A KFT zenekarból ismert billentyűs-énekes, Bornai Tibor a kilencvenes évek közepétől dolgozott együtt Somló Tamással, több szólólemezén, például az 1997-es Semmi cirqsz-on vagy a 2000-es Zenecsomag-on működött közre dalszerzőként.
A nálam nyolc-tíz évvel idősebbek a nagy beatgenerációhoz tartoznak. Ennek legfontosabb emberei közé tartozott Somló Tamás, miatta is döntöttem úgy annak idején, hogy magam is színpadra szeretnék állni. Ő az idők során olyan maradt, amilyen a beatgeneráció indulásakor volt, az atombékejelvénnyel és a virágszimbólummal”
– fogalmazott Bornai Tibor.
Mint felidézte,
Somló Tamás zseniálisan énekelt, nagyszerű humora volt, és egy csodálatosan lezser ember volt,
aki egy vállrándítással viselt el olyasmiket, amibe más belerokkant volna.
Azért imádtam a közelében lenni, mert sugározta magából a hippikorszak levegőjét, zenéjéből, beszédéből, az élethez való hozzáállásából egyaránt áradt a szabadság.
Sohasem mernék olyan magasan és szabadon repülni, mint ahogyan ő csinálta” – hangsúlyozta Bornai Tibor.
Azt is elmondta, hogy amikor együtt dolgoztak, mindig úgy érezte: a nála néhány évvel idősebb Somló Tamás vigyáz rá, gondoskodik róla, gondol rá. „Nem egyenrangú félként éltem meg ezeket a munkákat, hanem úgy, mintha a bátyám lett volna. Mindig hívott vendégnek, amikor koncertezett, legutóbb áprilisban telefonált egy júniusi fellépés miatt. Az Urániában lett volna, de sajnos az már elmaradt.”
Somló Tamás évtizedekig a magyar rockzenei élmezőny tagja volt
– mondta a hajnalban elhunyt zenészről Csatári Bence történész. Hozzátette, hogy Somló Tamás nagyon termékeny szerző volt: nevéhez fűződik többek között a Locomotiv GT Álomarcú lány című nemzedéki himnusza is, amelyet ő maga énekelt. Nem csupán az 1970-es, 1980-as évek könnyűzenei életében töltött be fontos szerepet: a rendszerváltozás után szólókarrierbe kezdett, 1992-ben Geszti Péter kérte fel a Rapülők elnevezésű formációban való közreműködésre, de a mai fiatalabb generáció is szívesen nyúl örökségéhez.
Somló Tamás sok pályatársával ellentétben rendkívül képzett zenész volt, kisgyerekkorától kezdve több hangszeren játszott
– hangsúlyozta Csatári Bence, felidézve: Somló Tamás artistaként kezdte pályafutását, amely megadta neki az utazás szabadságát a Kádár-rendszer korlátai között is. Emellett kezdett el zenélni az Omegában 1964-ben, amely nagyjából ebben az időszakban lépett a profivá válás útjára.
„Előfordult, hogy fél évig kint volt Nyugaton artistaként, utána pedig fél évet itthon játszott az Omegában” – mondta a kutató. Megjegyezte: Somló Tamás alapvetően szaxofonozott az együttesben, kevésbé ismert, hogy ő énekelte először az 1967-es Azt mondta az anyukám, valamint a Kádár-rendszer hű lenyomatát adó Azért, mert a faterod góré című Omega-dalt. Utóbbi az első és egyben utolsó magyar pol-beat fesztivál egyik száma volt.
Csatári Bence kiemelte: az Omega és az LGT mellett Somló Tamás jelentőset alkotott az Atlas, a Non-Stop és a Kex tagjaként is, utóbbi a korszak egyetlen „alternatív”, underground együttese volt, amelynek örökségét a Hobo Blues Band vitte tovább.
A Non-Stop együttes 1972-ben elindult az egyik országos tehetségkutató versenyen, és – noha a zsűri kiejtette őket –, mindenképpen be akartak kerülni a televíziós döntőbe. Somló Tamás ötletére ezért 10 ezer közönségszavazásra használt levelezőlapot vásároltak fel. Végül egy másik zenekar lett döntős, hivatalosan jóval kevesebb szavazattal, vagyis a szervezők egyszerűen elcsalták a versenyt – idézte fel Csatári Bence, aki szerint az eset jól példázza a Kádár-rendszer könnyűzenével kapcsolatos politikáját.
Somló Tamás keddre virradóra, 68 éves korában, hosszan tartó betegség után halt meg.