Unatkozik? Vegyen mosómedvét!

2017.02.03. 20:59

20 éve, 1997. február 3-án halt meg a huszadik század egyik legnagyobb cseh írója, Bohumil Hrabal, de a Sörgyári capriccio vagy a Szigorúan ellenőrzött vonatok szállóigévé lett mondatait a mai napig idézik az olvasói. A szatíra egyik legnagyobb mesterére emlékezünk.

  

Bohumil HrabalForrás: Hana Hamplova wikipédia

Hrabal Morvaországban, Brnóban született 1914. március 28-án. Bohumil Frantisek Kiliánnak keresztelték – édesanyja vezetéknevét kapta, arról, hogy ki volt valójában az édesapja, sokáig nem voltak hitelt érdemlő információk. A 2009-es, brnói Hrabal-kiállítás szervezői szerint Bohumil Blecha volt az író vér szerinti apja – a férfi lánya, Drahomíra Blechová-Kalvodová azt mondta, 18 évesen árulta el neki az édesapja, hogy ő és Hrabal valójában féltestvérek. Az író egy 1994-es fotót „Drahomíra húgomnak” aláírással adott oda az asszonynak, azonban édesapjával soha nem találkozott személyesen. Hároméves koráig az anyai nagyszülei nevelték, majd édesanyja hozzáment Frantisek Hrabalhoz. A férfi egy sörfőzdében dolgozott, és az ottani benyomások, emlékek visszaköszönnek Hrabal több, későbbi művében – természetesen a Sörgyári capricció-ban is.
Az író családjában egyébiránt többeknek volt művészi vénája: édesanyja és nevelőapja egyaránt amatőr színjátszók voltak, nagybátyja, Bohuslav Kilián nevéhez pedig két kulturális folyóirat kiadása is fűződik.

Hrabal Nymburkban kezdte az általános iskolát, aztán egy évig járt abba a brnói gimnáziumba is, amelynek később szintén diákja volt a huszadik századi cseh irodalom másik óriása, Milan Kundera. Hrabal végül Nymburkban, egy szakközépiskolában tanult tovább, azután jelentkezett a prágai Károly Egyetemre, jogi karra. A diplomáját viszont csak 1946-ban szerezhette meg, mert a második világháború és a náci megszállás alatt bezárták a prágai egyetemeket. A háború éveiben tucatnyi helyen és munkakörben dolgozott: egy ideig volt vasúti forgalmista is – ebből az időszakból merít a Szigorúan ellenőrzött vonatok című másik klasszikusa –, valamint biztosítási ügynök, utazó árus, vasműben fizikai munkás, rakodó, majd színházi díszletező.

Irodalmi pályafutása 1948-ban indult, amikor is elsőként mint költő mutatkozott be, egy verseskötettel, amelyet aztán a kommunista érában nem lehetett forgalmazni. Az '50-es években Hrabal Jiri Kolár földalatti irodalmi csoportosulásának tagja volt – ebben a körben terjedtek a művei, ki nem adták őket. Végül 1956-ban megjelenhetett két általa írt történet, és 1963-ban még az a kötete, a Gyöngyök a mélyben is napvilágot láthatott, amelyet 1959-ben, még a kiadás előtt egy héttel hívtak vissza. Ekkortól lett Hrabalból főfoglalkozású író: 1964-ben a Táncórák idősebbeknek és haladóknak, 1965-ben pedig a Szigorúan ellenőrzött vonatok is megjelent.

Bohumil Hrabal 1995-benForrás: AFP/Aurimages/Ulf Andersen

Miután 1968-ban a Varsói Szerződés tagállamai inváziót indítottak Csehszlovákia ellen, Hrabal tiltólistára került: hiába jöttek ki a nyomdából készen a könyvei, a boltokba már nem juthattak el. Legismertebb művei közül több – például A városka, ahol megállt az idő vagy az Őfelsége pincére voltam – szamizdat kiadásban jelent meg. 1975-ben az író adott egy interjút, amelyben olyan kijelentések hangzottak el – bár megeshet, hogy azokat a szerkesztők kozmetikázták –, amelyeknek köszönhetően enyhült néhány Hrabalra vonatkozó tiltás, sokan viszont éppen ezért azzal vádolták, hogy behódolt a rendszernek. Mindenesetre ettől kezdve sokkal szélesebb olvasótáborhoz értek el a művei – miközben bizonyos alkotásai továbbra is csak titokban terjesztett kiadásokon keresztül jutottak el a külföldi olvasókhoz. Ezek közé tartozik a Túl zajos magány is. Hrabal ettől kezdve mindennemű politizálástól igyekezett távol tartani magát egész életében.

Az egyik legjelentősebb cseh írónak a halála is olyan volt, mint az életműve: ahogy írásaiban találkozott a kisszerű és a felemelő, a kegyetlenség és a szépség senki máséhoz nem hasonlítható, szatirikus hangnemben, úgy alakította sokak szerint szándékosan a halálát is. Bohumil Hrabal éppen 20 éve, 1997. február 3-án halt meg: kizuhant egy prágai kórház ötödik emeleti ablakából, miközben galambokat próbált etetni. Kívánságának megfelelően egy olyan koporsóban temették el, amelyre annak a sörfőzdének a nevét írták fel, ahol annak idején édesanyja és nevelőapja megismerkedtek.

Hrabal emléktáblájaForrás: Unikornis

Hrabal rendkívül expresszív stílusban írt: az olvasó szeme előtt érzékletesen jelenik meg az általa ábrázolt világ. Egy világ, ahol együgyű, gyakran nevetségessé váló hősök esetenként igen bölcs gondolatokat fogalmaznak meg a maguk egyszerű módján,és ahol a legkilátástalanabb körülmények között is tetten érhető a boldogságra való törekvés. Hrabalra a hosszú mondatok is jellemzőek voltak, olyannyira, hogy a Vita nuova vagy a Táncórák idősebbeknek és haladóknak című művei egyetlen hosszú mondatból állnak – ez utóbbi az Európa Könyvkiadó által megjelentetett kötetben egészen pontosan 70 oldalon húzódik keresztül. Hrabal műveit 27 nyelvre fordították le: Milan Kundera, Karel Capek és Jaroslav Hasek mellett őt tartják a huszadik századi cseh irodalom egyik vezéralakjának.

„Unatkozik? Vegyen mosómedvét!”

Bohumil Hrabal halála óta húsz esztendő telt el, de a művei egyetlen perc megszakítás nélkül vannak jelen a kulturális élet minden területén. A legtöbb, mára legendásnak számító filmes feldolgozás Jirí Menzel nevéhez fűződik, aki hat Hrabal-klasszikust is megrendezett, de mások mellett Vera Chytilová vagy Jan Nemec is dolgozott Hrabal-adaptáción.

Hrabal 1990-ben, a francaországi Nantes-banForrás: AFP/Aurimages/Ulf Andersen

A Menzel-filmek közül az 1966-os, a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscarral jutalmazott Szigorúan ellenőrzött vonatok és az 1980-as Sörgyári capriccio megunhatatlan filmtörténeti mérföldkövek, bővelkednek sokat idézett jelenetekben.

A Sörgyári capricció-ban a sörfőzde gondnokának, Francinnak és életvidám feleségének, Maryskának életét forgatja fel a férj bátyjának, Pepin bácsinak látogatása. Pepin jellegzetes anekdotái közül Kern András azóta szintén ikonikussá vált szinkronhangján hallgathatunk meg egyet, illetve azt is láthatjuk, hogy a jóindulatú Pepin segítőkészségénél kevés természeti csapás bizonyulhat veszélyesebbnek:

 

2006-ban iratkozott fel az emlékezetes Menzel-filmek sorába az Őfelsége pincére voltam, amelynek külön érdekessége, hogy az Oscar-díjas rendező, Szabó István is feltűnik benne, méghozzá egy élvhajhász milliárdos szerepében. (Korábban Menzel vállalt színészi feladatot Szabó Istvánnál a Rokonok-ban.) A pénz és a nők bűvöletében élő főhős, akit Ivan Barnev, időskorában pedig Oldrich Kaiser alakít, veszélyes ideológia mellett köteleződik el, és a náci németek hatalomra kerülésétől várja, hogy végre ő is a csodált milliomosok közé tartozhasson.

De a hrabali világot nemcsak a filmvásznon, hanem a színpadon is minduntalan megidézik az alkotók: a teljesség igénye nélkül kiragadva néhány előadást az elmúlt évadok kínálatából, látható, hogy Magyarországon is folyamatosan játsszák Hrabal műveit.

Az Őfelsége pincére voltam nagy sikerű előadása, amelyet a prágai Nemzeti Színház igazgatója, Michal Docekal rendezett a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, a Vígszínházban vendégszerepelt. Ivo Krobot a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban állította színpadra a Túl zajos magány-t – ez az előadás a Nemzeti Színházban is látható volt, vendégjáték keretében. A Szigorúan ellenőrzött vonatok-at legutóbb Bérczes László rendezte meg a kaposvári Csiky Gergely színházban - 2016. április 20-án volt a premier.

A József Attila Színházban pedig 2016. december 10-től játsszák a Sörgyári capricció-t, élő kocsmazenével, Hargitai Iván rendezésében, aki korábban a Móricz Zsigmond Színházban is színpadra állította már a kisregényt.

Összeállította: Verasztó Annamária