Soha nem látott Rejtő-szövegeket adtak ki

2017.02.14. 10:03

Eddig kiadatlan, kisebb terjedelmű Rejtő Jenő-szövegekkel, levéltári dokumentumokkal és fotókkal teli emlékkötet jelent meg a Szépmíves Kiadó és a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) gondozásában.

A megtalált tragédia címmel jelentet meg kötetet a Szépmíves Kiadó és a Petőfi Irodalmi Múzeum. A kiadvány különlegessége, hogy eddig kiadatlan, egyébként kisebb terjedelmű Rejtő Jenő-szövegeket, levéltári dokumentumokat és fotókat találunk majd benne.

A kötet összeállítója, Thuróczy Gergely Rejtő-kutató az MTI-nek azt mondta, a kötet célja olvasmányos módon rendet tenni a Rejtő Jenő alakja köré szövődött gazdag legendáriumban, és tényszerűen bemutatni a pesti ponyva aranykorának zsenijét.

Thuróczy Gergely azt is mondta, hogy "Rejtőről igen kevés adat állt rendelkezésre. Egyrészt mert nem nagyon kutatták, másrészt

ő sem jeleskedett abban, hogy túl sok nyomot hagyjon maga után,

és a 20. század viharai is gondoskodtak a hagyaték kallódásáról. Ha nem is volt világcsavargó és tengeralattjáró rájaszigonyvető-kezelője, meglehetősen bohém életmódot folytatott. Nemtörődöm volt, nem érdekelték a polgári sallangok".

A megtalált tragédia borítójaForrás: Origo

Thuróczy szerint, míg például József Attila minden egyes napjáról tudjuk, hogy hol járt, kivel találkozott, és mit csinált, Rejtő esetében alig vannak hasonló információink. Nagyon csekély a kézirat- és dokumentumhagyatéka is, mivel arra a "ponyvaiparra", amelynek keretein belül dolgozott – és amelyet humoros kalandregényeivel meg is újított –, nem volt jellemző a kéziratok megőrzése.

Hiányoznak a szerződések, és a hivatalos levelezés nagy része is, azonban főleg a kéziratok csekély száma az, ami megnehezíti az irodalmi életmű rekonstruálását. A Rejtővel kapcsolatos legendák burjánzását okozta az is, hogy nem csupán keveset lehetett tudni róla – a régebbi lexikonokban alig pár soros életrajza volt olvasható –, de paradox módon rendkívül népszerű is volt. A

Kádár-korban több millió példányt adtak ki a könyveiből

– tette hozzá Thuróczy Gergely, aki 2015-ben Az ellopott tragédia című könyvében is foglalkozott már az író tragikus életútjával és munkásságával.

Thuróczy Gergely azt is mondta, Rejtő folklorizálódott, és alakja köré az olvasói igény szerint, népköltészetszerűen városi legendákból, vándoranekdotákból, jópofa történetekből

egy teljes mitológia, alternatív életrajz kristályosodott ki.

Még ma is hallani évente egy-egy új, korábban nem ismert Rejtő-legendát. "Egynémely legendát, például a legfontosabb mítoszt, hogy Rejtő Jenő légiós lett volna – amiből egy szó nem igaz –, ő maga kezdte el terjeszteni egy 1934-es újságcikkben" – mondta Thuróczy, a PIM kutatója, aki a kötetben körülbelül 200 oldalban foglalja össze, amit a források alapján valóban tudunk Rejtő Jenő életéről. Az életrajzból kiderül az is, hogy a szerző valós személyisége csak részben tükröződött regényalakjaiban. Könyvei hangsúlyozottan fiktív alkotások, valójában a korabeli ponyvaregények paródiáit írta meg.

A regényeiből ismert nagy duhaj alakokkal lehet, hogy csak kompenzált Rejtő JenőForrás: MTI/Ráfael Csaba

"Magánlevelezéséből egy sértődékeny, visszahúzódó, sérelmeit dédelgető, kisebbségi komplexusos figura rajzolódik ki, a regényeiből ismert nagy duhaj alakok részben kompenzálás eredményei is lehetnek. Ez azért is meglepő, mert végre előkerült egy fénykép, amin Rejtő nem ülve, félbevágva vagy portrészerűen látható, hanem egész alakosan.

Az átlagnál egy fejjel magasabb volt, legalább 190 centiméter, elég marcona tekintettel. 

Kopaszodott, volt egy pukli a fején, tényleg úgy nézett ki, mintha a regényeiből lépett volna elő egy alvilági figura" – mondta Thuróczy Gergely, aki a források alapján bipoláris személyiségként jellemezte az írót.

Állítólag kortársai, barátai is leírták, hogy félelmetes volt, amikor ennek a hatalmas, sportos embernek egyik pillanatról a másikra megváltozott a kedélye – soha nem lehetett tudni, mi következik.

Thuróczy elmondta, hogy Rejtő Jenő mániás depressziót sejtető vonásai egyre romlottak az 1940-es évekre, ebben az állandó pénzszűke miatti megfeszített munka is közrejátszott. Pedig jól keresett, csak épp többnyire elkártyázta a jövedelmét. Azt is mondta Thuróczy, hogy Rejtő "iszonyúan sokat dolgozott, a ponyvaipar által elvárt színvonalat messze meghaladó műgonddal. Az éjszakázások, a határidőkkel, előlegekkel való versenyfutás, és nem utolsósorban a különböző ajzószerek, a kávé, cigaretta és a korban a patikában szabadon kapható

Aktedron nevű amfetaminszármazék az utolsó évekre teljesen kikészítették az idegrendszerét.

Többször kellett idegszanatóriumban kezelni. Beteg ember létére vitték munkaszolgálatra a Don-kanyarba" – mondta Thuróczy Gergely. Szerinte az emlékkötetben megjelentetett eddig kiadatlan írások tovább árnyalják a Rejtő-életműről kialakult képet, és rámutatnak arra, hogy a szerző nem túl hosszú pályafutása alatt több mint tízféle irodalmi regiszterben alkotott. Írt a regények, kalandtörténetek mellett operetteket, verseket, szociográfiába hajló novellákat, filmterveket, valamint próbálkozott az újságírással, sporttudósítással és lapkiadással is. A kötetben újságcikkek, novellák mellett

szerepel egyik utolsó, hagyatékból publikált kalandos kisregénye is,

a Konzílium az őserdőben. "A legnagyobb fájdalma az volt, hogy legsikeresebb művei, a ma is olvasott P. Howard-könyvek a korabeli kiadói politika miatt nem saját nevén jelentek meg. Fordítóként is csak egy-két könyvén bukkant fel valódi neve. Vagyis egyszerre volt híres és teljesen ismeretlen" – mondta Thuróczy Gergely.

A szövegközlések és az életrajz mellett a könyvben helyet kapott még Rejtő nyomtatásban megjelent műveinek eddigi legteljesebb bibliográfiája, valamint Perczel Olivér levéltáros tanulmánya, amely a szerző munkaszolgálati behívójához vezető uszító újságcikk miatt indított rágalmazási peranyagot is megismerteti az olvasókkal.