Az nem művész, aki csak másol

Fkete Ildikó tojásíró fest húsvéti tojásokat 2017 április 13-án

Évi 6-700 tojást ír, pedig ez csak a hobbija. A 25 éves Fekete Ildikó matematikusnak tanul az ELTÉ-n, és leginkább csak nyáron fest, így különösen bőnek tűnik az évi termése. Megtudtuk, milyen a némileg gépiesített tojásírás, vagy azt is, mi az a boszorkánytojás. A Duna Palota hímestojás-kiállításán jártunk.

A Duna Palota egyik kiállítótermében vár minket Fekete Ildikó tojásfestő. A látvány érdekes: egy halom megvilágított tojás a falakon, a terem közepén néhány vitrin, persze tele tojással. Ildikón kívül épp nincs senki a teremben, kora délután van, a turisták nem könnyen találnak meg egy ilyen kiállítást. (A Zrínyi utcán átsuhanva egy Segwayről nehéz is értelmezni a hívogató plakátokat. Nyilván többen voltak gyalog a környéken, de néhány perc alatt legalább négy gurulós csapat ment végig az utcán.) A teremben dülöngélve keressük egymás tekintetét az üvegszekrények között és fölött. Aztán pár lépés, mosoly, köszönés és kézfogás. Gyorsan megállapodunk a tegeződésben, és egyeztetünk néhány részletet a beszélgetésről. Közben megérkezik a fotós kolléga, Gábor is, nagyjából megvannak a beállítások.

Nagyjából 1000 tojást állítottak ki a fali tárolókon - a polcokat Ildikó édesapja tervezte Fotó: Szabó Gábor - Origo

Az első pár percben csak általánosságban beszélünk a tojásokról. Ugyanis az egyik vitrinben sorban pihennek a különböző állatok tojásai, van jó pár deformis példány is. Ezeket rendesen átbeszéljük, megtudjuk, hogy a nagyon kicsi és sötét

a boszorkánytojás, benne a lidérccel,

amit legjobb, ha a szomszéd háza fölött dobunk át. Aztán kicsit átrendezzük a termet. Az asztalt a lehető legjobb fényviszonyok közé helyezzük, hogy kezdődhessen a munka.

Fekete Ildikó

17 évesen, mikor már látszott, hogy egyre ügyesebb, találkozott mesterekkel is. Közülük kettőt tart számon, Báling Arankát és Balogh Ildikót. A 25 éves Fekete Ildikó munkáival már nagyon sok díjat kiérdemelt. Az elmúlt évek legnagyobb eredményei a kézműves termékek legjobbjainak járó Magyar Kézműves Remek-díj, a szakmai körökben is nívós kitüntetésnek számító Gránátalma-díj, illetve a Népművészet Ifjú Mestere cím, egy olyan állami kitüntetés, amellyel a kifogástalan minőségű művészeti alkotást, és a mellé készített ismertetőanyagot együtt értékelik. A legnagyobb a széles közönség által is ismert Junior Príma Díj, amellyel a 30 év alatti tehetségeket jutalmazzák teljes szakmai életútjuk elismeréseként. Idén áprilistól pedig az 50 tehetséges magyar fiatal mentorprogramba is bekerült. Ide azokat válogatják be, akik kivételes adottságuk, szorgalmuk révén a jövő formálói, meghatározó személyiségei lehetnek Magyarországon és a világban.

Eddig leginkább Magyarországon tartott bemutatókat. De 2016 májusában meghívták Pekingbe, idén januárban pedig Ausztráliában volt, ahol az ott élő magyarok csodálhatták a munkáit. A tojásos élet mellett Ildikó az ELTE matematika szakos hallgatója, és szeretné, ha a tojásfestés megmaradna hobbinak, de alapvetően az egyetemen tanult szakmájában szeretne elhelyezkedni. Budapesten leginkább csak az egyetem miatt van. Ahogy mondja, itt nem jön neki az ihlet. Festeni főleg otthon, Alcsútdobozon szokott, elsősorban nyáron, de akkor sokat. Ha az egész évet nézzük, 6-700 írott tojás a termés.

Mikor berendezkedünk, Ildikó előveszi szerszámait egy virágmintás fadobozból, ami csak épphogy nagyobb, mint egy régi fatolltartó. Ott várnak a használt méhviaszkelyhek, az írókák és egy mécses. Előkerül egy 10-es tojástartó is, benne egy motívum különböző fázisai több tojáson. Ildikó a tévében volt délelőtt, oda is elvitte ezeket. De a mi kedvünkért most nekikezd egy szűz tojásnak. Kézbe veszi az írókát, szurkálja a méhviaszt, írja a tojást, és mesél...

Megtudjuk, hogy a tojásfestésbe a karcolás is beletartozik, viszont

amit Ildikó csinál, az tojásírás.

Ez nagyjából annyit jelent, hogy viasszal dolgozik a tojásra. Azzal kerül fel egy minta, és ahol megmarad a viasz, azokat a részeket értelemszerűen nem fogja meg a festék, tehát minden színes lesz, amit nem fednek le viasszal. A karcolás egyébként másképp működik, ott előbb festik a tojást, és utána karcolják bele a mintát.

Dolgozik az íróka, alakul a minta Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ildikót még a Néprajzi Múzeumban érintette meg a tojásírás. Érdekes, hogy már nem is emlékszik az eseményre, egyedül édesanyja elmondása alapján szokta visszaidézni az ott történteket. Húsvéti vásár volt a múzeumban, és az óvodás kislányt teljesen lenyűgözte az egyik idős asszony tojásíró munkája. Állítólag több mint egy órát kellett az asztalnál állniuk Ildikó érdeklődése miatt. Figyelték a csodát, lesték a technikát. Főleg Ildikó anyukája, mert jól tudta, hogy otthon neki kell majd reprodukálni a dolgokat.

És így is lett. Beszerezték az eszközöket: írókát, méhviaszt és persze tojásokat. Aztán jöhetett a munka, ami jó ideig azt jelentette, hogy

Ildikó anyukája dolgozik, ő pedig figyeli, irányítja.

Erről nevetve azt mesélte, hogy „anyukámmal csináltattam a tojásokat, közben pedig vezényeltem, hogy anya, én most ezt a mintát akarom”. Ez így ment pár évig húsvétonként. Ildikó saját bevallása szerint 16 évesen készítette első tojásait, amikkel már meg volt elégedve, egyre szebbek lettek a minták. Körülbelül ekkor történt az áttörés, és vált a tojásírás egy húsvét környéki családi elfoglaltságból igazi hobbivá, sőt szerelemmé.

A magyarországi minták nagy része a felező körökkel indul Fotó: Szabó Gábor - Origo

A művész

Ildikó szerint nagyon vékony a határ az egyéni alkotás és a népművészet között. Tehát sokszor nehéz eldönteni, hogy mi az, ami teljesen egyéni tojásírás, és mi az, ami még népművészet. „A népművészet folyamatosan fejlődik. Azért, mert valami 200 évvel ezelőtt valahogy volt, attól még nem kell ma is ugyanúgy lennie. Sőt ez a fejlődés tartja fenn az egészet” - mondja. Saját munkáiban egyébként ő legtöbbször egy-egy tájegységet céloz meg és dolgoz fel. Kutatja és átveszi a motívumait. Ilyenkor először hagyományos mintákkal és festéssel dolgozik,

egyszerűen elsajátítja a mintákat.

Az adott tájegység sajátosságait, a legjellemzőbb dolgait pedig igyekszik megtartani, és átemeli későbbi saját munkáiba. Azt mondja, „nyilván nem az a cél, hogy folyamatosan másoljunk, hiszen az nem művészet, ha valaki csak a meglévőt másolja. Az a művész, aki saját magát is bele tudja tenni".

Ez már a csillag Fotó: Szabó Gábor - Origo

Hiány

Közben meséli, hogy Magyarországon nagyon sok olyan tojásíró vagy tojásfestő van, aki kizárólag húsvétkor dolgozik tojásokkal. Ildikó szerint nagyon sok ügyes is van köztük, annak ellenére, hogy évente csak egyszer gyakorolnak. Viszont nagyon

kevesen csinálják ezt hivatásszerűen,

tehát egész évben. Körülbelül 10-15 ilyen művészt ismernek ma, és ezekben benne vannak a tojáskarcolók és a patkolók is. Éppen ezért a húsvéti időszakot jó előre kell egyeztetni a művészekkel, mert sokkal több rendezvény, mint tojással dolgozó népművész. Ennek megfelelően a szakmán belül ránézésre meg tudják mondani egy adott tojásról, hogy kinek a munkája. Még akkor is, ha ugyanazt a mintát készítik.

Ez már a pöttyözés Fotó: Szabó Gábor - Origo

A technika

A tojásírás a szükséges eszközöket nézve mindenképpen egyszerű. Tojás, íróka, méhviasz és festék kell hozzá. Ildikó elmondja, hogy nem is érdemes a technikán változtatni, mert

a lehető legegyszerűbb.

Ő is úgy csinálja, ahogy több száz évvel ezelőtt az elődei. És ahogy csinálja, tényleg nem tűnik egy bonyolult folyamatnak, de persze nincsenek illúzióink. Az íróka lényegében egy fadarab, aminek végére erősítettek egy vörösrézlapból hajlított tölcsért. Ezzel veszi fel Ildikó a viaszt, amit megolvaszt a gyertyával, így az könnyen és egyenletesen tud kijönni a tölcsérből, fel a tojáshéjra. Egyébként van már elektromos íróka is, de Magyarországon (még) nem lehet kapni. Ildikó szerint leginkább az ukrán művészek használhatják, mert ott nagyon sűrű mintával díszítik a tojásokat.

Fürdik a tojás Fotó: Szabó Gábor - Origo

A tojásdíszítést a világ legtöbb táján ismerik, de a tojásírás már más tészta. Ez a viaszos technika erősen helyspecifikusnak tűnik. Leginkább Közép- és Kelet-Európában elterjedt. Ezt használják Szlovéniában, Ukrajnában, Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában is.

Beszélgetésünk végén Ildikó elárulja, hogy a következő nagy terve egy húsvéti album kiadása, amiben tájegységenként szerepelnének a tojásos motívumok. Természetesen mintákkal és leírásokkal. Ez egyértelműen hiánypótló lenne, mert ugyan jelentek már meg hímes tojásokról szóló könyvek, de ezek leginkább egy-egy tájegységet mutatnak be. Tehát összefoglaló album még nincsen, ráadásul azért is fontos lenne ez, mert még rengeteg olyan régió van, amiről egyáltalán nincs leírás.

A több színű tojás igazi kihívás, ehhez már több fázisos festés kell Fotó: Szabó Gábor - Origo