Hajléktalan költő verseiből készítettek színdarabot

Vágólapra másolva!
A Rendben élni című monodráma a 2014-ben meghalt hajléktalan költő, Leé József életének és munkásságának állít emléket. Az előadás egyben a hajléktalanság kérdéséről is szeretne párbeszédet kezdeményezni.
Vágólapra másolva!

Az előadás alapját a Fedél Nélkülben rendszeresen publikáló Leé József kiadatlan versei alkotják. A versek központi témája a halál állandó közelsége, a hajléktalan-sors kilátástalansága és átláthatatlansága. Ennek a sajátos élethelyzetnek a káosz a legmeghatározóbb, és a versekben is állandó jelleggel visszatérő eleme. Erre utal az előadás munkacíme is, amely az Egy pillantás az égre című vers első sorának egy részlete, és amely megjeleníti a rendezett élet iránti vágy és a káosz feloldhatatlan ellentétét.

Leé József verseit egy fiatal színésznő, Illésy Éva mondja el,

és az előadás ki is használja az ebben feszülő ellentéteket: a monodráma a szöveg és a fizikai színház kifejezési eszközeire egyaránt támaszkodik.

Leé József Forrás: Kalocsai Richárd / Átrium Film-Színház

A Rendben élni azon túl, hogy emléket állít a hajléktalan költő életművének,

társadalomérzékenyítő előadás akar lenni.

Az alkotók az előadás helyszínével is igyekeznek közel hozni a nézőkhöz a hajléktalanlét viszontagságait. A monodráma bemutatója az Átrium Film-Színház kávézójában lesz, ahol nincs elkülönített színpad és nézőtér. Hosszú távon azt szeretnék, hogy az előadás a színházi környezetből kilépve, más helyszíneken is tudjon működni, így minél több emberhez eljutva.

Illésy Éva a darabban Forrás: Dobai Attila / Átrium Film-Színház

A Fedél Nélkül, amelynek Leé József nemcsak terjesztője, hanem szerkesztője is volt, a költő verseinek önálló kiadását tervezi. Az előadásnak ezért még egy célja van: Leé József leendő verseskötetének népszerűsítése.

A Rendben élni című monodráma január 18-án és 19-én látható az Átrium Film-Színházban.

Részlet a címadó versből:

Szerettem volna szépen, rendben élni.
Hiába volt –
a rend mindegyre elkerül.
A Földön élek, és nézzek bár az égre,
mióta? mért? – de jól eszembe vésve:
ott fent az űr.
Szép és hideg. Lélektelen,
a káosz vesz körül.