Itt semmit nem kell véresen komolyan venni

2017.01.09. 20:35

"Milyen szórakoztató komolyzenét ír egy magyar zeneszerző egy osztrák együttes számára egy 1923-as szovjet némafilmhez?" - az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál többek között erre a kérdésre ígér választ. A válasz pedig január 12-én, a Müpában meg is érkezik: akkor vetítik ugyanis a Mr. West rendkívüli kalandjai a bolsevikok földjén című némafilmet, amelyhez a bécsi Konzerthaus felkérésére komponált hetvenperces zeneművet az ausztriai Ensemble Phace számára Varga Judit, Bécsben élő magyar zeneszerző. Az előadás előtt az alkotókkal beszélgethet is a közönség. Mi e-mailben kérdeztük Varga Juditot arról, hogyan született szórakoztató komolyzene egy több mint 90 éves szatíra ihletésére.

Varga JuditForrás: Nagy Attila - Müpa

Ismerte korábban a Mister West rendkívüli kalandjai a bolsevikok országában című filmet? 

Nem ismertem, pedig saját korában nagy hírű film volt, és amúgy egy remekmű. De hát ki néz mostanában bolsevik western slapstick némafilmet 1924-ből? Eleve mennyire kevés filmet ismerünk a némafilm korszakából! Pedig kár lenne elveszni hagyni ezeket a kincseket.

Miután megérkezett a felkérés, milyen gyorsan alakult ki az elképzelése, a koncepciója?

A munka hosszan tartott, több mint egy évig folytak az előkészületek. Sokáig érett az a furcsa, teljesen eredeti zenei nyelvezet bennem, ami végül a film zenei világa lett.

Hogyan tudott ezen belül a nagy hírű Ensemble Phace adottságaihoz alkalmazkodni?

Az együttes, az Ensemble Phace sok kis speciálisan nekik való helyet, játékot, zenei vagy szövegbeli utalást kapott tőlem az estre, de külön kiemelném az egyik jelenetet a film vége felé, a tárgyalás utáni ítélethírdetést, ahol én kiszállok a játékból, és hagyom szabadon improvizálni a zenészeket.

Mennyire inspirálták az egykori némafilm-vetítéseket kísérő zongorajáték műfaji hagyományai?

Jómagam is dolgoztam régebben némafilm-zongoristaként mozikban, tehát jól ismertem ezeket a hagyományokat. A korabeli filmzene csak lazán kapcsolódik a filmhez, jobb esetben az adott jelenet alaphangulatát próbálja meg támogatni. Divat volt például akkoriban némafilmek számára kis hangulatdarabokat tartalmazó gyűjteményes köteteket kiadni, ahol a darabok hangulat és dramaturgiai megfelelés szerint voltak csokorba kötve: háború, szerelmes jelenet, melankólia, hős megérkezése, viszont az a fajta pontos együttműködése a zenének és a filmnek, amit manapság természetesnek veszünk, akkoriban maximum a véletlen műve volt.

"Divat volt akkoriban némafilmek számára kis hangulatdarabokat tartalmazó gyűjteményes köteteket kiadni, ahol a darabok hangulat és dramaturgiai megfelelés szerint voltak csokorba kötve."Forrás: Müpa

Viszont a némafilmes zongorajáték hangulatát nagyon szeretem, és mindenképpen meg szerettem volna valamilyen formában tartani.

Maradt tehát a virtuóz zongorafaktúra, melyet egy modern filmzene összes pozitív tulajdonságával és technikai vívmányával ötvöztem. Az eredmény egészen furcsa és vicces lett. Hallunk ezen az estén sokféle stílusú zenét, és ezek a zenék nem úgy működnek, mint ahogy megszoktuk. Hát szórakozott már Ön komolyzenei koncerten, nevetett már harsányan kortárs zenén? Ugye? Viszont ha csütörtökön eljön a Müpába, akkor fog!

Valóban, a partitúrában szereplő alcím szerint a darab „szórakoztató komolyzene". Ön mit gondol erről a fogalomról? Mitől lesz a komolyzene szórakoztató?

Ezen az estén a film is sokat segít, nagyon vicces figurák és jelenetek vannak benne. A komolyzene pedig talán a közönség hozzáállásától is lesz szórakoztató: már az elsö percekben nyilvánvaló lesz, hogy semmit nem kell itt véresen komolyan venni, mert azt a jelenetet, amikor túlhevült teatralitással, szinte egymásnak csattanva megöleli egymást Mr West és a felesége, majd Mr West hősies tekintete a vászon bal felső sarkába réved, mialatt szól Izolda szerelmi halála Wagner Trisztán és Izoldá-jából - de abból is csak egy pici loop, mintha beragadt volna a lemezjátszó – hát azt nem lehet komolyan venni.

Alapvetően a helyzetkomikum és a túlrajzolt karakterek, valamint a nem hiszem el, hogy itt ez a zene szól, és így" adja meg az est hangulatát.

A film maga egy szatíra, amely úgy mutat be látszólagos túlzásokat, hogy a néző ráismerjen: talán mégiscsak ez a valóság. Ezt hogyan lehetett a zenében érzékeltetni?

A film azon kívül, hogy elmesél egy izgalmas, de elég sablonos gengsztersztorit, igazából olyan, mint egy akrobatikus elemekkel tarkított nagy tánc. Ezt a két síkot a zene hűen követi: hallunk sablonos, giccses zenét elferdítve, mint például az amerikai himnuszt visszafelé, vagy azt a bécsi keringőt, mely úgy van megkomponálva, mintha a szaxofonos rossz hangnemben olvasná a kottát, a trombitás pedig folyton gikszereket fújna, viszont pechünkre minden gikszer után felbátorodik, és rádob egy még viccesebb „rossz" szólót.

Tánczenét is hallunk sokat, mindenféle műfajban és korszakból, a historikus táncoktól kezdve a standard táncokig, up tempo swing és d´n´b is megjelenik egy-egy pillanatra.

A felkérés, ha jól tudom, egy „önálló zenemű" megalkotására szólt. Lesznek majd olyan alkalmak, amikor a műve a filmtől függetlenül hangzik el? Ez a kitétel a zeneszerzésnél jelentett bármiféle különbséget?

Be lehetne mutatni a darabot film nélkül, valószínű, meghúznám egy picit, de működhetne. Nagy kihívás volt ezzel a kitétellel komponálni, mert gyakorlatilag egy hibrid zenei anyagot kellett létrehozni, mely egy időben képes alárendelt síkként szolgálni a filmet, de ugyanakkor van olyan erős és komplex, hogy önmaga is megállja a helyét.
Tanulmányai során nemcsak zeneszerzést, hanem kifejezetten alkalmazott- és filmzenét is tanult, több díjnyertes filmzene fűződik az Ön nevéhez. Hogyan lehet megtalálni azt az egyensúlyt, hogy az Ön által szerzett zene egy másik műalkotáshoz idomuljon, de mégis felismerhetően az Ön kézjegyeit viselje magán?

Az eredetiség sokkal kevésbé célkitűzés a komponálás során, mint ahogy azt esetleg a végeredményből sejteni lehetne. Egy erős egyéniségű zeneszerző úgyis mindig ott hagyja a kéznyomát a zenéjében, akkor is, ha tudatosan kirándulást tesz más, idegen stílusokba, mert a rendező vagy a darab ezt megkívánja. Tehát munka közben csak a külső kihívásokra koncentrálok: mit kíván a film, mit szeretne a rendező, mi támogatja az általam elképzelt ívet, dramaturgiát. A zene vargajuditossága anélkül is mindig megjelenik, hogy tudatosan dolgoznék rajta.

"A zene vargajuditossága anélkül is mindig megjelenik, hogy tudatosan dolgoznék rajta."Forrás:Nagy Attila - Müpa

Az Átlátszó Hang Újzenei Fesztiválnak sajátossága, hogy a közönséggel együtt elemzik a bemutatott előadásokat. Általánosságban mennyire egyszerű ilyen módon „átláthatóvá" tenni a zenét, a szavak nyelvére lefordítani, mi hogyan működik a zenében?

A zenéről nehéz beszélni, de a zene körüli dolgokról lehet. Tudunk arról beszélni, hogy milyen volt a munkafolyamat, hogyan írtam, hogyan próbáltuk be, mit gondoltunk közben. Tudunk azokról az érzésekről is beszélni, amiket a zene vált ki bennünk: ez a hely vicces, az ott melankolikus, amaz pedig leginkább csak furcsán hat. Mindez sok fontos információt ad, és megkönnyítheti az új zenemű befogadását. De a zenéről magáról beszélni nem lehet, azt meg kell hallgatni.

Nemrég egy másik filmklasszikushoz kötődő műve került reflektorfénybe: az Operában az '56-os emlékév keretében mutatták be Szerelem című operáját, amely Déry Tibor, Makk Károly és Bacsó Péter klasszikusának adaptációja. Mi volt a törekvése? Minél többet megőrizni zenében az eredeti film atmoszférájából, vagy merészebben rugaszkodni el tőle?

A librettó hűen követi a forgatókönyvet, de az opera ritmusa és zenei atmoszférája is nagyon más, mint a filmé. Ezek a döntések elsősorban nem azért születtek, mert követni akartam az eredetit, vagy direkt ellene akartam volna menni, mint ahogy utólag a kritikák és beszámolók latolgatták az alkotói szándékot az opera mögött. Sokkal profánabb döntés volt: mérlegeltem, hogy a film melyik síkja működhet 2016-ban, operaszínpadon. Érdekes módon a szövegi sík kisebb stilisztikai korrektúrák után szinte egy az egyben működött, a film lassú, kimért tempóját és a nosztalgikus verklizenéjét ledobta magáról az opera műfaja.

Úgy tudom, éppen a Müpában tartott előadás napján ünnepli a születésnapját. Ez a produkció lesz maga az ünneplés?

Nem ez lenne az első január 12-ike, amit a Müpában töltök koncerten: a harmincadik születésnapomon a Müpa nagytermében megrendezett UMZF versenyt nyertem meg. Mondjuk úgy, hogy ez a koncert lesz az én kis szülinapi mozim, az ünneplést pedig odébb toljuk egy fél évvel, amikor ismét meleg lesz az idő, lemegy az egyetemi vizsgaidőszak, és nem fáj mindenkinek a hasa a karácsonyi bejglitől.

A Müpa ezzel az előadással első ízben csatlakozik az idén január 6-15. között, több helyszínen zajló Átlátszó Hang Újzenei Fesztiválhoz, amelynek kurátorai Horváth Balázs és Gryllus Samu. A fesztiválról bővebben itt olvashat.