Lehet, hogy Birdy nem, de mi élveztük a koncertjét

Nem voltunk biztosak benne, hogy a zeneiparba tinédzserként berobbant Birdy zenéje működni fog a Sziget nagyszínpadán a fesztivál zárónapján. De működött, pedig a most 21 éves brit énekesnő szinte végig a zongorája mellett ült, és egy darabig úgy tűnt, hogy a háta közepére sem kívánja a koncertezést.

Jasmine Lucilla Elizabeth Jennifer van den Bogaerde, azaz Birdy zenészcsaládból származik. Ő maga nyolcéves kora óta ír zenét, és 14 éves volt, amikor felfigyelt tehetségére a világ. Tavaly már a harmadik albuma jelent meg Beautiful Lies címmel.

Birdy egyből a zongorához ült Fotó: Rockstar Photographers

A Sziget keddi programjában a második fellépő volt a nagyszínpadon, ami azt jelenti, hogy 17 45-kor kezdte a koncertjét. Ebben az idősávban nem egyszerű nagy hangulatot csinálni egy ekkora színpadon, főleg, hogy a meleg miatt a közönség egy jelentős része távolabb, a fák tövében vagy a keverő árnyékában hallgatja a koncerteket. Birdy ennek ellenére elég sok embert vonzott a színpad elé, ráadásul a tömeg folyamatosan nőtt. Szeretnénk azt gondolni, hogy ez nagyobb részben Birdy különleges hangjának köszönhető, és csak kisebb részben annak, hogy utána következett a szombatról elnapolt color party.

Az énekesnő ugyanis annak ellenére tudta lekötni az emberek figyelmét, hogy egyáltalán nem használta ki a nagyszínpadban rejlő lehetőséget. Nem volt ledes vetítés, villodzó fények, különleges színpadi ruhák és semmi hasonló showelem. Birdy ahogy megérkezett,

egyből leült a zongora elé, és egészen a koncert második feléig fel sem kelt onnan.

Rajta kívül öt zenész, egy dobos, egy gitáros, egy basszusgitáros, egy billentyűs és egy hegedűs volt még a színpadon, de ők sem produkáltak nagy színpadi mozgást. Tényleg semmi más nem történt a koncerten, mint hogy egymás után játszották a számokat, sokszor még tapsolásnyi szünetet sem hagyva kettő között.

Ennyi háttérvetítéssel készültek Fotó: Rockstar Photographers

Birdy a második dal után ugyan kiszólt a közönségnek, hogy nagyon izgatott, hogy itt lehet, de ezt olyan hangon mondta el, hogy valószínűleg senkit sem győzött meg vele. Egy végtelenül introvertált ember benyomását keltette, aki mindent tehernek érez a koncerten, ami a zongorázáson és az éneklésen kívül van.

De ez valahogy még sem volt zavaró. Sőt, igazából

üdítő volt egy olyan nagyszínpados popzenei produkciót látni, amelyben tényleg élőben szólt a zene,

és nem valami bejátszott alapra énekeltek rá. Félreértés ne essék, ezek is teljesen jól tudnak működni, főleg egy látványos show-val megtámogatva (lásd Pink koncertjét), de Birdynek erre nem volt szüksége.

Nem őrült meg érte a közönség, de az ő dalai nem is olyanok, amelyekre ugrálni vagy táncolni kellene. Az emberek álldogáltak, kicsit bólogattak, és taps és üdvrivalgás is csak a koncert végén, Birdy legnagyobb slágereinél volt.

Az énekesnő feldolgozásokkal futott be, és csak később kezdett saját számokat írni, ennek megfelelően most is sok feldolgozás hangzott el a műsorában. Mivel azonban ezeket is nagyon birdysre csinálja, hangulatában teljesen úgy szóltak, mint a saját dalai.

Birdy koncertje jobban illett volna valami intimebb térbe, mint a nagyszínpadra Fotó: Rockstar Photographers

Az énekesnő különlegessége egyébként a hangjában rejlik, amely

egyszerre törékeny és mégis erőteljes.

Még a leglíraibb számoknál is valami olyan erő áradt belőle, amire felkapta az ember a fejét. Igaz, azért a 75 perces koncertnek voltak olyan részei, amikor már egyhangúnak tűnt a műsor. Akinek nem jön be Birdy stílusa, valószínűleg az unalmas kifejezést használná, de szerencsére az énekesnő magához képest eléggé felszabadult a koncert végére.

A közönséggel ugyan továbbra sem nagyon kommunikált egy-egy elhaló thank you-t kivéve, de a Csillagainkban a hiba című filmhez készített Not About Angels után végre felállt a zongorától. Igaz, akkor meg egy gitárt nyomtak a kezébe a Words As Weapons című dalhoz. De a testhelyzetváltoztatás valamiféle jel lehetett, mert a zenészei is elkezdtek kicsit mozgolódni a színpadon. Birdy két számot énekelt el állva, a Take My Heart-nál pedig már gitár sem volt a kezében -

az egész koncerten egyébként két olyan dal volt, amikor semmilyen hangszeren nem játszott

-, és meglepően jól elvolt így is.

Azért két szám után inkább visszaült a zongorához, és jöttek a legnagyobb slágerek. Először a Skinny Love, ami egy Bon Iver-feldolgozás, és ezzel aratta az énekesnő az első sikerét még 2011-ben. Ezt követte a Wings, ami már egy saját szám. Ezeknél a daloknál lehetett először hallani, hogy énekel a közönség, és ezeket nagyobb üdvrivalgás is kísérte, amelyet Birdy egy-egy mosollyal nyugtázott – előtte ilyet sem láttunk tőle.

A koncert végére két újabb számot tartogattak, a Winter-t és a Keeping Your Head Up-ot, amelyek tavaly jelentek meg. Birdy ezeknél olyan színpadi mozgást mutatott be, amire nem is gondoltuk volna képesnek, és még a közönséget is tapsoltatta egy kicsit. Utána meghajolt a zenészeivel, és egyszerűen levonult a színpadról.

Hiányérzetünk nem maradt a koncert után, de azért valószínűleg

van olyan helyszín, amely jobban állt volna Birdynek,

mint a Sziget nagyszínpada a délutáni hőségben. Ezt egyébként ő maga is így gondolja. Néhány nappal ezelőtt egy brit lapnak beszélt arról, hogy az intimebb koncerteket kedveli, mert ezekhez jobban illik a finom mozzanatokkal teli zenéje.