Március 23-án ünnepli kilencvenedik születésnapját Békés Itala Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, kiváló művész.

Békés Itala debreceni művészcsaládba született: édesapja Békés István újságíró, író, művelődéstörténész és anekdotagyűjtő volt, édesanyja pedig Rita Furlani olasz színésznő. A szülők Berlinben ismerkedtek meg. Öt gyerekük született, de kettőt tragikusan korán, gyerekkorukban elveszítettek. A később szintén neves színésznővé cseperedő Rita lányuk ikertestvére nyolc hónapos korában, kruppos tüdőgyulladásban halt meg, kisebbik öccse pedig egy szörnyű baleset következtében: véletlenül megitta a lúgkövet, amit az asztalon felejtett egy pohárban a mosónő. Ezután érkezett még egy ikerpár a családba: Békés Itala és fiútestvére, a későbbi Kossuth-díjas színházi rendező, Békés András. 

A gyerekek művészi hajlamai már egészen kicsi korukban megmutatkoztak: szívesen énekeltek, táncoltak, felolvasással és saját színielőadással szórakoztatták a szomszédokat. 

Egy majdani pesti színésznő

Békés Itala Hogyan lettem senki című önéletrajzából kiderül, hogy a tehetséges kislányt már nagyon korán komoly színészi ambíciók fűtötték:

"(Egy vendégségbe érkező) pesti bácsi nyaggatott, hogy énekeljek és táncoljak. Aznap este nem nagyon volt kedvem, mert túl sokat viháncoltunk, de azt mondta, hogy ő egy színigazgató bácsi, és le akar szerződtetni színésznőnek Pestre. Nem tudtam, mi az: „szerződtetni", de éreztem, hogy valami fontos dolog, és mindent eljátszottam, elénekeltem és eltáncoltam, amit csak tudtam. A produkció után a pesti bácsi így szólt: „Bravó! Nagyon ügyes voltál!" Én rögtön rávágtam: „Akkor tessék Pestre vinni színésznőnek!" A bácsi elpirosodott, és hosszú szünet után azt mondta: „Bandi, hozz egy centimétert!" Amikor megjött a centiméter, utasításba adta: „Mérd le a hosszát, a széltét, a lábát, a karját!" – „Hoppá! Hoppá! Nagyon rövid vagy, meg kell nyújtani!" „Tessék megnyújtani!" Pesti bácsi még vörösebb lett. „Mérd le a fejét, a szemét, a száját, az orrát" – „Hoppá, hoppá! Az orrod egy kicsit nagy! Ebből le kell vágni!" „Tessék az orromból levágni!"
Nagy zsebkendőjével kipirult, kopasz fejét törölgette, és hebegve-habogva így szólt: „A vörös hajadat azt befestjük!" Pillanatnyi gondolkozás nélkül, határozottan feleltem: „Azt már nem!"

A szülők viszont csak úgy támogatták művészi törekvéseiket, ha egy kenyérkereső szakmát is szereznek: Békés Itala például női szabónak tanult. 1946-ban azonban, szülői engedély nélkül, elszökött a Színiakadémia felvételi vizsgájára.  Erről így számol be önéletrajzában: 

„Ha jól emlékszem, aznap százötvenen felvételiztünk. Én nagyon szép akartam lenni; krémszínű santungkosztümöt csináltattam, derekán harang formájú seszlivel, magas vállpárnákkal, elöl piros csíkos masnival, stuartos gallérral. Nagyon előnytelen lehetett. Kárpáti Aurél a folyosón meg is kérdezte: »Hát magának hol a nyaka?« Hosszú vörös hajamat fésültem a tükör előtt, mikor egy férfiarcot pillantottam meg a hátam mögött. »Hát, maga is színészné akar lenni?« Hetykén válaszoltam: »Igen.« A férfi csodálkozva szólt újra: »Jé! Hát maga olyan csúnya...« Meg sem fordultam, gondoltam: bolond. Szirtes Ádám volt. 

Békés Itala 2010-benForrás: MTI/Kovács Attila

Behívtak a felvételire. Először egy verset kértek. Kosztolányi Lánc, lánc, eszterlánc című versét szavaltam. Mikor odáig jutottam, hogy »Merre menjek, szóljatok, hátra vagy előre?«, a felvételi bizottság elnöke leállított: »Elég.« Szerencsém volt, mert nem tudtam tovább. Ezt a pár sort is csak Ritukától hallottam, amikor tanulta. Ugyanúgy, mint Molière Képzelt beteg című darabjából az Argan–Toinette jelenetet. Másodiknak ezt választottam, de nem tudtam elképzelni, hogy lehet előadni Argan nélkül. Hirtelen elhatározással Galamb Sándor tanár urat kértem fel, aki a legalkalmasabbnak tűnt a bizottságban a szerepre, hogy legyen már olyan kedves, és jöjjön fel a dobogóra, üljön a székre, mint Argan, hogy körbe tudjam járni. Nagyon meglepődött, és a helyén maradt. Így kénytelen voltam én lemenni a dobogóról. Körbejártam a tanár urat, és nekiszögeztem Toinette vádjait. A bizottság tagjai nagyon megdöbbentek, de egyhangúlag fölvettek.  Még a szüleimnek is telefonáltattak, hogy feltétlenül engedjenek el az Akadémiára. Százötven jelentkezőből talán harminchármat vettek fel...” 

Színiakadémistaként Békés Itala egy egyfelvonásos darabban statisztált először, amelyhez szintén kötődik egy emlékezetes történet: 

„Másodévesként be kellett ugranom egy harmadéves lány helyett. Ez volt az első színpadra lépésem, és mindjárt a Nemzeti Színházban. Az Androcles és az oroszlán című Shaw-egyfelvonásos főszerepeit Bajor Gizi és Ladányi Ferenc játszotta. Én, mint Bajor Gizi első udvarhölgye, egy százhetven centiméteres lányt helyettesítettem. A földig érő ruhából alig látszottam ki. Előadás közben Bajor Gizi csodálatra méltó eleganciával, a trónszékbe ülve, súgva megkérdezte: »Maga kicsoda?« Én fölálltam, meghajoltam, és bemutatkoztam: »Békés Itala, másodéves színiakadémiai hallgató.«” 

Ekkoriban másik két apróbb ballépése is volt a színházban: kétszer is lekéste a színpadra lépést, és ennek következményeitől csak az mentette meg, hogy addigra már nagyon jó híre alakult ki a főiskolán, nemcsak nagyon tehetségesnek, de humorosnak is tartották. Amikor pedig egy diákgyűlésen felmerült, hogy a Békés testvéreket polgári származásuk miatt ki kell tenni a főiskoláról, Szirtes Ádám emelt szót értük. 

Békés Itala a főiskolai tanulmányait 1950-ben fejezte be, de már 1947-től játszott az Úttörő és az Ifjúsági Színházban, a Jókai Színpadon és a Magyar Néphadsereg Színházában (a korábbi, illetve mai Vígszínházban). Harmadévesen, 1949-ben kapta első szerepét Szamuil Marsak Tizenkét hónap című mesejátékában: a gonosz mostohalány megformálására Marton Endre főrendező választotta ki. Amint elkezdődtek a próbák, Békés Itala azt tapasztalta: korábbi önfeledtsége helyett gátlásokkal tele állt színpadra. 

„A darabot édesapám fordította, és amikor megtudta, hogy Marton Endre engem választott ki az egyik szerepre, letiltotta az előadást, azzal az indokkal, hogy ő még nem tudja, tehetséges vagyok-e, vagy sem, és nem adja ehhez a nevét. Marton Endre kiharcolt apámnál három hét haladékot. Ettől még nehezebben mentek a próbák. A segédrendező délután még külön is próbált velem. De ez sem segített. A főszereplő a legjobb barátnőm, Örkényi Éva volt – hazafelé menet a Majakovszkij utcában mindig eljátszottam neki a szerepemet. Ő biztatott, hogy így csináljam a színpadon is, de ott mindig lebénultam. Letelt a három hét, és egy szűk körű házi próbára apám is eljött. Reszkettem, amikor megláttam. Hirtelen eszembe jutott Mádi Szabó Gábor mondása, ami nekem még új volt: Ne izgulj! Gondold, hogy káposztafejek ülnek a nézőtéren!Azt hiszem, ez volt életem első igazi átélése. Kinéztem a függöny mögül, és apám csodálatos ősz fejét meg a körülötte lévő fejeket egyszerre láttam káposztafejekként kinyílni. Olyan önfeledten kezdtem játszani, mint a Majakovszkij utcában Évának. Csak arra ébredtem fel, hogy tapsolnak.”

Ez után az előadás után jelent meg Békés Italáról az első kritika – már akkor azt írták róla, hogy színpadra született, és azóta sem kapott elmarasztaló kritikát a pályafutása során soha. 

Békés Itala 2014-benForrás: MTI/Zih Zsolt

A színésznő 1957-ben szerződött a Vidám Színházhoz, 1958-ban pedig a Madách Színházhoz, és ennek a társulatnak mind a mai napig tagja. 
Kezdetben filigrán alkata és átlényegülő képessége miatt gyakran osztottak rá fiúszerepeket – Nemecsek Ernőt is alakította. A lassanként terhessé váló skatulyából adódtak vicces momentumok: a művésznő kapott olyan rajongói levelet, amely Kedves Nemecsek Ernő néni!” megszólítással kezdődött, de olyat is, amely a következőképpen végződött: „Tetszel nekem, az előadás után várlak. Aranka”. 

Egy idő után azonban sikerült kitörnie ebből a szerepkörből: bátyjával úttörőnek számítottak egy műfaj meghonosításában, mert ők mutatták be az egyik első hazai pantomimszámot, 1969-ben pedig Békés Itala az egyszemélyes színház hazai történetét alapozta meg a Nő!? című estjével,  amelyre két teljes éven át készült. Produkcióját több mint ezerszer adta elő, és bejárta vele a világot. De a skála, amelyen szerepei és feladatai mozognak, mindig is széles és változatos volt: 26 show-műsort szerkesztett és adott elő, társastáncot tanító lemezei jelentek meg, kreatív gyerekműsorokat indított el. A Madách Tolnay Szalonjában játszott Piknik Békés Italával című produkciója a gyerekkori családi vendégeskedések hangulatát idézte fel – a műsorral három sikeres budapesti év után országjárásra is indult. 1991-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézet színpadijátékmester-tanára, illetve a Lakner Stúdió tanára volt, 1992-ben létrehozta művészképesség-fejlesztő Gondolatiskoláját.

Táncos szerepekben és drámai színésznőként is hiteles alakításokat nyújt. Eddig több mint száz szerepet alakított: 13 évig játszott az Isten pénze című musicalben, a Hegedűs a háztetőn című zenés darabban ő volt Jente, a házasságközvetítő. Az Örkény Színházban bemutatott Borisz Godunov-ban öt karaktert osztott rá a rendező, egyik-másik akrobatikus mozgást követelt tőle. Jutalomjátéknak számított számára Cs. Bruckner Adelaida szerepe Örkény István Macskajáték-ában. 

Pogány Judit Orbánné és Békés Itala Cs. Bruckner Adelaida szerepében Örkény István: Macskajáték című színművének 2009. október 6-i próbáján az Örkény SzínházbanForrás: MTI/Kollányi Péter

Ezenkívül száznál is több magyar filmben és tévéfilmben alakított epizódszerepeket – csak néhány kiragadott cím a teljesség igénye nélkül: Kölyök, Vörös grófnő, Abigél, Csoda Krakkóban, Fuss, hogy utolérjenek!, Tűzoltó utca 25., Megdönteni Hajnal Tímeát. Békés Itala máig aktív: legutóbb Enyedi Ildikó Testről és lélekről című, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon nagydíjat nyert filmjében alakított zseniálisan egy takarítónőt. Úgy véli, hogy haladni kell a korral, nem szabad megállni. 

Az nem kor kérdése, hogy az ember korszerű színész legyen” – vallja a fáradhatatlan színésznő, aki a kilencvenhez közeledve is táncol, ugrál, rappel, ha kell. 

Munkásságát 1964-ben Jászai Mari-díjjal, 1982-ben érdemes művész, 2006-ban kiváló művész címmel díjazták. 2010-ben művészi életpályája elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki. 2015-ben a 150. születésnapját ünneplő Színház- és Filmművészeti Egyetem tanévnyitóján vasdiplomát kapott. 

Még Örkény István biztatta életrajzi regénye megírására,  amelyből cikkünkben is idéztünk. Az önéletrajz Hogyan lettem senki címmel, 1990-ben született meg. A cím a taoizmusra utal: a senki az, akinek semmije nincs, mégis ő a leggazdagabb, senkije sincs, mégis ő a legboldogabb, senkit nem hív, mégis mindenki hozzá siet. 

2009-ben Békés Itala egy villámtörténeteket, aforizmákat tartalmazó kötetet is kiadott, Olvasd a buszon! címmel, amellyel az volt a célja, hogy felvidítsa, megmosolyogtassa az olvasókat. 2012-ben pedig Égi játszótársak című anekdotagyűjteményében adott közre személyes emlékeket és tréfás epizódokat színésztársairól. 

A cikkben szereplő idézetek forrása: Békés Itala: Hogyan lettem senki, Aqua Kiadó, Budapest, 1993. 

Összeállította: Verasztó Annamária