Rumli van a világban – Interjú a Depeche Mode-dal

Depeche Mode
WEST HOLLYWOOD, CA - APRIL 26: (L-R) Guitarist Martin Gore, singer Dave Gahan, drummer Christian Eigner, keyboardist Peter Gordeno and keyboardist Andy Fletcher of Depeche Mode perform at KROQ presents Depeche Mode at The Troubadour on April 26, 2013 in West Hollywood, California. Jason Merritt/Getty Images for Press Here/AFP
Vágólapra másolva!
Miért lógnának Churchill-lel és Donald Trumppal? Miért voltak szerencsések fiatalon? Fent vannak-e a Facebookon? És egyáltalán, mit csinálnak, amikor nem zenélnek? Az Origo Milánóban faggatta a Depeche Mode tagjait, Andy Fletcher billentyűst és Martin Gore gitárost.
Vágólapra másolva!

Ha lehetőségük lenne együtt lógni bárkivel a történelemből, kit választanának?

Andy:

Nagyon sokan vannak. Talán Churchill lenne az első. Ő egy fazon volt. Whisky, szivar, de persze a lényeg, hogy mekkora hatása volt a történelemre. Aztán ott van még Elvis, már a fiatal Elvis és Frank Sinatra.

Martin:

David Bowie-val. Ő az én legnagyobb bálványom. Két-három alkalommal találkoztam vele, de csak ilyen fél percekre. Soha sem tudtam leülni vele beszélgetni.

Andy Fletcher Forrás: AFP/MIGUEL MEDINA/Miguel Medina

És a maiak közül?

Andy:

Szívesen találkoznék Obamával. Őt nagyon tisztelem. Meg néhány focistával.

Martin:

Én meg Donald Trumppal. De csak hogy megkérdezhessem tőle: „Ember! Mi a nyavalyát csinálsz?”

Mit javasolnának egy kezdő bandának? Mire figyeljenek?

Andy:

Nehéz manapság. Nagyon kevés lemezt adnak el.

Amikor mi indultunk, könnyebb volt minden.

Szóval szerencsések vagyunk. Talán az elektromos zenészeknek könnyebb dolguk van. Egy rockbandának lényegesen nehezebb előretörni, mint annak idején. És a kevesebb lemezbevétel miatt nehezebb a turnékat is megfinanszírozni. A fiataloknak meg azt javasolnám, hogy a dalok a legfontosabbak. És sose higgyék el, hogy a legutóbbi daluk a legjobb daluk. Mindig az lebegjen a szemük előtt, hogy jobb és jobb számokat írjanak.

Martin:

Szerintem az a legfontosabb, hogy találjanak valami egyedi dolgot. Legyen saját arcuk. Én sok mai zenét hallgatok. De nagyon sok banda szól ugyanúgy, még az énekesek is. Egyedinek kell lenni.

Mit gondolnak, miben változott meg leginkább a világ, amióta a pályán vannak?

Andy:

Nagyon más lett minden. Főleg az elmúlt 4 évben. Sok baj van a világban. Ott vannak a háborúk, meg a nacionalizmus, ami mindenhol erősödik. Még az olyan helyeken is mint Franciaország. És akkor ott van még a brexit, meg ez a furcsa elnökválasztási hajrá Amerikában.

Martin:

Nagy a rumli mindenhol. A brexit szerintem szörnyű dolog. Olyan, mintha egyre nagyobb hasadékok választanák szét a világot. Nem egészséges, ami zajlik. Borzasztóan terjed a rasszizmus. Nincs jó passzban az emberiség.

Martin Gore Forrás: AFP/MIGUEL MEDINA/Miguel Medina

Az okostelefonokról és a közösségi oldalakról mit gondolnak? Átrajzolták a világ arcát?

Andy:

Igen, méghozzá nagyon gyorsan. Mindenki állandóan a telefonján lóg, meg az interneten. Őrület. Emlékszem azokra az időkre, amikor még nem volt telefonom. Gyakrabban találkoztam az ismerőseimmel.

Martin:

Nekem még Facebookom sincs. Okostelefonom persze van. Állandóan csatlakozva vagyok, és újra meg újra felcsekkolok ide-oda. Szerintem ez valahol nem egészséges. És a világon sem segít. Amikor lezajlott az arab tavasz, mindenki azt mondta, hogy a Facebook jobbá tette a világot, most meg nézzük meg, hogy mi lett az egészből.

Szerintem ha 20 évvel visszatekernénk a technológiát, egészségesebb hely lenne a világ.

Egész egyszerűen túl gyorsan zajlanak a dolgok.

Mik a kedvenc könyveik és filmjeik?

Andy:

Nem is tudom. Szeretek olvasni. Van egy Kindle-öm. Elég sok amerikai noir krimit olvasok az ötvenes-hatvanas évekből. Most épp egy Raymond Chandler-könyvet. Szeretem a sötét humort, ami benne van. Nem sok modern filmet nézek, jobban szeretem a dokumentumfilmeket.

Nem nagyon rajongok a hollywoodi alkotásokért, a sok egyforma happy endért.

Martin:

A kedvenc filmem a My Life As a Dog, ha nem láttad még, nézd meg mindenképp. Nem is tudom megmondani, mi a kedvenc könyvem. Arra emlékszem, mik voltak az elsők, amik tetszettek. Kafka művei.

A Depeche Mode egyik kaliforniai koncertjük után Forrás: AFP/2013 Getty Images/Jason Merritt

Nehéz váltogatni a turnék és az otthoni lét között?

Andy:

Mi egy nagyon szerencsés zenekar vagyunk, mert nem vagyunk celebek.

Én tök normális életet élek Londonban.

Lejárok a környező kocsmákba, éttermekbe, meg néha mozizni. Aztán amikor turnéra indulok, megőrül minden. Ez durva váltás, de szeretem, kell az őrület. A celebeknek viszont az egész életük ez az őrület. Ez nem hiányzik.

Martin:

Manapság nehezebb turnéra indulni, mint visszaállni az otthoni létbe. Elszokunk ettől a cirkusztól. Teljes sokk volt most megérkezni Milánóba. Mindenhol látni a rajongókat. Jó ideje nem irányult ránk reflektorfény. Szóval hazatérni sokkal könnyebb. A régi időkben ez fordítva volt. Akkoriban úgy turnéztunk mondjuk másfél évig, hogy minden egyes éjszaka buliztunk.

Na, abból durva volt hazatérni, és körülnézni a lakásban.

Én egész otthonülős vagyok. Megházasodtam újra, van egy hét hónapos kislányom. Szeretek otthon lenni.

És mennyire tartják a kapcsolatot, amikor nem turnéznak, vagy nem vesznek fel lemezt?

Andy:

Olyanok vagyunk, mint a testvérek. Ha turné van, másfél, két évig mindennap együtt vagyunk. De utána inkább csak a telefon van. Martin 11 éves korom óta a legjobb barátom. De ő Kaliforniában él, én meg Londonban. Ezt még telefonnal is nehéz áthidalni, ő akkor kel fel, amikor én lefekszem.

Martin:

Szerintem egészséges, hogy nem találkozunk sokat. Tényleg nagyon sok időt töltünk együtt a stúdióban és a turnékon. Szóval ezek után mindig külön utakon indulunk el, és ez jól is van így.