Harminc éve halt meg Andy Warhol

2017.02.22. 11:00

Andy Warhol neve egybeforrt a festett Campbell's leveskonzervvel és a szitanyomatokban megsokszorozott sztárokkal, de munkássága ennél jóval szerteágazóbb. A művészet történetébe a pop-art egyik meghatározó és messze a legismertebb alakjaként vonult be, de volt zenei menedzser, csinált filmet, és úgy általában a New York-i kulturális élet egyik legmeghatározóbb alakja volt. Egyszerre volt művész és celeb, kívülálló és stílusikon, akinek életében és munkáiban elmosódott a határ a populáris és a magaskultúra között. Összegyűjtöttünk néhány érdekességet Andy Warholról, aki harminc éve halt meg. 

Andy Warhol Londonban, 1975-benForrás: Getty Images/2013 RDA/Rue Des Archives

Kelet-európai gyökerek

Andy Warhol és művészete látszólag nagyon amerikai: a fogyasztói társadalom jellemző tárgyai, a sztárkultusz és a populáris esztétika jelenik meg a képein. A pop-art viszont nem Amerikában született, hanem az 1950-es évek Angliájában, bár kétségkívül a műfaj amerikai képviselői tették híressé az emberek hétköznapi tapasztalataiban gyökerező stílust. A pop-art művészek közül pedig a rutén származású Andrew Warhola, azaz Andy Warhol lett a legismertebb, akinek szülei még az Osztrák–Magyar Monarchiában születtek.  Apja, Ondrej Warhola 1914-ben vándorolt ki a Zemplén megyei Mikóról (ma Miková, Szlovákia) az USA-ba, anyja, Julia Warhola pedig 1921-ben csatlakozott hozzá. Pittsburghben telepedtek le. Andy Warhol New Yorkba költözése után változtatta meg a szüleitől kapott Andrew Warhola nevet.

Andy Warhol és a siker

Andy Warhol 1949-ben költözött New Yorkba, ahol sikeres, egyéni megoldásairól ismert reklámgrafikus lett. A hatvanas években még annál is sikeresebb képzőművész lett a tömegkultúra népszerű termékeit és a korszak legnagyobb sztárjait ábrázoló alkotásaival. 1964-ben nyitotta meg híres manhattani stúdióját, a Factoryt, amelynek már a neve is (gyár) a tömegkultúrára utalt. A stúdió hamar a társasági élet központja lett. Egyszerre funkcionált műteremként, és adott helyet Andy Warhol legendás partijainak.

Lou Reed, aki gyakori vendég volt a Factoryben, az itt tapasztaltak alapján írta Walk on the Wild Side című számát. A stúdióban rendszeresen megfordultak az úgynevezett Warhol-szupersztárok, azaz olyan művészek és művészaspiránsok, akiket Andy Warhol támogatott a pályájukon, és az alkotásba is besegítettek neki. 

Jerry Hall, Andy Warhol, Debbie Harry, Truman Capote és Paloma Picasso a Studio 54-ben, 1979-benForrás: Getty Images/2016 Sonia Moskowitz/Sonia Moskowitz

Andy Warhol a Studio 54 nevű, 1977-ben megnyílt legendás New York-i diszkóban is rendszeresen megfordult, ahol a hetvenes, nyolcvanas évek legnagyobb sztárjai mulattak, a nem hírességek pedig csak reménykedhettek, hogy egyszer bejutnak a klubba.

Andy Warhol és a filmek

Andy Warhol nevéhez rengeteg leginkább a „kísérleti” jelzővel illethető film fűződik. 1963-as, első filmjében, a Sleep-ben barátja, John Giorno látható, amint 5 óra 20 percig alszik. Az alkotás premierjén állítólag kilenc ember volt jelen, de abból ketten az első órában távoztak. 

Nézhetetlenségben még ezt is felülmúlja az 1964-es Empire című 8 óra 5 perces alkotás, amelyben végig a New York-i Empire State Building látható egyetlen kameraállásból, lassított, fekete-fehér felvételen. Ebben az évben készült a Blow Job című némafilm is, amelyben végig egy fiatal férfi arca látható, miközben (állítólag) orálisan kielégítik.

Warhol, aki direkt szembehelyezkedett a hollywoodi, történetközpontú és érzelmekre koncentráló filmekkel, egész sorozatot szentelt hétköznapi tevékenységeknek: csinált filmet az evésről, az ivásról, a cigizésről és a hajvágásról is. 

Gyilkossági kísérlet

Andy Warhol viszonylag fiatalon, 58 éves korában halt meg, de majdnem nem élte meg a 40. születésnapját sem. 1968. június 3-án súlyosan megsérült, amikor egy írónő, Valerie Solanas többször rálőtt a Factoryben. Az Andy Warhol Museum oldalán olvasható beszámoló alapján a kórházban először halottnak nyilvánították, majd ötórás műtéttel mégis sikerült megmenteni. Andy Warhol hetekig volt kórházban, de soha nem épült fel teljesen a sérüléseiből: összesen kilenc szerve, köztük a tüdeje, a mája és a gyomra is súlyosan károsodott, és élete végéig sebészeti fűzőt kellett viselnie. 

Warhol egyébként jól ismerte Solanast, aki többször is szerepelt a filmjeiben. A radikális feminista írónő állítólag azért támadt rá, mert visszautasította az egyik forgatókönyvét. Solanast mentálisan instabilnak nyilvánították, de felelősségre vonták a tettéért, három év börtönt kapott. 

A Marilyn és a Campbell's Tomato Beef Noodle Soup című művek egy 2016-os németországi kiállításonForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Roland Weihrauch

Andy Warhol és a zeneipar

Andy Warhol a hatvanas években rövid ideig a Velvet Underground nevű amerikai rockzenekar menedzsere volt, amely ötvözte a könnyűzenét az avantgárddal, és bár kereskedelmileg nem volt annyira népszerű, a rockzene történetének egyik meghatározó zenekaraként szokták emlegetni. Andy Warhol 1965-ben lett a banda menedzsere, és a hírneve nagy segítségére volt a zenekarnak. De a haszon kölcsönös volt: Andy Warhol Exploding Plastic Inevitable című multimédiás, utazó show-jában a Velvet Underground zenéje szolgált aláfestésként. Warhol és a zenekar útjai hamar elváltak, mivel az énekes/gitáros Lou Reed mást gondolt a zenekar jövőjéről, ezért kirúgta. 

De nem csak a Velvet Undergrounddal működött együtt Warhol: ő tervezte például a Rolling Stones Sitcky Fingers című albumának híres borítóját, David Bowie pedig annyira csodálta a munkásságát, hogy Honky Dory című 1971-es albumán egy dallal (Andy Warhol) is megemlékezett róla. 

1990-ben Lou Reed és John Cale, aki szintén a Velvet Underground tagja volt, egy egész albumot dedikáltak mentoruknak Songs for Drella címmel. A Drella Warhol beceneve volt, amelyet a Dracula és a Cinderella (Hamupipőke) szóból alkotott a környezete, bár ő maga állítólag nem szerette. A Songs For Drella dalciklusban a számok nagy része mintegy Warhol perspektívájából írodott, de vannak olyan dalok is, amelyek narratív jellegűek, és hozzá kapcsolódó eseményekről szólnak. Néhány szám pedig Lou Reed és John Cale személyes Warhol-élményét dolgozza fel.

Andy Warhol és a szexualitás

Az általánosan elfogadott nézet szerint Andy Warhol meleg volt, és a műveiben gyakran elő is fordulnak homoerotikus elemek. Az Andy Warhol Museum honlapján több férfit is felsoroltak, akivel professzionális és személyes kapcsolata is volt: köztük a Sleep-ben szereplő John Giorno költőt is, Warhol viszont azt állította, hogy szűz. 

A szexualitás számos képzőművészeti munkája mellett a mozgóképben is élénken foglalkoztatta: nemcsak az orális szexről, hanem a közösülésről is készített filmet. A Blue Movie néven, mozikban is forgalmazott alkotás úttörőnek számított a szexualitás ábrázolásában. A filmnek – Warhol más alkotásaihoz hasonlóan – nincs története: egy férfi és egy nő beszélgetnek a vietnami háborúról, majd szexelnek egy New York-i lakásban. 

Műhiba?

Andy Warholnál kisiskolás korában a reumás láz következtében kialakult a vitustánc néven emlegetett ritka és gyakran halálos kór, amely akaratlan mozgásokat okoz. A betegség miatt sokszor volt ágyhoz kötve, kortársai között nem találta a helyét, illetve elkezdett félni a kórházaktól és az orvosoktól is. 

Később epehólyaggondjaival is csak sokára, vonakodva ment orvoshoz, és a félelme be is igazolódott. Ötvennyolc éves volt, amikor 1987. február 22-én belehalt a rutin-epehólyagműtétet követő szövődményekbe. A családja műhibapert indított a kórházzal szemben, végül peren kívül megegyezve kártérítést kaptak.

A New York Times most utánajárt annak, hogyan fordulhatott elő, hogy Amerika leghíresebb popművésze egy rutinműtétbe halt bele, amelyet egy nagy presztízsű kórházban hajtottak végre. John Ryan visszavonult sebész és orvostörténész kutatásaira alapozva azt írják, hogy valójában nem rutinműtétről, hanem nagyon is komoly operációról volt szó. 

Ryan a visszavonulása óta, négy éve kutatja a témát, és arra jutott, hogy Andy Warholnak legalább 15 éve gondjai voltak az epehólyagjával, és a családjában is jellemző volt a probléma – apjának is el kellett távolítani az epehólyagját. 

Andy Warhol utolsó szilvesztere a Cafe Roma étteremben, New YorkbanForrás: Getty Images/2016 Catherine McGann/Catherine Mcgann

Warhol legalább egy hónapig nagyon beteg volt a halála előtt, de félelme az orvosoktól visszatartotta attól, hogy valódi kezelést kérjen. Amikor végre orvoshoz fordult, akkor is könyörgött, hogy ne kelljen kórházba vonulnia. Gazdag emberré teszem, ha nem operál meg”  – mondta a híres sebésznek, Bjorn Thorbjarnarsonnak, aki Ryannek felidézte a beszélgetést. 

Thorbjarnarson persze visszautasította a kérést, és pár nappal később Warholt meg is operálták a New York Kórházban (ma New York Presbiteriánus). Az epehólyagja addigra már teljesen elüszkösödött, és darabokra hullott a sebész kezében, amikor eltávolították. 

Ráadásul Warhol egyébként sem volt túl jó állapotban: betegsége ellenére igyekezett fenntartani kimerítő életvitelét, ki volt száradva, és nagyon le volt fogyva, mert alig evett az operációt megelőző hónapban. Ehhez jött hozzá, hogy évek óta naponta fogyasztott speedet, és a Solanas okozta sérülésekből sem épült fel teljesen. Az evés folyamatosan gondot okozott neki, hasüregi sérve lett, amit Thorbjarnarsonnak szintén rendbe kellett hoznia az epehólyag eltávolítása után. 

Úgy tűnt, hogy a műtét – a nehezítő tényezők ellenére – jól ment, és Warhol már aznap este telefonálgatott a kórházból. Kora reggel viszont eszméletlenül, elkékülve talált rá a nővér, és már nem tudták újraéleszteni. A boncolás szerint kamrafibrilláció okozta szívmegállás végzett vele. 

Előfordul, hogy egy beteg test nem bírja ki a műtéttel járó stresszt, és Warholnak, aki egyszer már megmenekült a haláltól, ezúttal nem volt szerencséje. John Ryan bevitte a Warhol kartonjából származó adatokat az amerikai sebészek kollégiuma által használt „rizikókalkulátorba”, és azt az eredményt kapta, hogy 4,2 százalék esélye volt annak, hogy a művész belehal az operációba.