Pályaudvarokon aludt, végül filmsztár lett Jávor Pálból

2017.01.31. 19:56

Sokan csak filmsztárként ismerik, pedig rengeteget játszott színpadon is. Három neve is volt, pályaudvarokon húzta meg magát a pályája elején, fegyházba került, a németek is elhurcolták, de a legnagyobb nehézségek sem tudták megtörni. 115 éve született Jávor Pál.

 A soknevű 

Jávor Pálnak nemcsak keresztnévből, hanem vezetéknévből is három jutott. A későbbi színészt az anyakönyvbe hármas keresztnévvel, Pál Gusztáv Albertként jegyezték be. Mindössze 17 éves édesanyja és 53 éves édesapja azonban ekkoriban még nem voltak házasok, így a kisfiú 

anyja vezetéknevét, a Spannenbergert kapta meg. 

Amikor viszont a szülők harmadik gyerekük születésekor összeházasodtak, Spannenberger Pál Gusztáv Albert is felvehette az édesapja nevét. Ettől kezdve Jermann Pál volt a majdani filmsztár hivatalos neve, pályája elején is ezt használta – választott művésznevét, a Jávort, immáron harmadik vezetéknevét, csak később, a Renaissance Színház (a mai Thália) színészeként vette fel. 

Jávor Pál 1939-benForrás:Fortepan

Várótermi éjszakák

Jávor Pál elképesztő áldozatokat hozott azért, hogy színész lehessen, noha maga is elismerte: leginkább egy megmagyarázhatatlan sugallatot követett, semmiféle tapasztalata vagy előképzettsége nem volt. A lázadó természetű fiatalember hamar el akart szakadni Aradról, a szülői háztól. Tizenévesen előfordult, hogy 

megszökött otthonról, és a román fronton hordta a postát a bakáknak 

– a csendőrség vitette haza. 1919-ben pedig egyenesen kiutasíttatta magát Romániából abban a reményben, hogy a kiutasítottaknak járó ingyenes vonatjeggyel eljuthat Dániába, és a távolról rajongva csodált Nordisk Filmtársaság kötelékében kezdhet filmszínészi karriert. Azonban „csak” Budapestig jutott, ahol felvették színésztanoncnak az Országos Színművészeti Akadémiára. Máig tisztázatlan, miért került ki onnan, de rövidesen már az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában folytatta a tanulmányait. 

Ő maga írta le később, mekkora nyomorban és nélkülözésben élt ebben az időszakban: „Esténként 

beosontam a Nemzeti Színházba, és a házi színpadon, a függöny alatt aludtam. 

Ha ez nem sikerült, éjjel egy óráig a Nyugati pályaudvar várótermében egy padon. Egy órakor átmentem a Keletibe, ahonnét háromkor ment az utolsó vonat. Azután gyalog átmentem Kelenföldre az összekötő vasúti hídon keresztül. Itt fejeztem be az éjszakát. Másnap reggel nyolckor ébredtem fel a padon. A pályaudvari vízvezeték csapjából kiömlő vízben megmostam az arcomat, a kezemet, és újból átgyalogoltam Budapestre.” 

Az 1940-es Lángok című film forgatása a Hunnia filmgyárban: a zongoránál Jávor Pál, mellette Mezey MáriaForrás: Fortepan

Színpadon 

Jávor Pált a legtöbben bizonyára ikonikus filmsztárként tartják számon, de a színpadi munkássága is meghatározó volt, sőt, felsorolni is nehéz Pethes Imre egykori tanítványának színházi szerepeit, illetve azt, hogy hány társulatnál fordult meg. A színészképző hallgatójaként a Várszínházban statisztált, majd a Renaissance Színházhoz került, ahol kezdetben nem igazán figyeltek fel a tehetségére. Szenvedett a mellőzöttségtől, bár Móricz Zsigmond Búzakalász című vígjátékában nyújtott alakítását 

maga Móricz dicsérte meg. 

Ezért egy színházi ügynökség közvetítésével Székesfehérvárra, a Vörösmarty Színházhoz szerződött, és Esztergomban, Veszprémben és Kaposváron is játszott. Miután kizárták az Országos Színészegyesületből (erről később még ejtünk szót), a Miklósy Imre által vezetett kispesti társulathoz csatlakozott, ahol felfigyelt rá a Szegedi Városi Színház direktora, és leszerződtette. Szegedi sikereinek híre ment, így Jávor Pál útja visszavezetett Budapestre, ezúttal a Magyar Színházhoz. Ebben az időszakban tett rövid kitérőt a Belvárosi Színházhoz is, majd az újjászerveződő Operettszínházban is színpadra állt. A kor ismert művésznőjének, Makay Margitnak az ajánlására aztán 1930-ban a Vígszínház kínált neki szerződést. 

1958, Petőfi Színház: Agárdy Gábor, Bánki Zsuzsa, Gordon Zsuzsa, Csákányi László és Jávor Pál A királyért próbájának szünetébenForrás: Fortepan/Kotnyek Antal

A tény, hogy Jávor Pál a Vígszínház művésze volt, közvetetten hozzásegítette őt legnagyobb filmes sikereihez: a Nemzeti Színház akkori igazgatója, Hevesi Sándor azoknak a táborát erősítette, akik rettegtek a hangosfilmtől mint a színház konkurenciájától. Így Hevesi kifejezetten megtiltotta a színészeinek, hogy filmet forgassanak, és ez csak még tovább növelte más társulatok színészeinek esélyeit a filmes szerepekre. Amikor Jávor a sikerei csúcsán járt, a Nemzeti frissen kinevezett igazgatója, Németh Antal tett neki és jó néhány színésztársának visszautasíthatatlan ajánlatot: a Nemzeti Színházhoz hívta őket, és Jávor Pál élt a lehetőséggel. A második világháború borzalmai vetettek véget ennek a virágkornak: a feszültségek miatt többször maga is felmondott, amikor azonban a leghatározottabban szót emelt a fajvédő törvények és az elhurcolások borzalmai ellen, felesége és pályatársai védelmében, 

nemcsak a színészi hivatás gyakorlásától tiltották el, hanem fegyházba is került, majd őt is Németországba hurcolták. 

A háború után a sokat szenvedett színész a Magyar Színházban lépett újra színpadra, de a bizonytalan, ellentmondásos időszakban rövidesen úgy döntött, hogy elhagyja az országot, és Amerikában igyekezett érvényesülni. Bár a New York-i Plaza Színházban eljátszhatta Molnár Ferenc Liliom-ának főszerepét, az amerikai időszakot karrierje szempontjából alapvetően kudarcsorozatként élte meg. Hazatérése után, 1958-ban még láthatta őt a Jókai és a Petőfi Színház közönsége, de akkor már súlyos beteg volt, rövidesen képtelen volt színpadra állni. Betegágyán még vigaszt jelentett neki, hogy a Nemzeti Színház újra szerződtetni akarta, de erre már nem kerülhetett sor. 

Botrányok 

Jávor Pál pályáján a legtöbb nehézséget nem az jelentette, hogy bárki ne ismerte volna el a tehetségét és rátermettségét: sokkal inkább lobbanékony természete miatt gyűlt meg a baja a környezetével. Amikor a Renaissance Színháznál rosszul viselte a mellőzöttséget, tettlegességig fajuló vitába bocsátkozott a színház főtitkárával, és végül  

egy letépett telefonkagylóval ütötte a fejét. 

Ezután a fegyelmi vétség után el is kellett jönnie a színháztól. A fehérvári, vidéki időszak alatt pedig annyira elhíresült kicsapongó életmódjáról, hogy Faragó Sándornak, a Vörösmarty Színház igazgatójának egy trükköt kellett bevetnie vele szemben: Jávor szerepeit betaníttatta Sármássy Miklóssal is, hogy ezzel jelezze: más fog beugrani helyette, ha a mulatozás és az italozás miatt nem tud helyt állni a próbán vagy az előadáson. Mégis odáig fajult a helyzet, hogy Jávor olyan botrányba keveredett, ami miatt még az Országos Színészegyesület is kizárta őt a soraiból. 

A harmincas években hiába számított a kor férfiideáljának, és hiába ért sikerei csúcsára: nem viselte könnyen a népszerűség árnyoldalát, gyakran fojtotta italba a feszültséget. Ingerlékenysége miatt többször összekülönbözött a sajtóval. A Heti Ujság tulajdonos-szerkesztőjével, Falus Istvánnal heves szóváltásba keveredett az egyik körúti kávéházban. (Később is megesett, hogy olyan hangosan veszekedett Bajor Gizivel, hogy kényszerszabadságra küldték emiatt.) Egy előadást követően pedig Winternitz Károllyal, darabbéli lovának ápolójával és tulajdonosával fajult el annyira a vitája, hogy 

ismét eljárt a keze: Winternitz a szemklinikára került, és feljelentést tett Jávor Pál ellen. 

A bíróság kéthavi fogházra ítélte, amit csak Winternitznek köszönhetően engedtek el, valamint hatezer pengő fájdalomdíjat kellett fizetnie a sértett lótulajdonosnak. 

Szeretett mulatozniForrás: Fortepan

Két világ

Jávor Pál színházi és filmes karrierjében párhuzamosan aratott sikereket, de éppen zabolázhatatlan természete nehezítette meg, hogy zökkenőmentesen férjen meg egymás mellett a kettő. Jávor Pál a filmszerepvállalásai kapcsán egyre többször hozta kellemetlen helyzetbe Németh Antalt: filmes elfoglaltságait nem egyeztette a Nemzeti Színház munkarendjével, és ezzel 

bizonytalanná tette a színházi próbákat és előadásokat. 

Végül mindig pontosan megjelent ugyan, de állandóan megszegte a szabályt, hogy a színészeknek a Nemzeti Színház igazgatójához külön filmszereplési engedélyért kellene folyamodniuk. Németh Antal hiába kérte őt hivatalos figyelmeztetésekben és baráti hangú magánlevelekben is, hogy vegye figyelembe a Nemzeti Színház érdekeit, ilyen hangulatban készültek el a Fűszer és csemege, a Gül baba és a Jöjjön elsején! című filmek is. 

Németh Antal hiába nézte el a lefegyverző egyéniségű Jávor minden kihágását és színfalak mögötti incidensét, éppen Jávor volt elégedetlen, mert úgy érezte, nem kezelik színészi rangjának megfelelően a Nemzetiben. Ekkoriban kevesebb feladatot bíztak rá, és azokat is méltatlannak érezte. 1940 nyarán aztán a Németh Antal rendezte Rómeó és Júlia-felújításban Mercutióként léphetett színre, és ezzel a híresen jól sikerült alakításával elkápráztatta a közönségét és a kritikusait egyaránt.

A hős

A második világháború idején Jávor Pál elégedetlensége a saját körülményeivel és a háborús helyzetnek a színházra gyakorolt hatásával kapcsolatban fokozatosan alakult át hősies kiállássá a meghurcolt pályatársait ért méltatlanságok és a fajvédő törvények igazságtalansága ellen. A légiriadók már Budapestre és a színielőadásokra is rányomták bélyegüket: a fél 6-kor kezdődő előadások után este fél 10-kor a színház épületének már üresen kellett állnia. Amikor Jávort figyelmeztették, hogy emiatt negyedóra alatt kell megoldania két felvonás között az átmaszkírozást, 

ez annyira felbőszítette, hogy beadta a felmondását a Nemzetiben. 

Kritikusok és dilettánsok című írásából viszont már az is kiderült, hogy egyéni sérelmein túl a művészetért, a magyar színjátszásért érzett felelőssége készteti megszólalni. Amikor származása vagy politikai szerepvállalása miatt számos barátjának, kollégájának – Gombaszögi Ellának, Jób Dánielnek, Gárdonyi Lajosnak, Gózon Gyulának, Somló Istvánnak, Rátkai Mártonnak, Törzs Jenőnek vagy Gál Gyulának – az élete ellehetetlenült, Jávor élesen bírálta a Színészkamarát. 

1941: Jávor Pál az Életre ítéltek! című filmben.Forrás: Fortepan/Kotnyek Antal

A fajvédő törvények Jávor feleségét, Olga asszonyt is sújtották és veszélybe sodorták: a Gestapo Ausztriában egyszer le is tartóztatta őt. A színész feleségével együtt Magyarország különböző pontjain próbált oltalmat találni, és egy napon dühösen rontott be a Színészkamarához, ahol 

az asztalt verve tiltakozott pályatársai, művésztársai elhurcolása ellen. 

Elkeseredettségében a Nemzeti Színház öltözőjében összetörte a kamara elnökének, Kiss Ferencnek a gipszszobrát, majd a tanítványai előtt is becsmérelte őt. Ezért 1944. április 12-én a Színművészeti és Filmművészeti Kamara felfüggesztette színészi hivatása gyakorlásából, eltiltották a színpadi fellépéstől, és a filmjeit is betiltották. 

1944. október 15-én, a nyilas hatalomátvétel napján sokakkal együtt Jávort is elfogták. A házi őrizetből ugyan először még kiengedték, de később ismét a Sváb-hegyre került a Gestapóhoz. Innen már a sopronkőhidai fegyházba szállították. Ott is mindennapos harcot kellett vívnia a túlélésért, de aztán rabtársaival együtt Németországba hurcolták, ahol csak rengeteg gyötrelem után menekült meg az életveszélyből. Amint felesége az amerikai csapatok Pfarrkirchent felszabadító hadműveletei után hírt kapott a színészről, azonnal érte indult: így érkezett haza Jávor Pál 1945. július 19-én Budapestre. Mint mondták róla: a háború borzalmai sem tudták őt megtörni. 

Összeállította: Verasztó Annamária