Heroinnal megfojtott sikerek

2016.08.22. 14:31

Tizennégy éve halt meg az Alice in Chains egykori énekese, Layne Staley. Akkor volt harmincöt éves. 2002 áprilisában, napokkal később találták meg holttestét seattle-i lakásában. Abban a lakásban, ahonnan már évek óta alig lépett ki, és szinte senkit nem engedett be. Layne Staley augusztus 22-én lenne 49 éves.

Layne Staley volt a híres seattle-i grunge-együttes, az Alice in Chains frontembere. Azé a bandáé, amelyik a Nirvana mellett meghatározta a nagy grunge-korszakot a '90-es évek elején. Az Alice in Chains sikerének egyik kulcsa volt Staley senkivel össze nem téveszthető hangja. Ez párosult Jerry Cantrell zenéjével. A gitáros írta a dalok nagy részét, emellett pedig nagyon sok számban énekel is. Cantrell és Staley énekhangja teljesen különböző, mégis tökéletesen szóltak egymás mellett. Ez az összhang is hozzájárult a zenekar egyedülállóságához és ahhoz, hogy még mindig

nagyon sokan és sokat hallgatják a régi Alice in Chains-számokat.

A grunge-énekesek közül sokak hangját és éneklési stílusát párhuzamba állítják korábbi nagy hangokkal. Kurt Cobaint John Lennon stílusával, Chris Cornellt (Soundgarden, Audioslave) Robert Planttel, Eddie Vedderről, a Pearl Jam énekeséről pedig azt szokták mondani, hogy egy újragondolt, punk-rockos Jim Morrison. Ha viszont Layne Staley-ről van szó, senki nem gondol az elődökre, annyira egyedi. Az ő hangja

egyszerre volt elképesztően kemény, érdes, közben mégis sérülékeny. 

Élet a hang mögött

Layne Staley 1967-ben született Kirklandben, Washington államban. Hétéves volt, mikor elváltak a szülei. Később anyja újraházasodott, egy bizonyos Jim Elmerhez ment hozzá. Ez azért érdekes, mert Layne a középiskolában az ő nevét használta, így egy ideig Layne Elmerként ismerték a környéken. 2001-ben, egy évvel halála előtt Layne Staley azt mondta szülei válásáról, hogy

az életem rémálommá vált”.

Édesapjáról sokáig semmit nem tudtak. Néhányan azt terjesztették róla, hogy meghalt, de a család végül megtudta, hogy a városban él, és keményen drogozik. Layne-nek nagyon hiányzott az apja, folyton azon gondolkodott, hol lehet, mit csinálhat. Mikor megtudta, hogy drogozik, a hiányérzet már sajnálattal keveredett. Akkor úgy gondolta, ha híres lesz, az apja biztos visszamegy a családhoz, és újra találkozhatnak. Nem lehet tudni, hogy a híressé válás miatt, de valóban találkoztak később, sőt még állítólag heroinoztak is együtt. Layne depresszióját és drogfüggőségét tehát a válás és apja hiánya alapozta meg.

A grunge-vonal legjellegzetesebb hangja volt az övéForrás: Wikimedia Commons / Rex Aran Emrick

A szerhasználat pedig a

lehető legrosszabb megoldási kísérlet volt.

A poklot is megjárta az éveken át tartó függőségével, többször volt elvonón is, de nem tudtak rajta segíteni, és ő sem magán. Végül a klasszikus Alice in Chains 1996-os elhallgatása után hat évvel, 2002-ben találták meg seattle-i lakásában. Az utolsó időkben már borzasztóan lesoványodott, iszonyatos fájdalmai voltak, a mája alig működött, rengeteget hányt, sokszor volt lázas. Staley-vel egy speedball, azaz a heroin és a kokain keveréke végzett. Amennyire tudni lehet, utolsó éveiben a kábítószerezés már bőven nem az élvezetről szólt.

Rövidre vágott tündöklés

Layne Staley 12 évesen kezdett dobolni, majd rájött, hogy az éneklés jobban állna neki. 1984-ben, 17 évesen csatlakozott egy középiskolai együtteshez, a Sleze-hez. A mostohatestvére, Ken Elmer hallott arról, hogy énekest keres az együttes, és egyből Layne-re gondolt, be is ajánlotta. A Sleze tagjainak nagyon tetszett Staley stílusa, amikor elment az első próbára. Látták, hogy magas, vékony, félénk, de tisztára rocksztárosok a ruhái. Aztán amikor énekelni kezdett, tudták, hogy

kész van a bandájuk.

Két év múlva ebből az együttesből lett Alice N' Chains, amiben még mindig Staley énekelt, csak közben egy bulin találkozott Jerry Cantrell-lel, akivel azonnal nagyon jó barátok lettek, össze is költöztek. Az Alice N' Chains lassan fel is oszlott, és Staley-t meghívták egy funkyt játszó együttesbe, ahol gitárost is kerestek. Staley azonnal szólt Cantrellnek, hogy menjenek együtt. Cantrell erre azt mondta, hogy jó, de csak akkor, ha ő meg jön vele játszani saját kis bandájába, ahol már ott dobolt Sean Kinney, Mike Starr pedig a basszusgitárt bűvölte. A funkybanda nagyon hamar szétment, így Staley-nek maradt a Cantrell-féle csapat. Tetszett nekik a feloszlott Alice N' Chains neve, ezért csavartak rajta egyet, és már meg is volt a nevük. A négytagú

Alice in Chains hivatalosan 1987-ben indult.

Három év múlva adták ki első albumukat, a Facelift-et, ami végül dupla platina lett, kétmilliót adtak el belőle az Egyesült Államokban. Két évig turnéztak ezzel a lemezzel, aztán jött az akusztikus Sap EP, és még ugyanabban az évben a Dirt, ami már négyszeres platina lett.

A Facelift album kezdő száma:

A gyors és hatalmas sikert azonban hamar beárnyékolta a drog. Már 1992-ben elkezdődtek a heroinos gondok. És itt nem csak Layne Staley-ről van szó. A basszusgitáros Mike Starr is rendesen alámerült. A Dirt turnéja alatt Layne Staley egyszer meg is mentette az életét. Szó szerint visszapofozta az életbe, miután Starr 11 percig eszméletlen volt, és egyáltalán nem lélegzett. Nem sokkal később végül kirúgták Starrt az együttesből, és a helyére Mike Inez került, aki Ozzy Osborne bandájából jött.

1994-ben adták ki második EP-jüket,

a Jar of Flies-t, ami történelmet írt,

hiszen ez volt az első középlemez a világon, amely a Billboard 200-as listáján az első helyig jutott már az első héten. Hét nap alatt 141 ezret adtak el belőle az Egyesült Államokban. Sajnos Staley állapota miatt már nem tudták turnéval megtámogatni az albumot, aminek a dalai egytől egyik mesterművek. A Dirt-höz képest jóval visszafogottabb, hiszen akusztikus válogatásról van szó.

Az Above album borítójaForrás: Wikimedia Commons
Mad Season

1994-ben a Jar of Flies sikere mellett Staley életében volt még egy jó dolog. A Pearl Jam gitárosa, Mike McCready drog- és alkoholelvonón volt, ahol találkozott John Baker Saunders basszusgitárossal, és elkezdtek új zenéken gondolkodni. Az elvonó után visszamentek Seattle-be, ahol megszerezték maguknak Barrett Martin dobost a Sccreaming Treesből, végül pedig McCready felkereste Layne Staley-t, hogy volna-e kedve csatlakozni. Staley is volt elvonón abban az évben, igaz, egy másik intézményben. McCready és Saunders elvonója sikeresnek tűnt, ezért is gondolták, hogy segítenek Staley-nek tisztulni. (Saunders egyébként herointúladagolásban halt meg 1999-ben.) Egyetlen albumuk, az Above zenéjét állítólag 7 nap alatt rakták össze, erre pakolt még rá néhányat Staley, hogy összeálljon a vokál.

McCready gyorsan le is kötötte az első koncertjüket, noha még neve sem volt a formációnak. Ennek ellenére nagy sikerük volt a Crocodile Caféban 1994 október 12-én. Az volt az első bulijuk. Aztán lett egy nevük is, The Gacy Bunch, amit aztán Mad Seasonre cseréltek, és 1995 márciusában végre ki is adták az Above-ot. Sokan úgy tartják, hogy az album és maga az együttes is az Alice in Chains és a Pearl Jam között van, valahol félúton.

Layne írta a szövegeket, amelyeket meghatározott saját depressziója, és persze a heroinos démonjai. Állítólag közben Kahlil Gibrantól A prófétát olvasta. Egyébként nem csak a szövegen érződik a ború. A Mad Season egészét áthatja a depresszió és a drogosság. Nem kőkemény számok ezek, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne elképesztően jó az album. Merthogy egyébként az, ráadásul a grunge-világ leghíresebb supergroupja hozta össze. Gyöngyszemet alkottak, amit sajnos nem tudtak sokszorozni, hiszen egyetlen albumuk van, és néhány videó a fellépéseikről. De lehet, hogy így volt ez jó. Az persze nagyon szomorú, hogy a Mad Season-projekt nem időhiány miatt maradt annyiban. Sajnos nem arról volt szó, hogy a tagok egyszerűen nem értek rá. A kábítószer szólt közbe. Layne Staley még az Alice in Chainsben sem tudott alkotni, nemhogy egy második együttesben. Saunders pedig 99-ben meghalt. 

1994-ben Staley hol heroinozott, hol nem. Többször volt elvonón, de folyamatosan visszaesett. Erre az évre kötöttek le turnét a Metallicával, amit végül Staley miatt mondott le az Alice in Chains. Ráadásul az indulás előtt egy nappal. A Metallica meg is haragudott ezért. A turné egyik koncertjén gúnyolták ki Layne Staley-t a drogfüggősége miatt. Két szám között röviden játszották a Man in the Box szám intróját, és még Staley hangját is utánozta Hetfield, közben pedig a heroinozást figurázták ki. A közönségből többen fütyülni kezdtek, valaki még a cipőjét is hozzávágta Hetfieldhez, erre ő megsértődött.

A metallicás túra lemondása után teljes csend állt be a zenekarnál, sehol nem léptek fel a Dirt kiadása és turnéja óta. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy nem Staley volt az egyetlen, akinek problémái voltak. Jerry Cantrell és Sean Kinney is volt elvonón, igaz, ők főleg az alkohollal küzdöttek. De az élő fellépéseket egyértelműen Staley miatt nem lehetett vállalni. Annyi azért volt a csapatban, és főleg Staley-ben, hogy összehozzanak egy lemezt. Az Alice in Chains volt a harmadik stúdiólemezük, ami

ismét dupla platina lett. 

 Aztán jött egy kis reménysugár. 1996-ban az Alice in Chainst is meghívták az MTV Unplugged című sorozatba fellépni. Layne Staley összeszedte magát, és az együttes elképesztően jó koncertet adott. Több emlékezetes poén is elhangzott a műsorban, ráadásul a jóbaráti viszony is helyreállt a Metallicával. Mike Inez például a gitárján lévő felirattal csipkelődött Hetfieldékkel, amiért ugyanebben az évben levágatták a hajukat. Layne Staley is humoránál volt a koncerten. A híres Would? után (52:43-nál) azt mondta a közönségnek, hogy

ez a legjobb bulink az utóbbi három évben.

Erre Sean Kinney odaszól neki a dobok mögül, hogy "Layne, ez volt az egyetlen", hiszen fel sem léptek már régóta. Erre Staley annyit mondott, hogy "attól még a legjobb". A szünetekben egyébként többször játszottak el rövid részleteket, intrókat a Metallica számaiból. A békének és a barátságnak jele az is, hogy Hetfield ott ült a koncerten.

Végső elkeseredés 

Az MTV Unplugged után néhány hónappal egy kábítószeres fertőzés miatt meghalt Staley barátnője, Demri Parrott, ami végső mélységekbe taszította Staley lelkét, és ezzel szinte elúsztak a klasszikus Alice in Chains reményei arra, hogy újra színpadra álljanak, és igazi együttesként működjenek. Staley-vel még felvettek néhány számot, de a banda lényegében csak vegetált, Jerry Cantrell például szólóprojektbe kezdett. Teltek az évek, Layne Staley pedig egyre rosszabb állapotba került. 2001-ben először őt kérték fel a Rage Against The Machine zenészei, hogy legyen az új projektjük frontembere. Staley azt mondta nekik, hogy elvonóra megy, utána pedig nagyon szívesen. Végül viszont

nem ment elvonóra, és Chris Cornell lett az Audioslave frontembere.

2002. április 19-én Staley anyja hívta a rendőrséget, hogy két hete nem hallott a fiáról. A rendőrök kimentek Staley seattle-i lakásához, betörték az ajtót, és megtalálták az énekes holttestét. A vizsgálatok kiderítették, hogy április 5-én halt meg. Ugyanazon a napon, amikor Kurt Cobain, a Nirvana énekese. 

Mike Starr, az Alice in Chains első basszusgitárosa éppen április 4-én járt nála. Starr születésnapját próbálták ünnepelni valahogy. Starr látta, hogy Staley nagyon rossz bőrben van, ezért próbálta felhívni a 911-et, de Staley nem engedte neki, meg is fenyegette. Azt mondta, soha többet nem beszél vele, ha telefonál. Végül Starr nem telefonált, és otthagyta Staley-t, aki – mint később kiderült – másnap meghalt. Mike Starr sosem tudott rendesen elköszönni a kábítószerektől, és ebben az is közrejátszott, hogy magát vádolta Staley halála miatt. Starr 2011-ben halt meg túladagolásban.

Új hang

A megmaradt tagok, tehát Jerry Cantrell, Sean Kinney és Mike Inez 2005-ben álltak össze először Staley halála után. A 2004-es cunami áldozataiért rendezett jótékonysági koncerten léptek fel, és több ismert énekest kértek fel énekelni. Aztán egyre több alkalmi fellépésük lett, mindig más énekessel. Ilyen beugró volt William DuVall is a Comes with the Fallból. DuVall végül otthagyta régi együttesét, és beállt az Alice in Chainsbe, és azóta újra él az együttes, igaz, új hanggal. Layne Staley emlékét méltó módon őrzi az együttes, és nem csak a régi dalokon keresztül. 2013-ban például Staley apja, Phil is felment velük a színpadra.

Egy brazíliai koncerten pedig kedves ajándékot kaptak a közönségtől, amire persze nagyon büszkék is voltak. Mike Inez vigyorogva tartja a Layne Staley-nek szánt brazil mezt. (A képen balról Mike Inez, Jerry Cantrell, William DuWall és Sean Kinney)

Thank you #SaoPaulo #Brazil #AIC #AliceInChains #Live #Music #Rock

Alice In Chains (@aliceinchains) által közzétett fénykép,

Érdekesség, hogy még DuVall kiválasztása előtt James Hetfield is fellépett az együttessel. A Would?-ot énekelte el egy rockfesztiválon, de komoly gondjai akadtak a magas hangokkal.

A DuVallal felálló Alice in Chains már két albumot adott ki. Az egyik a 2009-es Black Gives Way to Blue, a másik pedig a The Devil Put Dinosaurs Here 2013-ból. Folyamatosan turnéznak, fellépnek, tehát él az együttes, velük pedig Layne Staley emléke is.

Az Alice in Chains korai házivideóiból az látszik, hogy a fiúk nagyon jól érezték magukat. Sokat ökörködtek, miközben vég nélkül próbáltak. Ezeken a videókon látszik, hogy Layne Staley – ahogy halála után is sokszor mondták róla, – tényleg egy vicces, jókedvű srác volt, egészen addig, amíg bele nem merült a heroinos mélységekbe.