Ezek most tényleg azt csinálják?

A Tünet Együttes és a Dollár Papa Gyermekei Négy fal között előadása

A tapasztalt színházba járókat is zavarba hozza a Tünet Együttes legújabb, Négy fal között című előadása. Igaz, szigorúan véve nem is színházban voltunk, hanem a Tünet próbatermében, így a színészek mindössze néhány méterre voltak a közönségtől, ami még intenzívebbé tette a szexualitást leplezetlenül be- és megmutatni akaró előadást.

Mikor átvettem a Tünet Együttes és a Dollár Papa Gyermekei színész-rendezője, Ördög Tamás közös produkciójára szóló belépőt a Jurányi Házban, figyelmeztettek rá, hogy készüljek fel, mert nem véletlenül kapta a Zárt ajtók, tárt lábak alcímet az előadás. A gyülekező nézők – ugyanis az előadás helyszínére egyszerre vezették fel a közönséget – szintén egymást kondicionálták arra, hogy nem mindennapi élményben lesz részük.

Felfokozott várakozással léptünk hát be a Tünet Együttes tágasnak jóindulattal sem nevezhető próbatermébe, és egyből belecsöppentünk az előadásba. A színészek már a teremben voltak, benne az első jelenetben, miközben a közönség megpróbált elhelyezkedni. Sokan egyből megcélozták a leghátsó széksort, de mivel összesen hatvan néző fér be az előadásra, és a színházban megszokott jótékony sötét is hiányzott, senki sem tudott igazán elbújni.

Nem fukarkodtak a meztelenséggel. Székely Rozi és Szász Dániel Fotó: Tünet Együttes / Mészáros Csaba

Ráadásul a közönség helyeit a terem két hosszanti végén, egymással szemben alakították ki. A színészek így köztünk, a terem közepén játszottak, ami még nehezebbé tette, hogy távolságtartással kezeljük azt, ami a szemünk előtt történik.

Tényleg úgy érezhettük magunkat, mint akik a szereplők legintimebb tereibe nyernek bepillantást,

és a kukkolásszerű érzést csak fokozta, hogy azt is akarva-akaratlanul figyelemmel követtük, hogy a velünk szemben ülő néző hogyan reagál arra, amit lát. És úgy tűnt, szinte mindenkit sikerült kibillenteni a komfortzónájából.

Mondjuk a legnagyobb próbatételen az első pár percben túlesett a közönség, mikor a fiatal házaspárt alakító színészek se szó, se beszéd egymásnak estek egy gyanútlan néző közvetlen közelében. Talán ez volt a legmerészebb jelenet, de később sem fukarkodott az erotikával és a meztelenséggel az előadás. Ebből a leírásból eddig elég öncélúnak tűnhet a szexualitás ennyire kendőzetlen mutatása, pedig korántsem szeretnénk ezt sugallni.

Ideálisnak nem nevezhető anya-lánya kapcsolat az övék. Székely Rozi és Szalontay Tünde Fotó: Tünet Együttes / Mészáros Csaba

A történet egy család tagjainak életébe enged bepillantást, és ugyan a konfliktusok nagy része tényleg a szexhez – vagy annak hiányához – kapcsolódik, többről van itt szó.

Az emberi kapcsolatainkban rejlő megannyi frusztrációt állítja elénk az előadás.

A harmincéves, de még otthon lakó, szeretethiányban szenvedő lány (Székely Rozi), aki idegenekkel folytatott telenfonszexbe menekül, az anyja (Szalontay Tünde), aki teljesen félreérti, hogy milyen problémákkal küzd a lánya, és inkább saját partnerének impotenciájával van elfoglalva; a partner (Szász Dániel), akinek mindene az edzés, teste mégsem működik az akarata szerint... És ott van a már említett fiatal pár, az anya testvére és a férje (Furulyás Dóra és Czakó Máté), akik első gyereküket várják, látszólag életük legboldogabb időszaka előtt állnak, de az előadás végére egész házasságuk válságba kerül.

Ebben a produkcióban nincsenek igazán szimpatikus karakterek:

mindenki egyszerre szánandó és hibáztatható,

és ha a családtagok közti meg nem értés és egymás mellett elbeszélés tartogat is vicces pillanatokat, végső soron az alapjaiban elrontott kapcsolatok inkább lehangolóak. Annál is inkább, mert az előadás olyan emberekről szól, akik egymás legfőbb támaszai hivatottak lenni.

A produkciónak otthont adó próbaterem szerencsésen ráerősít az egymásrautaltság és összezártság érzésére: fokozatosan jön rá a néző, hogy az ugyanabban a térben lévő szereplők mikor vannak a történet szintjén is egy helyen, és mikor más szobákban vagy akár más lakásokban.

Ennek jó példája a már említett első szexjelenet: a fiatal pár ugyanabba az ágyba fekszik be, amelyben a nő testvére is olvasgat – miközben igazából mindenki a saját otthonában van. Mikor aztán tényleg összekerül az előadás öt szereplője, elszabadul a pokol: a családtagok között összegyűlt konfliktus- és frusztrációtenger mikor máskor, mint a szeretet ünnepén válik elviselhetetlenné. Az eleinte csak kínos karácsonyozás így groteszk őrjöngésig fajul, és feloldása nincs, csak szimbolikus lezárása a történetnek.

A karácsony az igazi próbatétel. Szalontay Tünde, Szász Dániel, Székely Rozi, Furulyás Dóra, Czakó Máté Forrás: Tünet Együttes

Ez a végső jelenetben elszabaduló feszültség viszont nem épül egyenletesen a produkcióban. Vannak részek, amikor leül vagy erőltetetté válik az előadás, és a szöveg, amelyet a színészek improvizációi és Fritz Kahn A szerelem iskolája című kézikönyve alapján alkotott meg Ördög Tamás író-rendező, sem tűnt mindenhol ugyanannyira eltaláltnak. A nyolcvanas éveket idéző szcenika sem volt teljesen érthető, főleg, hogy a produkció elvileg arról hivatott mondani valamit, hogy hogyan éljük meg a szexuálitást és a női-férfi szerepeket manapság. Bár az igaz, hogy valószínűleg nem léptünk sokat előre a harminc évvel korábbi állapotokhoz képest.

Összességében elmondható, hogy Négy fal között másfél órája

elementáris élményt nyújt a nézőknek

– persze az már egyéni vérmérséklet kérdése, hogy ez az élmény milyen lesz. Az mindenesetre biztos, hogy erről a darabról senki nem távozik olyan állapotban, ahogyan odament.