Spiró György a napokban töltötte be hetvenedik életévét. Legutóbbi regénye, a Makszim Gorkij utolsó éveiről szóló Diavolina megjelenésekor hosszan beszélgettünk a Kossuth-díjas íróval, többek között arról, mennyire fontos egy alkotó embernek, hogyan tekintenek rá a kortársak. 

Nem számít, hová sorolják, vagy nem sorolják be az embert ideiglenesen, az életében. Minden alkotó magányosan áll szemben a létezéssel, 

és amint megszületett a mű, azonnal abba a szellemi térbe kerül, amelyben az összes többi mű van, tekintet nélkül arra, kik, mikor, milyen körülmények között hozták létre. Abban a közegben méretik meg a mű igazán, amelyben nincsenek élők vagy holtak,nincs irodalomtörténet, ideológiák, korszakok, klikkek, csak az emberismeret" - mondta Spiró

Spiró György hetvenévesFotó: Dudás Szabolcs - Origo

Azt író azt is elárulta, hogy nem gondolkozott még azon, hogy jól érzi-e magát az irodalomban. 

A megírandó művel állok szemben teljesen egyedül, azzal van dolgom. Ha bármi mással törődtem volna, soha egyetlen kötetem sem készül el. 

Az, hogy valaki író, magánügy, kívülről nem lehet beleszólni. Bármi történt is, sose vették el a kedvem tőle."

Nem mutatta a tehetség jelét

Spiró arról is beszélt nekünk, hogy írói pályája nem indult jól: "Sok éven keresztül a tehetség leghalványabb jelét sem mutattam a próbálkozásaimban, ezért óvatos vagyok, ha szembejön egy tehetségtelen ember, mert az voltam én is, és tudom, hogy váratlanul felnyílhat a lelkében valami. 1968-ban már hat éve írtam, és nem sikerült semmi."

De aztán egyszer csak írt egy jó jelenetet, ez volt az első jel.

A jelenet nem következett magából a drámából, sem addigi írásaiból, mégis beleírta a Hannibál című drámába. Ez volt a sáskaevők jelenete. Erről Spiró így beszélt nekünk:

"A sáskaevők egy barlangban élnek anyaszült meztelenül, semmit nem csinálnak, csak sáskát esznek. Jön a pun hadsereg, Hannibál elbeszélget velük, be akarja őket sorozni, de azok nem hajlandók, hiába fenyegeti őket. Hannibál végül megöleti őket, majd kissé megzavarodva vonul tovább. Voltaképpen fölösleges jelenet, de egyszerre megláttam magam előtt, és leírtam. Nem következett sem az írói tervemből, sem a darab szerkezetéből, sem az életemből. Utólag úgy látom, benne van a 68-as világérzet."

Spirót a boldogságról is kérdeztük, amire annyit mondott, fogalma sincs, mi az. "Talán bennem is a szolgálat dolgozik. Nem vagyok hívő, de a szolgálat szenvedélye belém került valamikor" - mondta az író.

A zsenik is folyton javítgatnak

Arc poeticája szerint jó mű kemény munkával születik, és istenáldotta tehetsége emlegetni merő naivitás.

Az igazolt zsenik, Ady, József Attila, Dosztojevszkij kéziratai tele vannak javítással,

áthúzással, áthelyezéssel, ők is irtózatosan megkínlódtak a szövegért, fokozatosan lett a gyengéből közepes, a közepesből kiváló" - mondta Spiró.

Spiró évekig nem mutatta a tehetség jelétFotó: Dudás Szabolcs - Origo

Jól hegedült, gyorsan tanult nyelvet

Az író 1946. április 4-én született Budapesten, édesanyja vidéki társulatokban volt színésznő, édesapja mérnök-közgazdászként dolgozott. Egy ideig zeneszerzőnek készült, tehetségesen hegedült, majd a fizikusi pálya vonzotta, végül tizenhat éves korában elhatározta, hogy drámaíró lesz. Apját 1964-ben Belgrádba helyezték, ahol Spiró hamar megtanulta a nyelvet.

Egy év múlva visszatért Budapestre, és az ELTE magyar-filozófia szakára jelentkezett, de átirányították magyar-orosz szakra. Oroszul nem igazán tudott, de két hónap alatt számottevő előrehaladást ért el, később igen gyorsan megtanult lengyelül, angolul, csehül, szlovákul, németül, franciául, olaszul, bolgárul és románul is, mindezen nyelvekből fordított is.

Diplomáját 1970-ben szerezte meg, majd dolgozott a Magyar Rádió külpolitikai rovatánál, a Corvina Kiadó szerkesztőjeként, 1976-78-ban a Magyar Tudományos Akadémia Kelet-Európai Kutató Intézetének munkatársa volt. 1978-tól 2008-as nyugdíjazásáig az ELTE tanára volt, előbb a Világirodalmi, majd 1991-től az Esztétika Tanszéken. 1981-ben lett az irodalomtudományok kandidátusa, 1997 óta habilitált egyetemi docens.

Nagyon gyorsan tanult nyelvetFotó: Dudás Szabolcs - Origo

A kutatói-tanári munka mellett a színházi életben is tevékeny: 1975-77-ben és 1978-79-ben a budapesti Nemzeti Színház, 1981-92-ben a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja, 1992 és 1995 között a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója volt, 1990-től 1997-ig tanított a Színházművészeti Főiskolán is. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. 2016-tól a Szegedi Nemzeti Színház művészeti főtanácsadója.

A lengyelek megharagudtak rá

Nevére 1974-ben, Kerengő című regényének megjelenésekor figyelt fel a kritika, ezt követően verseskötete látott napvilágot História címmel. A nagy kiugrást és a sikert, vele a József Attila-díjat, az 1981-ben megjelent Az Ikszek című regénye hozta el számára. A 19. század elején, a környező nagyhatalmak által feldarabolt Lengyelországban játszódó regény főhőse a kiöregedett színész- és rendezőzseni, Wojciech Boguslawski, aki valóban élt, és a lengyel színjátszás egyik legnagyobb alakja volt.

A mű, amelyben művészet és politika keveredik, aktuálpolitikai értelmezése miatt nálunk nagy sikert aratott, a lengyelek viszont megharagudtak

a szerintük Boguslawskihoz méltatlan ábrázolás miatt Spiróra, és csak 2013-ban adták ki lengyelül a regényt.

Az Ikszek sikere után a közönség figyelme egyre inkább a szerzőre irányult, aki hamarosan drámagyűjteménnyel (A békecsászár), novelláskötettel (Álmodtam neked), s több esszékötettel is jelentkezett. 1983-ban Székely Gábor, a frissen létrejött Katona József Színház igazgatója megkérte, hogy írjon darabot Gobbi Hilda számára. Így készült el 1985-re a Csirkefej, a késő Kádár-kor reménytelenségének, szegénységének, lumpenesedésének látlelete, amely 1987. évi bemutatásakor a közönség és a kritika körében egyértelmű sikert aratott,

a hatalom viszont - érthető módon - fanyalogva fogadta.

"Az élet fontos dolgait szolgálatnak tekintem"Fotó: Dudás Szabolcs - Origo

Szatíra Magyarország jövőjéről

Az író a kilencvenes évek elején ismét nagyprózával jelentkezett, ám A Jövevény című regény visszhangtalan maradt, ahogy a 2001-es A jégmadár is, jóllehet utóbbi elnyerte a Szépírók Társaságának díját. A 2005-ben megjelent, az 1. században játszódó Fogság című nagyregénye viszont óriási sikert aratott, több kiadása is megjelent. 2007-ben publikálta a Messiások című regényt, A Jövevény átdolgozását, 2009-ben a Feleségverseny című antiutópiáját.

A szatíra Magyarország képzeletbeli közeljövőjébe kalauzolja el az olvasót.

2010-es Tavaszi Tárlat című műve az 1956-os forradalom idején és azt követő időszakban játszódik, legutóbbi regénye, a 2015-ös Diavolina Makszim Gorkij életének utolsó szakaszát mutatja be utolsó szerelmének, cselédből lett ápolónőjének elbeszélésében.

Álmodtam neked

Drámáival is folyamatosan jelen van a színpadokon, a közönség és a kritika is elismeréssel fogadja darabjait, közülük a legismertebbek Az imposztor, Honderű, Kvartett, Elsötétítés, Ahogy tesszük, Koccanás, Prah, valamint a 2015-ben bemutatott Helló, doktor Mengele!, amelyért Az évad legjobb magyar drámája címet is elnyerte. Novelláit az Álmodtam neked, T-boy és a Kémjelentés című kötetekben adta közre.

2006-ban kapott Kossuth-díjatFotó: Dudás Szabolcs - Origo

A 2006-ban "sokoldalú irodalmi munkásságáért, különösen regényírói és a színháztörténetben új fejezetet nyitó drámaírói tevékenységéért" Kossuth-díjjal kitüntetett Spiró György számos más rangos elismerést is kapott. 1993-ban Déry Tibor-, 1994-ben Madách Imre-, 2004-ben Szép Ernő-díjat, 1998-ban babérkoszorús író lett, 2005-ben átvehette a Magyar Művészetért-, a Füst Milán- és a Magyar Zsidó Kultúráért-díjat, valamint a Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjét. 2006-ban AEGON, valamint Gundel művészeti díjat kapott, 2009-ben Budapest XIII. kerületének díszpolgára lett, 2012-ben Artisjus irodalmi nagydíjjal jutalmazták. 2009-ben magyar irodalom érettségi tétel is volt.