„Nemcsak azt nem tudjuk, mi lesz 2016-ban, hanem azt sem, hogy mi volt 2016-ban.” Megrendítő ezeket az Esterházy Péter által 2011-ben írt sorokat 2016. július 30-án, Eötvös Péter Halleluja – Oratorium Balbulum című oratóriumának ősbemutatóján, alig több mint két héttel az író halála után hallani. A közönség a premier időpontjában már pontosan tudhatta, mi történt 2016. július 14-én. A világ egyik legtekintélyesebb művészeti fesztiválja, a Salzburgi Ünnepi Játékok a Bécsi Filharmonikusok aznap esti koncertjét Esterházy Péter emlékének szentelte, aki személyesen már nem lehetett jelen az oratórium premierjén, amelynek librettóját írta.

A Salzburgi Ünnepi Játékokat 1920-ban alapította Mozart szülővárosában Hugo von Hofmannsthal költő és drámaíró, Max Reinhardt színházi rendező és Richard Strauss – mintegy békeprogramként az első világháború után. Első előadásként Hoffmanstahl darabját, a Jedermann (Akárki) című misztériumjátékot adták elő a székesegyház előtti téren, a Domplatzon, Max Reinhardt rendezésében. Azóta az idén 96. évadához érkezett fesztivál az egész világ egyik, ha nem a legnagyobb és legfontosabb fesztiváljává nőtte ki magát.

Köszönhető ez többek között annak, hogy kínálata minden más hasonló rendezvényénél szélesebb: az opera, a színház és a koncertek világának egyedülálló színvonalú produkcióit mutatják itt be, és a skálán megtalálható Mozarttól a kortárs művekig, a klasszikus értelmezésektől a kísérletező jellegű alkotásokig számtalan izgalmas program.

A Salzburgi Ünnepi Játékok vonzerejéhez a festői környezet is hozzájárul, ráadásul a fesztiválon részt venni nemcsak alkotóként, fellépőként, hanem nézőként, vendégként is presztízst jelent. A premierek előtt az érdeklődök tömött sorokban, fegyelmezetten várakoznak, hogy csak egy pillantást vethessenek azokra, akik az előadásra érkeznek. Az elmúlt szombaton például a szokásosnál is nagyobb volt az érdeklődés és a tömeg, mert aznap lépett fel az ünnepelt operaénekesnő, Anna Netrebko is, akinek az autogramját különösen sokan szerették volna megszerezni.

Az idei Salzburgi Ünnepi Játékok ugyanis most zajlik, július 22. és augusztus 31. között rendezik meg a fesztivált, számos magyar vonatkozású programmal. Richard Strauss Danaé szerelme című operájának előadásában egy magyar szoprán, Celeng Mária is szerepet kapott, a Salzburg Contemporary nevű kortárs zenei sorozatban pedig Kurtág György és az osztrák Friedrich Cerha művészete előtt is tisztelegnek. Három koncertet is ad, és többek között Schubert, Brahms, Schumann és Debussy műveit játssza Schiff András, és Mozartot, többek között az Idomeneó-hoz komponált balettzenét vezényel Fischer Ádám.

Salzburgi Ünnepi Játékok 2016: a Bécsi Filharmonikusok, Daniel Harding karmester, Iris Vermillion, Topi Lehtipuu és Peter SimonischekForrás: Andreas Kolarik/Kolarik Andreas/Kolarik Andreas

Július 30-án pedig többszörösen is magyar vonatkozású ősbemutatóra gyűlt össze a fesztivál közönsége a Grosses Festspielhausban. A Bécsi Filharmonikusok ugyanis egy 2008-as salzburgi Bartók-koncerten annyira élvezte az együttműködést az egyik legnagyobb kortárs zeneszerzővel és karmesterrel, Eötvös Péterrel, hogy felkérték: írjon nekik egy oratóriumot. Eötvös Péter nagy örömmel látott hozzá ehhez, és az első pillanatban sikert aratott az ötlete, hogy a szövegkönyvet pedig a német nyelvterületen is jól ismert Esterházy Péter készítse el.

A több évig tartó közös munka eredményeként elkészült az oratórium, július 14-én azonban szomorú, új megvilágításba került a közelgő premier. A kortárs európai irodalom egyik legnagyobb alakja már nem érhette meg művének bemutatóját, így a Bécsi Filharmonikusok július 30-i koncertjét és az oratórium világpremierjét a Salzburgi Ünnepi Játékok szervezői Esterházy Péter emlékének ajánlották.

Az est Helga Rabl-Stadler fesztiváligazgató asszony beszédével kezdődött, aki bevezetőjében Eötvös Péter oratóriumának jelentőségét azzal is érzékeltette, hogy egy sorban helyezte el a koncerten elhangzó további művekkel, Brahms Variációk egy Haydn-témára című zeneművével, illetve Gustav Mahler befejezetlen X. Fisz-dúr szimfóniájának Adagiójával. Meghajlunk a nagy európai gondolkodó, Esterházy Péter előtt, akinek halála hatalmas veszteség” – hangsúlyozta Helga Rabl-Stadler.

A Daniel Harding vezényelte Bécsi Filharmonikusok és jobbról balra Iris Vermillion, Topi Lehtipuu és Peter SimonischekForrás: Andreas Kolarik/Kolarik Andreas/Kolarik Andreas

Az oratórium bemutatóját érezhető kíváncsiság előzte meg. Akik láthatták a főpróbát, húsba vágó élményről számoltak be. Amint azt Eötvös Péter az alkotási folyamat során többször, egyebek mellett a Salzburgi Ünnepi Játékok hivatalos magazinjában is elárulta, a Halleluja – Oratorium Balbulum című világi oratóriumban a meggyőződés nélküli magasztalás ellen időnként fellázadó kórus mellett megjelenik egy próféta alakja. Esterházy Péter – mint arra egy helyen a librettó is szellemesen utal – internetes kutatás során bukkant rá Notker Balbulus figurájára. A 840 és 912 között élt zenész, költő és szerzetes dadogott, és ezáltal ő lett a zenészek és egyszerre a dadogás ellen esdeklők védőszentje is.

A próféta a dadogásából kifolyólag időnként elkésik, és hiába is látná előre a jövőt: mire sikerül kimondania valamit, már be is következett, amit megjósolt volna. Eötvös Péter azonban nem is Notker Balbulust, hanem Esterházy Pétert nevezte interjúiban valódi prófétának, hiszen az író 2011-ben fogalmazott meg olyan sorokat, amelyek hajszálpontosan leírják jelenlegi, évekkel későbbi helyzetünket, problémáinkat. „A status quo került a középpontba, foggal-körömmel védeni azt, ami van. A határokat. Mindenhová kerítéseket húzunk, a kerítést is bekerítjük. Belül vagyunk mi, kívül... hát azok nem mi vagyunk” – írta a szövegkönyvben 2016-ról.

Iris Vermillion énekli a nem mindennapi angyal szerepétForrás: Andreas Kolarik/Kolarik Andreas/Kolarik Andreas

A nem mindennapi próféta mellett egy szintén nem szokványos angyal játszik jelentős szerepet a műben: egy alkoholproblémákkal küzdő, sokszor csípős humorú alak. „Egyszer régen berúgtam Nietzschével, és azóta nem sikerült kijózanodnom. Igaz, nem is próbáltam” – mondja magáról.
Azt pedig, hogy pontosan mi történik a színpadon – és a világban, egy narrátor tolmácsolja a nézők, hallgatók felé. Az előkészületek során gyakran felvetődött, hogy Esterházy Péter minden ízében a szerzőre jellemző szövegének humora jellegzetesen magyar. Így a bemutató előtt azt csak találgatni lehetett, hogy német fordításban hogyan fogadja majd a premier közönsége a helyenként szarkasztikus, a legtragikusabb és a legprofánabb témák között sokszor egyik pillanatról a másikra váltó oratóriumot.

A közönség a kérdésre az előadás után kitörő ovációval, hosszú tapsviharral adta meg a választ. A Bécsi Filharmonikusokat, Daniel Harding világhírű karmestert, a narrátor szerepére éppen népszerűsége és ebből fakadó hitelessége miatt kiválasztott Peter Simonischeket, az angyal szerepét éneklő Iris Vermilliont, a dadogós prófétát alakító Topi Lehtipuut és a Pad Zoltán vezette kórust, a Magyar Rádió Kórusát hosszan és lelkesen ünnepelték.Majd minden addiginál hangosabban zengett a taps és az éljenzés, amikor a zeneszerző is meghajolt a szereplőkkel együtt.

Az MTI is arról számolt be az APA osztrák hírügynökség jelentése alapján, hogy a publikum tetszéssel fogadta a narrátor stílusát és a zenei betétek sokszínűségét, miközben néhányakat meglepett a darab gyors ütemben váltakozó hangneme, amely hol az egzisztencialista filozófia, hol a profán párbeszédek között ingázott. A Drehpunktkultur című osztrák kulturális magazin szerint a mű a mindennapok szürrealizmusát mutatja be, és Esterházy „ledér, távolságtartó és reménytelenséget sugárzó iróniája” pontosan kiegészíti Eötvös „mesélő” zenei világát.

Az előadásra megtelt a FestspielhausForrás: Andreas Kolarik/Kolarik Andreas/Kolarik Andreas

A hallgatóság reakcióiból a koncert alatt is pontosan le lehetett mérni, hogy Eötvös Péter és Esterházy Péter közös művének minden rétege sikert arat a közönség körében. Felismerték és a helyükön értelmezték a zenei utalásokat, az Eötvös Péter által az oratórium zenéjébe szőtt Monteverdi-, Mozart-, Bruckner-, Händel-, Bach- vagy éppen gregorián hallelujákat, miközben kitörő nevetés követte a poénokat – például, amikor lottószámokról esik szó, és a narrátor kertelés nélkül felszólítja őket, hogy aki a felsorolt számokkal megnyerné a lottó főnyereményét, az köteles százalékot fizetni a Bécsi Filharmonikusoknak,vagy amikor a próféta egy adott pillanatban méltatlankodva kéri számon, hogy neki nincs szövege, a kórus pedig kijelenti önmagáról, hogy ők bizony csak akkor kórus, amikor énekelnek, különben csak szakszervezeti tagok. Viszont kellő megrendültség fogadta a pillanatokat, amikor zene és szöveg, az oratóriumban nyíltan meg is fogalmazott cél szerint, egységben fest képet korunkról.

Elhangzik, hogy 1914-gyel, Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásával és a tettes letartóztatásával szemben 2016-ra annyi változott, hogy nem tartóztatnak le senkit, nincs gyilkos, csak gyilkolás van, a próféta pedig eldadogja, hogy nehéz Halleluját énekelni, amikor nincs Isten. Nincs mondandónk a jövőről, már a kétségbeesés sem maradt meg nekünk, meg vagyunk ijedve, nincs jövő, nincs fejlődés.

Amikor pedig a World Trade Centerbe csapódó repülőgépek története hangzott el merőben más megközelítésben, tapintani lehetett a csöndet a koncertteremben. Azután pedig, mondhatnánk, hogy az oratórium végén felzúgó taps foglalta össze legjobban a hallgatók reakcióit, de ezt nem mondhatjuk, hiszen a szövegben szerepel, hogy az oratórium töredékekből áll, márpedig egy töredéknek nincs vége, egyszerűen csak befejeződik.

Eötvös Péter Halleluja - Oratorium balbulum című művének magyarországi bemutatója november 24-én lesz a Müpában. Azon az estén maga a zeneszerző dirigál majd.