Angelesben egy szusibárban, és ő is arról beszélt, mennyire fontosak voltak neki az olyan előadók, mint például Chuck Berry.

Paul Stanley-vel, a Kiss frontemberével Forrás: Téglás Zoltán Official

Ha egy lemezt vagy egy dalt írsz, nem szabad hazudnod: ha nem vagy őszinte magadhoz, szar lesz a zenéd. Én a rock and roll és a metal felől jöttem, rengeteg Eddát, Omegát, Piramist hallgattam. Ezért ilyen a lemez: nem próbáltam hardcore-dalokat írni, egyszerűen csak írtam, ami jött belőlem.

A rajongók könnyen elfogadják az irányváltást?

Ha úgy írsz, hogy a lemez megfeleljen a rajongóknak, akkor az rossz lesz, és ez a rajongóknak is rossz. Nagyon keményen dolgoztam a lemezen, és ilyen lett, ez jön belőlem.

Amikor a legnagyobb rockzenészekkel találkozol, hasonló kaliberű sztárnak érzed magad? Végül is huszonhárom éve vezetsz egy sikeres zenekart.

Olyankor úgy érzem magam, mint egy veresegyházi kissrác, aki ott áll a nagyok mellett. Amikor találkoztam Paul Stanley-vel, úgy be voltam szarva, hogy alig tudtam megszólalni, mint egy fanboy, egy rajongó gyerek. Én csak egy szerencsés srác vagyok, aki az álmainak élhet.

Dee Sniderrel, a Twisted Sister frontemberével Forrás: Téglás Zoltán Official

És olyankor mit szólsz, amikor Lemmy – ahogy egy interjúban mondtad – beszól neked?

A producer még reggel vitt le a stúdióba, de Lemmy csak dél körül szokott kelni. Mire kettőkor lejött ő is, már megcsináltam a vokált, és úgy énekeltem, ahogy szoktam, tudod, jó magas hangon.

Amikor Lemmy megjött, nem köszönt senkinek, töltött magának reggelire egy hatalmas Jack & Coke-ot, elszívott egy spanglit, majd azt mondta, oké, hallgassuk meg a számot. Lejátszottuk, mire megszólalt: „Nagyon jó, de tudsz úgy is énekelni, mint egy férfi?” Mindenki nevetett. Lemmy humora olyan volt, hogy egy-két szóval le tudott vágni mindenkit, mint egy fahasábot. Nem sokat dumáltunk, de ha valamit mondott, az mindig nagyon ütött.

Ezek szerint pont olyan élményt jelent neked együtt szusizni Paul Stanley-vel, együtt zenélni Lemmyvel vagy a Guns N’ Roses tagjaival, mint amit egy rajongónak jelentene mindez?

Ezek nagyon klassz dolgok. Egy színpadon álltam a Guns tagjaival, sőt, három percig én voltam a Guns N’ Roses énekese! Voltam Lemmyvel stúdiózni, énekeltem a Social Distortionben és a Pennywise-ban – ezek nagyon nagy élmények. Nagyon hálás vagyok az ilyen lehetőségekért.

Los Angelesben közel lakom mindenkihez, és már az is nagyon klassz, hogy egyáltalán ismerem ezeket a zenészeket, hogy ismertem Lemmyt, ismerem Slasht. Ez őrület egy ilyen falusi gyerek számára, mint amilyen én vagyok.

A Grammy-díjra jelölt, amerikai Machine Head is feldolgozta az Ignite két számát

Egy kis falusi házból jöttem Amerikába, és véletlenül beestem ebbe a metalvilágba. Tegnap, ahogy a turnébusszal elhagytuk Párizst, csak ültem az ablak mellett, és néztem a csillagokat. Jó érzés volt. Jó, hogy így beérkeztem a zenében.