November 29-én Bud Spencer emlékére ad koncertet a Papp László Sportarénában zenekarával Guido és Maurizio de Angelis, a világhírű testvér- és szerzőpáros. Nevükhöz nem csak a legtöbb Bud Spencer–Terence Hill-film zenéje fűződik: a Sandokan – A maláj tigris című sorozattól a Zorró-n át a 80 nap alatt a föld körül Willy Foggal című rajzfilmig sok nagy kedvenchez szerezték a dallamokat. Magyarországon tizenhét élvonalbeli olasz zenésszel kiegészülve, negyvenfős szimfonikus zenekarral adják majd elő legnagyobb slágereiket. A budapesti filmzenei emlékkoncertre készülő testvérpár tagjai közül Guido válaszolt e-mailben a kérdéseinkre.

Guido és Maurizio de Angelis a magyarországi Bud Spencer-emlékkoncert plakátja előttForrás: Nap Média

Hogyan kezdtek el a testvérével együtt zenélni? Volt valamilyen előképük a családban, vagy magától alakult ki a zenei érdeklődés?

Mi magunktól kezdtünk el annak idején muzsikálni. Korábban egyáltalán nem voltak zenészek a családunkban. 

Milyen hangszereken tanultak meg először játszani?

A testvérem, Maurizio először gitározni tanult meg, aztán következett nála a zongorázás. Én viszont először fuvolázni kezdtem, majd magam is megtanultam gitározni. 

Volt valaha önök között rivalizálás?

Soha nem volt közöttünk versengés. Inkább úgy fogalmaznék, hogy tökéletesen kiegészítettük egymást. 

A pályájuk kezdetén milyen zenét hallgattak, milyen irányzatok voltak önökre a legnagyobb hatással?

Imádtuk a Beatlest, a Rolling Stonest, de ugyanúgy Neil Diamondot vagy az Everly Brotherst is. Hosszan sorolhatnám a kedvenceinket, akiket hallgattunk: Elvis Presley, Burt Bacharach vagy a Bee Gees... Nemcsak szerettük őket, hanem egész zenei pályafutásunk alatt ők voltak a példaképeink is.

Fel tudják idézni, mi számított az igazi áttörésnek, amikor érezték, hogy önök is profi zenészként fognak majd karriert befutni? 

Kezdetben más zenészekkel dolgoztunk együtt: volt, hogy szervezők voltunk, volt, hogy mások számait adtuk elő. Mindenesetre Olaszország legnépszerűbb művészeinek a fellépésein voltunk közreműködők. Aztán megírtuk egy híres olasz film, a Per Grazia Ricevuta (Csoda olasz módra) zenéjét, ami hatalmas siker lett – ez volt a nagy áttörésünk.

Ez 1971-ben történt. De melyik volt az első olyan szám, amelyet közösen írtak?

1965-ben írtuk az első közös dalunkat, az volt a címe, hogy La goccia d'acqua. Ez annyit tesz, hogy „vízcsepp”.

Ezek szerint több mint 50 éve dolgoznak együtt. Hogyan működött kezdetben a munkamegosztás, és hogyan változott ez az évek, évtizedek során?

Azt kell, hogy mondjam, hogy nem történt ebből a szempontból semmilyen jelentős változás.

De az, hogy egy idő után kifejezetten filmzenék írására specializálták magukat, változást hozott a pályájukon. 

Igen, megalkottuk magunknak azt a nevet, hogy Oliver Onions. Ebben a felállásban az egyik első nagy slágerünk a Flying Through The Air című szám lett, ami éppen egy Bud Spencer–Terence Hill-filmben, a Mindent bele! címűben hangzott el. 

Hogyan tudnák elmagyarázni a laikusoknak, hogy hogyan születik a filmzene? Hogyan kezdenek hozzá a komponáláshoz? Sokat változott a filmipar gyakorlata ezzel kapcsolatban?

Kezdetben úgy láttunk hozzá a munkához, hogy elolvastuk a forgatókönyvet, hogy legyen valami elképzelésünk a filmről, hogy ráérezzünk a hangulatára. Aztán szinte minden áldott nap kimentünk a forgatás helyszínére, hogy érzelmileg is belehelyezkedjünk a filmbe. Együtt voltunk a rendezővel, a színészekkel, és csak utána vonultunk stúdióba, hogy aztán sok-sok próbálkozás után igyekezzünk megtalálni azt a dallamot, amelyet a legmegfelelőbbnek találtunk az adott mozihoz.

Manapság a munkának szinte az egésze a stúdióban zajlik, és legtöbbször csak akkor látjuk a filmet, amikor már teljesen elkészült. 

A westerntől a 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal című rajzfilmsorozatig számtalan műfajú filmhez szereztek zenét. Van kedvenc műfajuk?

Nincs. Minden műfajban egyformán szeretünk alkotni.

Ha meghallja Bud Spencer nevét, milyen képek jelennek meg róla a legélénkebben ön előtt?

Soha nem felejtem el, ahogy a Különben dühbe jövünk című filmben a kórusban azt énekli: Ba.Ba.Ba-ba-ba. Ba.

De természetesen rengeteg emlékezetes pillanat maradt meg bennem róla, 15 év közös munka során a legkülönfélébb filmek forgatásáról.

Sokan azonosítják Bud Spencert azzal a karakterrel, akit a leghíresebb filmjeiben játszott. Ön mit szeretne, hogyan őrizzék meg őt az emberek az emlékezetükben?

Részben persze a filmbéli jellegzetes karaktere által, de a legjobban annak örülnék, ha úgy emlékeznének rá, amilyen a való életben volt: egy nagyszerű, kedves, jóságos ember. 

November 29-én először lépnek fel a fivérével Magyarországon, és kifejezetten Bud Spencer emlékére adnak koncertet. Mennyit árulhat el a repertoárról?

Eljátsszuk majd minden egyes olyan dalunkat, amely Bud Spencer-film betétdala volt. De emellett sok más egyéb dalunkat is előadjuk, szerepel majd a műsorban más általunk szerzett zene is.

Guido de AngelisForrás: Nap Média

Az utóbbi években nemcsak filmzenék szerzőjeként, hanem filmkészítőként is dolgozott. Mit tekint most a főfoglalkozásának?

Egyszerre tartom magam mindkettőnek: zenészként és filmesként definiálom önmagam.

Ha bárki ránéz az önök fotóira a testvérével, azt láthatja, hogy mindig sugárzik önökről a jókedv. Mi ennek az optimizmusnak a titka? 

Egyszerűen csak boldog emberek vagyunk  – ennyi a titok!