Nietzsche, avagy egy hosszú nap vége és a cikk, ami nincs

Ókovács Szilveszter, Magyar Állami Operaház főigazgatója 2015.08.25.

Ókovács Szilveszter írása az Origónak.

Drága Tatjána Néném!

Amikor időnként megsajnál a távolból minket, milyen küzdős is lehet az Operában dolgozni – nemcsak nekem, a kürtösnek, a balerinának, a kórusénekesnek, a díszletfestőnek és a rendezvényesnek is –, néha eszembe jut: le kéne írni egy hosszú Andrássy úti napnak az ügylistáját, miből csöppen az ember mibe? Hogy lesz egy reggeli szereposztó egyeztetésből az aktuális emlékév pályázatának írása, abból beruházási megbeszélés műhelyek költözéséről, abból egy interjú a magyar kultúra exportjáról, délben az akut financiális problémák feltárása, aztán egy távoli turné ügynöke jön, majd egy polgármesterrel találkozunk, ingatlanvásárlási tapogatózás miatt, kalauzolni kell egy fontos külföldi politikust, aztán elfogadjuk egy premier díszlet- és jelmeztervét, végül temérdek aláírás után jöhet egy előadás az Operaházban vagy az Erkelben... És hasonlóan változatos, bár nyilván a saját szakterületük belső világához mérten az a kollégák itteni élete is.
És a változatosságnak ezt a különös, időnként még azt sem tagadom, szépséges monotóniáját, amely feszültséggel tele tölti ki időnket – emlékszik még a keserű bonmot-ra, amely szerint „egy nap az Operában is csak 24 órából áll, meg az éjszaka..." –, szinte mindig felülüti valami váratlanság-faktor. Amire azt lehet dünnyögni: na, ezt nem hittem volna. Hogy itt ülök, és ezzel foglalkozom... Ilyen volt minap a Nietsche-affér.

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója Forrás: MTI/Illyés Tibor

Alapesetként – álljon itt egy origós cikk linkje (http://www.origo.hu/kultura/kotve-fuzve/20150825-125-eve-halt-meg-nietzsche-az-antimoralista-filozofus.html), ez is Nietsche. Az is, amit magam próbáltam róla írni a friss, jövő évadi Kalendáriumunkba: „A harminc évvel fiatalabb filozófus egy teljes évtizedet tölt Richard Wagner bűvöletében, de kapcsolatuk jóval több és fordulatosabb annál, semmint hogy csak bálvány és rajongója viszonyaként tekintsünk rá. Levelezésük és más dokumentumok alapján a generációs különbségtől a zeneesztétikán át a nagy filozófiai kérdésekig vagy akár emberi gyengeségekig minden terítékre kerülhet. És minduntalan feltűnik a Siegfried-idill hátborzongatóan szép muzsikája, amely egy sosem volt, de vágyott életérzést mond el szavak között, helyett."
És nem voltam pontos: ez az élethelyzet, a Siegfried-idill, a feleség születésnapjára, a fiú születéséül köszönetképp írott, Karácsonykor, titokban előadott mű a lélek legbelsejéből született lírai extázis. Ahogy Nietsche számára soha el nem érhető (feleség, gyermek, családi otthon, ünnep, extázis kellene hozzá), de legbelül Wagner nyughatatlan lelke számára sem, tartósan semmiképp. Ezért lehettek barátok, ezért hidegülhettek el. Borzongató belegondolni, hogy milyen közel voltak: Nietzsche ott alhatott Wagneréknél, amikor Cosima Liszt vajúdott, s a harmadik gyermeket, az első fiút szülte urának, s hogy 23 ott töltött éjszakájából egy másik éppen az az 1870-es szenteste, amelynek másnap reggelén a bizonyos Idill felhangzik a lépcsőházban, Wagner vezényletével. Cosima és Nietzsche volt tehát első közönsége...

Richard Wagner Forrás: AFP

S hogy mindezt miért írom? Mert érkezik hozzánk egy megkeresés több kérdéssel egy ismert magyar orgánumtól. A lap vagy oldal neve mindegy, viszont a röhejességgel határos kutakodás-kötözködés az Operával nem az. Íme, a kérdezz-felelek:
„A Magyar Állami Operaház megváltozott bérlet rendszerében az újonnan elnevezett 39 féle bérlet között Nietzsche nevét viseli az egyik. A .......... olvasója aggódva és felháborodva írta, hogy a német idealista filozófus a fasiszta filozófia egyik előfutára. Nem tartottak attól, hogy vitát gerjeszt a névválasztás? Önök kaptak negatív véleményt a Nietzsche bérlet miatt?
Nem, még senki sem problémázott ezen. Egyébként 2013-ban, Verdi és Wagner közös jubileumán Verdi és Boito, illetve Wagner és Nietzsche levelezéséből is tartottunk nyilvános felolvasást. Senki nem háborgott, sőt, lelkes nézőink voltak.

- Miért döntöttek úgy, hogy Nietzsche nevét választják az egyik bérlet elnevezésére?
Minden bérletünk neve a Ring gyűrűi tematikus évad produkcióinak szereplőit jelenti.

- Mi köze van a filozófusnak az opera műfajához?
Nietsche maga kiválóan zongorázott, zenét szerzett – pl. Petőfi Sándor dalait is megzenésítette. Azokat a köztudottan antifasiszta Dietrich Fischer-Dieskau vette lemezre, és a zsidó származású Aribert Reimann kísérte zongorán. Nietzsche az egyik legnagyobb rajongója volt Wagner operáinak, barátok lettek, majd kiábrándultak egymásból. Erről a folyamatról szól Szálinger Balázs általunk megrendelt új színműve, a zenei betéteket is tartalmazó, a RingFeszten bemutatandó Siegfried-idill. Amúgy inkább Wagnerrel kapcsolatban szokták említeni, hogy Hitler egyik kedvenc szerzője volt, de erről az ötven évvel korábban elhunyt komponista aligha tehetett – a kérdésben Daniel Barenboim véleményével értek egyet.
- Mit tartalmaz a filozófusról elnevezett bérlet?
Traviata, Bohémélet (ebben is van filozófus!), Tosca, Álarcosbál.

- Miért és milyen formában (+ pontosan mikor) változtatták meg a bérletes rendszert?
2017 márciusában. Mivel az Operaház a jövő évad nagy részében zárva tart, szükség volt a rendszer teljes újragombolására."

Friedrich Nietzsche Forrás: Origo

Ennyi. Azaz dehogy ennyi, kedves Néném: miután megküldöm az alábbi szöveghű választ, több más nagy intézmény is megkapja a kérdéssort azzal a mutációval, hogy na, mit szól az Opera elképesztő tettéhez? Ahhoz tehát, hogy a Ring gyűrűi elnevezésű, Wagner-központú német évadában Friedrich Nietzschéről merészelt elnevezni egy bérletet... Talán a társintézmények zártak össze, talán a főszerkesztő nyomott stopot, végül cikk (mostanáig) nem jelent meg. Én meg magamra maradtam a gondolataimmal, hogy az alapvetően inkább anti-schopenhauerista és masszívan keresztény-, de legalábbis kőkeményen egyházellenes Nietzsche, aki számunkra mint Wagner csodálója és barátja, majd ellenfele érdekes, miként is lett kvázi fasiszta filozófus egyesek fejében? S hogy a tananyag Nietzsche kapcsán, aki – sok egyéb mellett – a Richard Strauss híres szimfonikus költeményét (és igen, az Űrodüsszeiát is) megtermékenyítő Zarathustra szerzője is, miként használja cseppentőjében fasiszta méregként valaki az Opera felé közelítve? S hogy építene egyből kirekesztő laborhálózatot is? Hát nem őrület?
Nem baj, Néném, egyszer majd ezt is nevetve idézzük fel, mint egy hosszú nap végének kesernyés fűszerét. S miközben a tudálékosság tudatlansággá lett (ez véletlenül olyan, mintha Gurnemanz mondaná...), velünk történt meg, igen, s ha többek tán nem is, kevesebbek biztos nem lettünk általa.

Remélem, jövő héten megint kapok levelet Öntől, s ha kapok, úgy válaszolhatok is. Várom tehát, Tatjána Néném, kák szálávej létá!

Szilveszter

2017. április 7.