Mi köze Esterházynak a Kertész-sztorihoz?

Esterházy Péter az Egy történet hangoskönyv bemutatóján Kling Józsefnek 2016 április 19-én

Három interjúalanynak kellene a kanapén ülnie a Szent István körúti Örkény István könyvesboltban. Esterházy mellől azonban hiányzik Kertész Imre, aki már örökre kijelentkezett az ittlét-apartmanból. Hiányzik Kulka János is, akit egy hete szállítottak kórházba stroke-kal, túl van egy életmentő műtéten, de beszélni még nem tud, pedig itt és most pont az ő okos hangjára lenne szükség. Hiszen ő az Egy történet című hangoskönyv egyik főszereplője, ő olvassa fel Kertész Imre Jegyzőkönyvét.

- De legalább Esterházy itt van – sóhajt mellettem egy idős nő, aki okostelefonjával többször is megörökíti a pillanatot, majd pirulva tőlem kérdezi, szabad-e ilyet.

Esterházy Péter az Egy történet hangoskönyv bemutatóján 2016 április 19-én Fotó: Szabó Gábor - Origo

Vagy hetvenen préselődünk össze a könyvesbolt pár négyzetméterén, a közönség főleg nyugdíjas korúakból áll. Elgondolkodom ezen, de nem jutok messzire.

Kőrössi P. József költő, író, a Noran Libro könyvkiadó vezetője kérdezgeti Esterházyt. Az elején elfelejti bekapcsolni a mikrofont. Esterházy is.

Hogy született a Jegyzőkönyv Fotó: Szabó Gábor - Origo

„Azt mondanám, nekem csak a mikrofonnal van problémám.” Esterházy szájából ez a mondat különös súlyt kap. A fenti idős nő immár bizalmasává fogad és idesúgja:

- Milyen jó, hogy a betegsége ellenére megőrizte a humorát. Lehet viccelni a hasnyálmirigyrákkal is?

Esterházy Kőrössi P. kérésére belekezd a történetbe. Hogy született a Jegyzőkönyv:

„Kertész Imrét meghívták Bécsbe. 1991-et írunk. Az a hamis képünk van, hogy szabadok vagyunk, mint a madár, már nem figyelik, mi van a zsebünkben, mi, mennyi és miért. Kertész elköveti azt a hibát, hogy szabad emberként viselkedik. Hamar kiderül mindennek az ellenkezője. A határon megkérdezik tőle, mennyi valutája van. Vagy devizája?”

Az a fantasztikus dolog történt, ami minden irodalomszerető ember vágya: látni, az irodalom, hogy befolyásolja az életet Fotó: Szabó Gábor - Origo

Kőrössi P. meséli tovább a sztorit: „1000 schillinget mond, úgy emlékszem, de valójában 4000 van nála. Azzal sincs tisztában, mi a különbség a deviza és a valuta között. A pénzt elkobozzák. Jegyzőkönyvet vesznek föl. Amit Kertész nem aláír, hanem megír. A megalázó procedúrába a vámosok mellett a MÁV-osok is beszállnak. Van-e nála annyi magyar forint, hogy kifizesse az újra megvetetett jegyet?”

Mi köze Esterházynak a Kertész-sztorihoz?

Ad 1. Ismerte a szöveget. Ad 2. Neki is kellett mennie Bécsbe.

„Az a fantasztikus dolog történt, ami minden irodalomszerető ember vágya: látni, az irodalom, hogy befolyásolja az életet.”

Tőle is megkérdezték a határon, mennyi pénz van nála, jöttek ezzel a valuta-deviza dologgal. A zsebei felől kérdezgették és a zsebek rosszul válaszoltak. Esterházy nem lenne Esterházy, ha nem csapná le ezt a magas életirodalmi labdát. Lecsapja. Eszébe jut az egész megalázó Kertész-sztori.

Belekerültem a fájdalomnak abba a terébe, amiről Kertész beszél Fotó: Szabó Gábor - Origo

„A Jegyzőkönyvben megjelenik az egész fájdalmas múlt, amit ismerhetünk a szerző életéből. Én e nélkül a fájdalom nélkül gondoltam tengetni az életemet, de ki voltam szolgáltatva a Kertész-szövegnek. Belekerültem a fájdalomnak abba a terébe, amiről Kertész beszél.”

Esterházy arról beszél, hogy úgy kezdett el a szöveggel dolgozni, mintha a saját élete része volna. (Hát ez egy nagyon szép mondat volt, jegyzi meg önironikusan.)

Megtörténik vele az irodalom. Vagy az élet? Újraéli-írja a Kertész-szöveget. A címe ilyen egyszerű: Élet és irodalom.

Csendélet hangoskönyvvel és pogácsával Fotó: Szabó Gábor - Origo

A Kertész-szöveg wagneri leitmotívja a következő mondat:

Nincs bennem szeretet.”

„Ez egy olyan mondat, amihez én önerőből nem jutottam volna el. Az irodalomban többek között az a fantasztikus, hogy az olvasás révén valami olyasmit tud meg az ember, amit magától nem tudna. Amit nem merne tudni.”

Lehet, hogy én nem akarom, hogy ilyen közelről fényképezzenek? – teszi fel egy ponton a kérdést Esterházy, amikor az egyik fotós megpróbál behatolni az aurájába. A közönség lelkesen tapsol.

Kulka olvasná fel a Jegyzőkönyv egy részletét. Esterházy teszi meg most helyette. Előtte arról beszél, hogy a legrémesebb dolog színésszel együtt felolvasni. Mert akkor annyira nyilvánvaló, hogy mennyivel jobban tudnak olvasni. Mármint a színészek.

Tudja, hogy az ő felolvasása is jól működik Fotó: Szabó Gábor - Origo

Persze tudja, hogy az ő felolvasása is jól működik, hiszen ő meg hozza a személyiségét. „És ha most én olvasok Kulka helyett, akkor ez nagyon szép gesztus tőlem, és megúszom az összehasonlítást. (nagy nevetés)

Nem a szerénység mondatja velem. Kulka ez ügyben különösen fantasztikus, mert okos színész. Megjegyzem, ismerek (nevet nem mondok) nagyon buta színészt, aki zseniálisan olvas föl. Mert gyomorból olvas. János úgy okos, hogy gyomorból is olvas, és még meg is érti.”

Kertész hőse megsemmisül a történet végére. Kimondja, hogy halott. Esterházy hőse dühös lesz. Ennek a dühnek köze van ahhoz, hogy rokonszenvezik a megsemmisült hőssel? – teszi fel a kérdést Kőrössi P.

Az irodalomnak megvan ez az ereje, hogy időnként segít valamit kimondani Fotó: Szabó Gábor - Origo

„Nem a rokonszenv a jó szó, hanem a regisztrálása a másféle tapasztalatnak. Hogy én ezt a lépést már nem tudom megtenni. Hogy azt mondjam, halott vagyok. Erre mondom, hogy az irodalomnak megvan ez az ereje, hogy időnként segít valamit kimondani. Valamit, amit én nem is látnék Kertész könyvének ismerete nélkül. Az ő könyve nélkül észre se venném, hogy meg vagyok alázva. Nagy biznisznek ezt nem mondanám. De mégis jobb tudni, ha így van, mint nem tudni.”

Az idős nő, akivel olyan szinten préselődünk össze, hogy már egy bacilusgazdaságot alkotunk, sokatmondóan rám emeli tekintetét.

Mégis jobb tudni, ha így van, mint nem tudni Fotó: Szabó Gábor - Origo

- Most a saját haláláról beszél, ugye?

Nem tudok mit válaszolni. Látom a nő szemében tükröződni kifejezéstelen tekintetemet.

Nincs bennem szeretet?

Aztán Esterházy felolvas. Először Kertész, majd a saját szövegéből.