Esterházy Péter művei kifejezetten népszerűek Németországban, így a helyi médiában is számos megemlékezés jelent meg az íróról, akit a legfontosabb kortárs magyar szerzők egyikeként méltattak.

A Die Welt online változata Oly sok tudás és oly nagy emberbarátság címmel közölte az irodalomkritikus Paul Jandl írását, amely szerint Esterházy Péter volt a filozófus a magyar irodalom "ragyogó hármasságában". Míg Kertész Imre történészként kísérte végig a "magyar évszázadot", Nádas Péter pedig a pszichológia eszközeivel, Esterházy filozófiailag kóborolta be családja történetét és saját életét. Jandl szerint Esterházy életműve "nagyon magyar, mégis annyira európai volt, hogy a nemzeti pátosztól eltelt honfitársaknak bele kellett pirulniuk".

Úgy fogalmazott, hogy Esterházy Péternek a világ részei egy kaleidoszkóp elemei voltak, amelyet újra és újra megforgatott és megrázott, de a linearitás elutasítása ellenére nagyszerű mesélő volt: tudta, hogy a nagyvilág történelmét le lehet kicsinyíteni anekdotaméretűre, hogy a történelmi események versenyben állnak a magánéleti eseményekkel, és a kettőt egyforma nagyságra emelve teljesen új kép jön létre."

A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) arról írt, hogy Esterházy Péter már az első - Fancsikó és Pinta című 1976-os - kötetében határozottan elfordult a szocialista realizmustól és a pártállam által megkövetelt valóságábrázolástól. Különböző elbeszélő formák alkalmazásával feloldotta az elbeszélő én alakját és kigúnyolta a leíró irodalom valóságvesztését.

A "magyar modern bibliájaként" írnak a Bevezetés a szépirodalomba című Esterházy-műről, az Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk-változat című munkájával kapcsolatban pedig a montázs mesterének nevezték.

A Spiegel Online Esterházy Péter egyik német fordítójától, Terézia Morától közölt nekrológotAmikor meghalnak halhatatlanok címmel. Mora szerint szárnyakat kapott, aki olvasta Esterházy "tréfával, szellemmel és derűvel, alázattal és öniróniával teli" mondatait.

A Deutschlandradio Kultur országos közszolgálati rádió nekrológjában Ralf Borchard szerkesztő kiemelte, hogy Esterházy Péter "a nyelv művésze" volt, aki "mesterien játszott az idézetekkel" és arisztokrata családjának történetét "összeszőtte Európa történelmével".Szerinte Esterházy, aki fiatal felnőttként élte meg a gulyáskommunizmust, „megfelelően szelíden" bírálta a rendszert, de annál inkább szembehelyezkedett Orbán Viktor "jobboldali nacionalista kormányával", bár ezt is "szelíd iróniával" tette.

Kiemelte, hogy több mint húsz kötetét fordították le németre, és ugyan magyarul írt, németül is jól tudott és szerinte „öröm volt hallgatni", amikor németül beszélt. Borchard szerint halálával egy nagyszerű hangot veszített el a magyar, a német és az egész világirodalom is.