Meghalt Nikolaus Harnoncourt

Rome, 22/11/2003 Basilica di San Paolo Fuori le Mura Le chef d'orchestre Nikolaus Harnoncourt Photo Musacchio & Flavio Ianniello ©Farabola/Leemage *** Local Caption ***

Magyarországon kevesen ismerik, de ez semmit nem változtat azon a tényen, hogy ő volt a 20-21. század egyik legnagyobb hatású dirigense. A világhírű osztrák karmester 86 éves volt. Nemrég levélben búcsúzott el közönségétől, mindenki sejtette, hogy elindult a nagy elefánttemető felé, mégis feldolgozhatatlan, hogy ilyen hamar valóban elment. Harnoncourt szombat éjjel, súlyos betegségben, családja körében hunyt el.

Kedves Nikolaus Harnoncourt!

Nagyon fog hiányozni az ön szellemisége! A lemezeivel vigasztalódom. Vigyázzon magára odaát! Remélem, az angyalok (vagy akárkik) kitesznek magukért, és valami tisztességes előadással fogadják.

Üdvözlettel, egy rajongója.

Nemrég meghallgattam utolsó felvételét, amiről csak lelkendezni tudtam. Ez a lemez lett a testamentuma.

Ez volt az első olyan korong, amelyen hűséges csapatával, a Concentus Musicus Wiennel hatvanéves munkássága alatt először rögzített Beethoven-szimfóniákat.

Amit Harnoncourt ezen az utolsó lemezen tökélyre vitt, az a szólamok demokráciája. Amikor minden hangszert, minden hangot hallunk. Pszichedelikus élmény, készüljenek fel rá, Harnoncourt a felvilágosult józanság és Woodstock eufóriája között zsonglőrködik. Nagy spíler az öreg. A kottát nem vertikálisan, hanem horizontálisan olvassa.

Az egyik legnagyobb hatású karmester volt Forrás: ©Farabola/Leemage

Nem a szólamok alá-fölérendeltségében gondolkodik, hanem a szólamok párbeszédét hagyja érvényesülni. Ettől az unalomig ismert klasszikus zeneművek elektromossággal telítődnek, sokkal kaotikusabban, ugyanakkor letisztultabban szólalnak meg, mint ahogy korában ismertük őket. Kortárs zenékké válnak.

A felvétel történelmi jelentőségű

Harnoncourt a feleségével, Alice Hoffelnerrel 1953-ban alapította meg a korhű hangszereken játszó együttest, amely momentán a legrégebb óta működő régizenész banda az egész világon.

A felvétel történelmi jelentőségű Forrás: Sony

Harnoncourt az elmúlt több mint hatvan év alatt most látta elérkezettnek az időt, hogy végre historikus felvételt készítsen Beethoven két szimfóniájából.

A felvétel történelmi jelentőségű.

Annak ellenére, hogy 1985-ben kijelentette „a historizálás nekem alapjában véve teljesen közömbös”, most mégis úgy tűnik, Harnoncourt számára a historikus hangzás az egyetlen lehetséges út, hogy demonstrálja Beethoven hangokba öntött radikalizmusát.

Az osztrákok mélyen gyászolnak

Hogy milyen mélyen érinti az osztrákokat Harnoncourt halála, jól példázza az alábbi két nyilatkozat. Heinz Fischer, osztrák köztársasági elnök így emlékezett a karmesterre: "Harnoncourt a zene következetes megújítója volt, fáradhatatlanul kereste és meg is találta a zenei alkotói folyamat forrásait. Nagyszerű karmester volt, és több zenészgeneráció mestere."

Josef Ostermayer kulturális miniszter így reagált a halálhírre: "Rendkívüli művész és jelentős személyiség volt, aki

évtizedeken keresztül olyan mély nyomot hagyott Ausztria kulturális életén, mint senki más.

Harnoncourt a legjelentősebb kortárs zenészek egyike volt. Szenvedélyes volt a zene közvetítésében és a kutatómunkában egyaránt, nem hiányzott belőle sem a humor, sem a bátorság, hogy kipróbálja a járatlan utakat. Olyan művész volt, aki zseniálisan tudta a régi zenét kortárssá alakítani."

Levélben egyszer már elköszönt

Harnoncourt a közönségtől decemberben már elköszönt. "Testi erőm megparancsolta, hogy lemondjak további terveimről" - e szavakkal adta hírül visszavonulását Harnoncourt egy rövid, kézzel írt levélben, amellyel egy nappal 86. születésnapja előtt elbúcsúzott a bécsi Musikverein közönségétől.

Harnoncourt búcsúlevele Forrás: harnoncourt.info

Harnoncourt vezényelte volna aznap este zenekara, a Concentus Musicus Bach-koncertjét a Musikvereinban. A levélben, amelyet fakszimileként a programfüzethez csatoltak, Harnoncourt meleg szavakkal búcsúzik a pódiumtól és a közönségtől.

"Szokatlanul mély kapcsolat épült ki a pódiumon lévők és Önök között - egy boldog felfedező közösség voltunk. Sok minden meg fog maradni. Az ez évi ciklus még az én szándékaim szerint zajlik, legyenek hűek hozzá" - írta a karmester a köréje szerveződött Styriarte fesztivál által közzétett levelében.

A Concentus Musicus Wiennel hatvanéves munkássága alatt először rögzített Beethoven-szimfóniákat Forrás: Bibiana Nwobilo © Werner Kmetitsch

A világhírű karmester 1929. december 6-án született Berlinben, kiterjedt arisztokrata kapcsolatokkal bíró családban, Johann Nicolaus de la Fontaine d'Harnoncourt-Unverzagt néven.

Grazban nevelkedett, majd a bécsi Zeneakadémián csellótanulmányokat folytatott. 1952-ben szerződött a Bécsi Szimfonikusokhoz.

1953-ban alapította meg világhírű együttesét, a Concentus Musicus Wient. Karmesteri pályafutását a milánói Scalában kezdte 1970-ben, és azóta a világ szinte valamennyi koncerttermében és operaházában vezényelt, és rengeteg felvételt készített korhű és modern hangszeres együttesekkel egyaránt.

A korabeli hangszerek használata miatt őt tartják az autentikus barokk és a klasszikus előadásmód úttörőjének.

Forradalmi volt anno összes Bach-felvétele, Vivaldi Négy évszak-korongja, Monteverdi három operája, az Orfeo, a Poppea megkoronázása és az Odüsszeusz hazatérése. A Poppeából itt egy zseniális finálé.

Bármihez nyúlt, mindig eredetit és kortárs zenét alkotott. Nem léteztek számára tabuk. Monteverdi, Bach, Rameau, Mozart, Beethoven, Schubert vagy épp Bartók nyelvét anyanyelvi szinten beszélte.

A hallgató fejezi be a művet

Harnoncourtot sosem lehetett konvencionális gondolkodással vádolni, aki 85 évesen is megőrizte forradalmár alkatát. „Ha már nem kortárs zenét adunk elő, akkor úgy kell megszólaltatnunk a darabot, mintha ez lenne az ősbemutatója” ‒ állította a karmester.

Mindig meg kell lepni a hallgatót, akkor is, ha agyonjátszott, elkoptatott darabot adunk elő.”

Ezt a három utolsó Mozart-szimfónia kapcsán nyilatkozta legutóbb. Harnoncourt értelmezése szerint a három kései mű egyetlen hatalmas szellemi kinyilatkoztatás. Instrumentális oratórium, amelynek egymással összefüggő részeit Mozart mindössze hat hét alatt komponálta.

Az Esz-dúr, a g-moll és a C-dúr szimfónia Harnoncourt szerint az emberi sors három állomását jelképezi, egy életutat, amely az ünnepélyes komolyságtól a drámai konfliktusokon és a reménytelenségen át a diadalmas hallelujáig vezet.

„Soha nem mernék egy lineárisan felépített, kerek történetet elmesélni. Meggyőződésem, hogy minden nagy mű talányos és megfejthetetlen. Az utolsó szó mindig azé, akire a mű hat. A befogadó az, aki befejezi a művet, csakis az övé az utolsó szó” ‒ nyilatkozta Harnoncourt a Bajor Rádiónak a gigantikus előadás kapcsán.

Mostantól a felvételeivel vigasztalódhatunk. Itt megtalálhatja Harnoncourt valamennyi lemezét.

Harnoncourt nemcsak a legnagyobb hatású karmester volt, hanem a legfilozofikusabb is. Zenével, interpretációval kapcsolatos gondolatait megírta néhány könyvben, melyek hála az égnek magyarul is megjelentek.

Mindent Harnoncourtról Forrás: Kling József

A Zene mint párbeszéd című munkája ráadásul Dolinszky Miklós remek magyar fordításában. Monika Mertl könyvéből viszont a mesterről tudhatunk meg szinte mindent.