Az elektronikus zene Ferrarija felpörgette a motorokat

Sziget 2016, sziget fesztivál

Úgy adódott, hogy a 24. Sziget Fesztivál ötödik napján maga a droppápa tartott audienciát a rendezvényen összegyűlt lelkes híveinek, akiket a boldogság angyala szállt meg a földbe döngölés örömétől. Bár David Guettának valahol már egészen bizonyosan van egy háza az országban, vagy legalábbis egy hosszú távú albérleti szerződése, annyiszor csapatott-veretett már kis hazánkban, azért úgy tűnik, továbbra is érdemes odafigyelni arra, ha ő megfordul nálunk. Valamiért ugyanis működik az, amit csinál. Nagyon.

Ki ez a David Guetta? Meg mit tud ő? Meg mitől olyan nagy szám? Meg egyébként is ugyan már! Lakossági technót? Ide? Jaj.... Nagyjából ilyen gondolatok törtek elő kérve-kéretlenül szinte egész vasárnap, amelyet annak szellemében töltöttünk, hogy ugye ő nyomkodhatja majd a pultot este negyed tíztől a Nagyszínpadon. Mondjuk tegyük hozzá, hogy az EDM öregapja több évtizednyi producerkedéssel, Grammy-díjjal, összesen majd 40 milliónyi eladott albummal és kislemezzel a háta mögött vágott neki az estének, tehát

az elektronikus zenei szórakoztatóipar Ferrarija pörgette fel a motorokat. Nem is akárhogyan!

Egy óriási, monumentális John Williams tisztelgéssel lendültünk neki a másfél órás agymasszírozásnak: a Harmadik típusú találkozások c. Spielberg-mestermű fő témája volt az, amelyet kettéhasított a Szigeeeeeeeeeet üvöltés. (Megjegyzés: Guetta azon kevesek közé tartozik, akik nem Zigetnek mondják a fesztivált.) Volt egy kis üdvözlés, hogy mennyire jó itt lenni, csak úgy a rend kedvéért, de aztán már jött is a szokásos "put your f.cking hands up" felszólító mondat, és hát a drop-o-meter nagyjából ebben a pillanatban ki is akadt.

A képre kattintva galéria nyílik! Fotó: Hirling Bálint - Origo

Nagyjából a második szám lehetett a kilencvenes évek ízlésficamának, Alice DeeJay-nek az egykori - mondjuk úgy - szerzeménye, pontosabban annak a rejtélyes módon világsikerre vitt remake-je, amely végképp megbabonázta a gyanútlan Szitizeneket. Úgy indultak el a népek a fény és a hang irányába, hogy azt még O'Brian is megirigyelné Orwell örökérvényű regényében.

A szett tele volt tisztelgésekkel, utalásokkal, vicceskedéssel. Hallhattunk Penge-betétdalt, meg az AC/DC Highway to Hell című számát, és James Brownt is. Ez utóbbit ráadásul egy akkora droppal végezte ki a párizsi úr, hogy

az ejtés után az égig pattant a közönség.

Sőt még a mindig szkeptikus kollégánk is vicsorogva visított fel, hogy "ejj, de megtolta az öregúr!"

A drop egyébként egy elképesztő fantasztikuma ennek az egész zenei stílusnak. Nagyjából úgy kell elképzelnünk a hatást,

mintha gyerekkorunk félévnyi karácsonyi várakozását, annak minden reményét sűrítenénk bele fél percbe, a végén rátromfolva egy minden képzeletet felülmúló jutalommal. Na és ezt fél órán belül mondjuk háromszázszor.

Az látszott, hogy Guetta és csapata nagyjából mindent berendelt a Szigettől, amit csak találtak a spájzban, ha látványról volt szó. Gondolom, azért nem adtak többet, mert akkor már egyszerűen értelmét veszítette volna a két nappal későbbi End Show.

Imádták a 48 éves francia dropmágust Fotó: Hirling Bálint - Origo

Egyetlenegyszer, nagyjából 30-40 perccel a buli kezdete után tűnt úgy, hogy valami kibillentette emberünket a ritmusból. Mintha egy pattanás hallatszott volna, és érezhetően megtört a szett ritmusa. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy korántsem bírt akkora jelentőséggel az egész, mintha teszem azt 30 éve Herbert von Karajan ejtette volna el a pálcáját a Berlini Filharmonikusok élén egy jobban meghúzott Csajkovszkij közben.

Az a helyzet, hogy bármennyire is görcsöl az ember és erőlködik, egyszerűen nem lehet haragudni David Guettára.

48 évesen is lelkes, mosolyog, ugrál a pult mögött, gesztusokat tesz a közönsége felé,

és egyébként is nagyon szimpatikus. Mintha egy nagy gyereket engedtek volna a játékához. Nyilván nem pattog már úgy, mint egy mérgezett Martin Garrix, de messze jobban élvezi azt, amit csinál, mint a flegma arcát elhozó Rihanna.

Az meg, hogy milyen a zene, amit kapunk, nos, ha valaki mély gondolatokat vár egy EDM-bulitól, akkor fájdalmasan eltévedt ebben a világban.

David Guetta szórakoztatni jött Budapestre, kicsit megugráltatni a népet, röhögni egy nagyot együtt,

magunkon, és egyszerűen jól érezni magunkat. Ráadásul mindezt remek színvonalon úgy, hogy nem merevedett bele az önnön világsztárságába. Nem mélymasszázs volt ez a léleknek, hanem csak egy kellemes ütögetés, finom gyúrás. A Sziget egyik legszórakoztatóbb buliját kaptuk. Sem többet, sem kevesebbet.