Kulissza 3. – Schütz Ila, a komika tragédiái

2017.04.04. 21:07

Idén lesz tizenöt éve, hogy elment. Még pályakezdő korában írta róla egy kritikus: „Végre egy komoly bohóc!” Később drámai erejét is sokszor bizonyította. Leghangosabb sikerét Bernard Slade Jövőre veled ugyanitt című kétszemélyes komédiájában aratta. Sokan hitték, hogy darabbeli partnerével, Sztankay Istvánnal – akivel más produkciókban is gyakran játszott együtt – civilben is összetartoznak. Valójában mindkettejüknek más vágányon futott a privát élete. A színésznőé egyre rázósabb lett, és szinte kódolva volt az a hirtelenség, amivel kilépett az életből. 

Lakoma anyámmal 

Amikor kiderül, hogy ki az apám, néha még ma is megkapom: akkor Schütz Ila az édesanyja. Ebből olykor szürreális párbeszéd alakul: én tagadok, miközben méltatlankodnak, hogy biztos elgurult a gyógyszerem, hiszen mindenki tudja, hogy az én édesanyám Schütz Ila. Jó, hogy bele nem bolondultam. 

Forrás: Magyar Nemzeti Filmarchívum

Másfelől feltételezett édesanyám előtt évekig szóba sem hoztam a dolgot. Szerepek sorában volt partnere apámnak – pont ez okozott félreértéseket a közönség soraiban –, és persze barátok is voltak. Ám az én életemben ritkásabban fordult elő. Amikor meg igen, inkább arról dumáltunk, hogy van éppen, mi történt vele. Mert valami mindig történt, és inkább súlyos, mint említésre sem érdemes valami. Aztán valamikor 2001 tavaszán egy premieren futottunk össze, ott megemlítettem neki ezt a dolgot a mi sokak által feltételezett gyermek-szülő viszonyunkról. Tetszett neki, mondta, akkor hoz nekem kaját a büfépultról, egy anyától ez a minimum. Szerencsére rajta tartottam a szemem, még időben kaptam ki a kezéből a megpakolt tálat, mielőtt elbillent volna, ahogy svungos fordulattal odavigyorgott egy kollégájának. Mondta, édes gyermek vagyok, hogy így figyelek anyámra, aztán eszébe jutott, ha már lett egy újabb gyereke, ad neki egy kis feladatot. Kérte, másnap ugorjak fel hozzá, hátha be tudom állítani az új üzenetrögzítőjét. Úgy is lett, ahogy megérkeztem, mondta, hogy most aztán tényleg csinál nekem egy terülj asztalkámat a szívességért cserébe. 

Saját, akkor már harminc körüli fia a szobájába húzódott, jöttemre sem bújt elő. 
Süci a konyhából ropival, fél doboz ananászkonzervvel tért vissza. Bazsalyogva vonogatta a vállát: fejében volt a vásárlás, de úgy látszik kiszaladt belőle. Babráltam a készülékkel, ő közben napi problémákról csicsergett. Mondta, rémes az élet, amitől legjobban fél, azok a sárga csekkek, ha éppen nincs elég melója, akkor ki sem meri bontani a borítékjukat. Aztán sitty-sutty hangot váltott, és kacagva zárta le a témát: „Semmi baj, egyszer fenn, egyszer lenn.” Ügyetlenkedtem az üzenetrögzítővel, pedig nem egy ördöglakat az ilyesmi, de szerintem az övé már akkor hibás volt, amikor beszerezte. Szabadkoztam, hogy nem fogok boldogulni, nem igazán az én műfajom a reparáció. Legyintett, azt mondta, mindegy. Aztán rámutatott a kínálatra: „Lakmározzál!” 

Süci 

Schütz Ila anyai nagyapja erdész volt, hajdúsági hajdúk leszármazottja. Egy időben vöröskatona. Leánya, Erzsébet Pesten tanult szabni-varrni. Ott esett szerelembe egy mozi előcsarnokában Schütz Mihály textilmérnökkel. 
Apai nagyapja egykor Zalaegerszeg legtehetősebb textilkereskedője volt, később vöröskatonák túsza, majd szabad megint. Egészen addig, amíg származása okán egész családjával deportálták, ahonnan már csak két fia tért vissza. Schütz Mihály 1945 után, az országépítés hevében a textiliparról építőiparra váltott. Elhitte a rendszert, és a Népköztársaság nagy hírű, betűjeles építményeiben – ÉTI, EAKI, SZIKKKITI – lett tudományos főmunkatárs. 

Mihálynak és Erzsébetnek egy fia született, Misó, és két lánya: az idősebb Emma és az 1944-ben világra jött Ila. A Kiscelli úti elemiben mindketten lelkes úttörők voltak: gyűjtöttek vasat, rezet, papírt. Ila mindemellett ünnepségeket szervezett. 1955-ben pedig az amúgy biológusnak készülő lány megnyerte a fővárosi diák-szavalóversenyt, és még az évben rajtanácselnöknek választják. 
1956 októberében tegnap még elvhű rajparancsnokok lefokozták, szemétfelelőssé tették. Tizenkét évesen értetlenül töprengett bűnein: csak egy csapatra vágyott, semmi másra. A Martos Flóra Leánygimnáziumba kerülve a Kőrösi Csoma Fiúgimnáziummal fúzióban mutatták be Heltai Jenő Szépek szépe című darabját az Óbudai Gázgyárban. Ott fedezte fel a címszereplő Schützöt az Óbudai Irodalmi Színpad vezetője, Kletei István. Amikor az eminens diák feladta más irányú terveit, segítette a felkészülését is a Színművészeti Főiskolára. 
Az első forduló után Ádám Ottó két diákja, Nagy Anna és Gyöngyösi Katalin azzal léptek a folyosón ácsorgó Ilához: „Leskelődtünk, nyugi, nagy tehetség vagy, és Ottónak jó szeme van arra.” Schütz a második rostán esett ki, még két éven át próbálkozott hiába. Közben az Egyetemi Színpadon dolgozott Ruszt Józseffel, Mezei Évával. Elvégezte a Mafilm színészképzőjét is. Mindeközben volt a Margit Kórház adminisztrátora, majd a II. kerületi tanács polgári védelmi ügyekben illetékes előadója, utóbb a Népművészek Háziipari Termelő Szövetkezetének matyóbaba-meósa. 

Forrás: Wikipédia

Harmadik kudarcos főiskolai felvételije után édesapja levélben listázta a főiskola döntnökeinek leánya amatőrmozgalomban elért sikereit.  Választ is kapott az intézmény tanulmányi osztályának generálszignójával: „Olyan felelősségtudattal, mint ami önt, az édesapát vezérli, úgy döntöttünk: menjen inkább a kedves leánya más pályára, semhogy a színészi pálya szélén egye a féltehetségek keserű kenyerét.” A levélváltásról Schütz Ila csak elsőéves főiskolásként értesült, miután 1969-ben Szinetár Miklós felülbírálta a postázott véleményét, és osztályába engedte a lányt. Szinetár intelemmel kezdte a kiképzést: „Olyan korban élünk, amely nem kedvez az extrém, bohém zseniknek. Használható, engedelmes iparosok kellenek.” Akik döbbenten hallgatták: Benedek Miklós, Körtvélyessy Zsolt, Vallai Péter, Gór Nagy Mária, Jobba Gabi, Monori Lili, Pálos Zsuzsa és persze Schütz Ila. 

Kiderült hamar: az intelem csak a biztonság kedvéért hangzott el, mintegy főhajtásként a párt illetékes főfunkcionáriusai felé. Szinetár négy éven át azon igyekezett, hogy növendékeit egyéniséggé nevelje. Néha kegyetlenül őszintén. Schütznek mondta egyszer:  „Maga egyedi tehetség, de nehezen oldódó, lassan érő ember. Harmincöt éves koráig ne is számítson arra, hogy elkényezteti a szakma.”

Schütz Ila gyakorlatos növendékként a József Attila Színházban és a Madáchban kapott feladatokat. Diploma után a Mikroszkóp szerződtette. 

Palásthy György: Hazai pálya (1968) – Schütz Ila (Daisy) Sztankay Istvánnal és Pécsi SándorralForrás: Magyar Nemzeti Filmarchívum

Komlós János – egykor az ÁVH rettegett kihallgatótisztje – színházában az igazi színész csak „töltelék” a bugyuta jelenetekben. Ki-ki a habitusa szerint tűri ezt. Gera Zoltán eleganciával, Harkányi Endre olykor liluló fejjel, Agárdi Ilona sápadozva, Margitai Ági kínjában könnyezve. Schütz alkalmanként érdesen: Ez hülyeség!” – üvöltötte le Major Tamást, aki egy blőd csasztuskába próbált ősfilozófiát vizionálni. Major visszakérdezett: „Miért volna hülyeség?” Schütz nem teketóriázott: Mert gusztustalan és idétlen. Méltatlan.” Schütz Ila abban hitt: ha a színész enged a méltóságából, azt a tehetsége is megsínyli. Ádám Ottónak végül a Mikroszkópban nyílt rá a szeme Schütz tehetségére. Előbb szerepre hívta a Madáchba, majd szerződtette. Kollégái között volt Tolnay Klári, Balázs Samu, Pécsi Sándor, Domján Edit, Márkus László, Gábor Miklós. A kritikák kezdetben Schütz Ila komikai erényeire figyeltek fel. Recenzióban írták: „Végre egy komoly bohóc.” 1974-ben Jászai-díjat kapott, majd jöttek a drámai feladatok, Csehov-figurák sora. Az ítészek azokra is csettintettek. Főszerepek tucatjait kapta tévé- és mozifilmekben. Ahogy árnyalatnyit igazított egyedi karakterén, úgy lett más és más minden alakítása. 

Persze civilben maradt „sücis”. Még a Madáchos évek elején mondta neki Ádám Ottó: „Az érdes modor nem kifizetődő ezen a pályán. Hagyja, hogy megszeressék.” Akkor rákapott a bakfisszendeségre. Ádám Ottó arra is reagált: „Ne nézzen ilyen bután! Tudom, hogy közben kattog az agya. Unom ezt a sücizmust!” 
Schütz értett a szóból, ráadásul szerette, ha szerették. Ezért idővel megtanult bazsalyogva, de okosan nemet mondani az ostobaságokra. Harmincöt évesen kapta meg Doris szerepét Bernard Slade Jövőre veled ugyanitt című darabjában.  A kétszereplős komédiából legendát csináltak a játszók. Egy pap fia és egy hajdani mozgalmár leánya. Mondták róluk: amerikaiabbak az amerikaiaknál. Ötszázas szériát csinálnak.  Schützöt a publikum összeboronálta apámmal. 

Schütz Ila és Sztankay István a Botrány az Operában című bohózatbanForrás: MTI/Kovács Tamás

Schütz tisztes sikerek után először tapasztalta meg, milyen, ha egy ország szereti az embert.
Schütz Ila 1981-ben érdemes művész lett, 1999-ben pedig kiváló művész. 

Csak közben ott volt a resztli. A színházon túli élet. 

Két váláson múlt, hogy nem lett háromszorosan özvegyasszony.  Első férje Halász Mihály operatőr volt, akivel még főiskolás korában esett szerelembe kilencszázhatvanhatban. Schütz az eszéért, lelkéért imádta a „kamerás poétát”. Aki már az esküvőjükről elkésett, később napokra eltűnt. Néha telefonált, a háttérben zene volt, zsivaj.
Amikor előbukkant, hóna alatt ajándék, arcán széles vigyor: „Iluka, itthon vagyok megint!” Három év után váltak el. Halász Mihály a nyolcvanas évek kezdetén halt meg, negyvenkét évesen. 

Schütz Ila 1971-ben Dégi Istvánnal esett szerelembe. A Sirály-ban játszottak boldogtalan házaspárt. A bemutató után keltek egybe. 

Mészáros Gyula: Házasság szabadnappal (1983) – Schütz Ila (Flóra) és Dörner GyörgyForrás: Magyar Nemzeti Filmarchívum

Dégi személyiségét irdatlan indulatok, lírai elcsendesülések jellemezték. Házasságuk első pár éve mégis végtelen szerelemben telt, amikor együtt voltak. Ritkán voltak együtt: mindketten rengeteget dogoztak. Aztán Dégi kevesebbet, amitől felizzott benne a düh: „Király vagyok, birodalom nélkül!”
Pedig nem a színészi képességei miatt, hanem természete miatt könyvelték el nehéz embernek. Otthonról is kezdett elmaradozni, a szakmai mellőzöttség miatt nyűgnek érezte az életet is.

A házasságukba még belefért egy franciaországi nyaralás, amikor ellátogattak Sarah Bernhardt házába Belle Ile szigetén, Ila azt mondta férjének: „Ha itt élhetnék, nehézségek nélkül játszanék napi három sorstragédiát!” Férje átölelte, úgy súgta: „Bárcsak!” 1976-ban megszületett gyermekük, Dégi Zsolt. A szülők fél évvel később elváltak. A procedúra idején Schütz Ila és a válóperes ügyvédje között kezdett bimbódzni valami. A Régimódi történet-ben alakított Jablonczay Gizellát a jogásznak ajánlotta. De a bemutatón az már nem volt ott a nézőtéren. Schütz Ila mindig olyan férfira vágyott, aki „Schütz Iláné” tudott volna lenni. A színházi szolgálat után végtelen törődést kívánt. 

Hamarosan úgy tűnt, meg is történik a csoda. Összeismerkedett egy orvosprofesszor kalandor múltú fiával, Török Tamással, aki szerelemből lett a menedzsere, titkára, törődő férje.  „Tomó” Schütz gyermekét is apaként szerette: a különleges fiú kamaszként verselni kezd, s arról beszél, színházcsináló lesz. Nyílt titok volt akkoriban: lehet még zseni, maradhat örök álmodó. Saját édesapja, Dégi István 1992-ben végzett magával. Schütz Ilát megrázta, ami történt. De a külvilág felé igyekezett azt mutatni, hármasuk életében semmi nem bonthatja meg a harmóniát. Ám aztán Tomó életében felbukkan egy fiatal lány. Otthagyja az anyát és a fiút, de a kötelék mégsem oldódik közöttük. Csak már szorít, fáj. Török Tamás 1997-ben végez magával. 

Schütz Ila kettesben maradt a fiával, törődött vele sokat. A Madách Színháztól Ádám Ottó leköszönése után távozott. Előtte még eljátszott egy vígjátékot és Bernarda Alba szerepét. Mikó István igényes stúdiódarabok ígéretével az Arizona Színházhoz hívta, de egy évvel később az egész társulatot menesztették, a teátrumot a Művész Színház kapta meg. Utóbbit hamarosan megszüntették. 

Schütz Ila néhány évig szabadúszó volt, majd vállalkozóként szerződött a József Attila Színházhoz, ahol gyakorlatosként kezdte hajdan a pályát. Kis biztonság. Ugyanakkor rendre terjedtek a belterjesen is homályos hírek az öngyilkossági kísérleteiről. Apám egy alkalommal meglátogatja a kórházban. Süci azt mondja neki: mindegy is, mi történt, nem komoly. Pályája utolsó szakaszában sok komédiában játszott. Igyekezett méltósággal szórakoztatni. 

A jel

Hajdani lakomám végén az ajtóig kísért. A ropi és az ananász mellé odakínált néhány részletet akkori életszakaszából. Tűnődőbb lett attól, amit elmondott.
– Ahogy öregszem – nézett rám tanácstalanul az előszobában –, sokszor elgondolkodom: mi is a fődolog? A színház, vagy anyának lenni?
– Mondanám, ha tudnám – tártam szét a karom. 
– Állítólag az utolsó pillanatban az ember megvilágosul –  pislogott félrebiccent fejjel. – Rájön, mi értelme volt az egésznek. De akkor már kivel tudnám megosztani? 
– Résen leszek, mutter – koccantottam homlokom a homlokához. – Megsúgod majd. 
– Jól van, fiam – szaladt megint vigyor az arcára. – Hívlak majd. Anyád küld jelet, amikor kell. 
– Tuti? – kérdeztem, aztán megöleltem. 
– Tuti – kacsintott rám.
Akkor láttam utoljára.

Schütz Ila a találkozásunkat követő évben megkapta Terka, a bejárónő szerepét Herendi Gábor Valami Amerika című filmjében. 

Schütz Ila a Valami Amerika című filmbenForrás: Budapest Film

Herendi Gábor utóbb úgy emlékezett: Süci már a castingon említette, hogy nagyon mélyponton van. A rendező azt is hangsúlyozta: „Amint felvétel volt, ahogy az igazi profik, Süci is csak a szerepére koncentrált.” 

A film siker lett. A nézők könnyesre nevették magukat a bársonyszékekben a tévedésből becuccozott Terka mókázásán is. Miközben egy nap Schütz Ila lett a vezető hír a médiumokban. 
És a tragikus hirtelenség, ahogyan elment.