A lexikonok szerint jellemábrázoló képessége, tudatos, pontos szerepformálása, jellegzetes orgánuma határozták meg alakításait. Szabó Sándor másként magyarázta a magyarázhatatlant. Annyi biztos: amire hivatásában képes volt, azt még senki sem csinálta utána a honi színházi világból. Negyvenévesen, komoly hazai sikerek után, nyelvtudás nélkül ment el Amerikába, ahol aztán szakmájában szinte azonos szintre jutott, mint amit hátrahagyott. Partnere volt Jack Lemmonnak, játszott Robert Redforddal, más világhírű művészekkel. Túl a hatvanon hazatért. Világról szerzett tudását, tapasztalatait csak szűk körrel oszthatta meg. Csodálkozott ezen, de nem panaszkodott. Húsz éve már, hogy meghalt.

Fluidum

Nyolcvanadik évében kérdezték a színészt: mit szeretett legjobban az édesanyjában?Kezébe vette az arcomat, megcsókolta a homlokomat, megsimogatta a fejemet. Tele volt szeretettel. Azt hiszem, ez a szeretet teremtette meg és építette föl bennem a művészt. Anyám szeretett, én pedig egyre mélyebben tudtam érezni. S amint ezeket az érzéseket megtapasztalhattam és kifejezhettem a színpadon, megkönnyebbültem és tisztábbá váltam.Alapos válasz.

Budapest, 1940-es évek Szabó Sándor színész otthonában. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó/Magyar Fotó: Várkonyi LászlóForrás: MTI/Várkonyi László


Szabó Sándor 1915. április 25-én született. A hat testvér – sormintát kiadtak. Lányok-fiúk szépen felváltva jöttek a világra. Szabó Sándor volt a legkisebb.
Édesapja Nagyváradról szerződött főhivatalnoknak Budapestre. Édesanyja kolozsvári, aki már színiakadémiára járt, amikor előbb házassága, majd születő gyermekei más irányt adtak az életének. A főhivatalnok apa is volt színköri tag diákként, de a maga részéről azt a botlások közé könyvelte.
Szabó Sándor múltjára visszanézve úgy fogalmozott: Középpolgári família voltunk, inkább fogékony intellektusú, mintsem értelmiségi.„Csikágóban" éltek, a VII. kerületnek a Városligettől a Keleti pályaudvarig terjedő színes világában. Sándor sokat bandázott, de volt, hogy magában járta a „vidéket". Figyelt, fantáziált.
1920-as évek: urak, ficsúrok, részeg kereskedők, prostik a Ligetben, a kerület más zugaiban. A keleti fővasút végállomásán kavargó mindenféle utazók. Füstöt eregető induló, érkező mozdonyok. Elképzeli célállomásukat, a rajta utazók életét, karakterét. Érett fejjel úgy fogalmazott: kiváló előgyakorlat volt későbbi hivatásához, a nagy „képzeletjátékhoz".A Keleti pályaudvar mellett állt a Capitol mozi, amelyben minden cowboy-filmet megnézett. Naplóban dokumentálta hősei pisztolyfogását, kalapállását, testtartását, járását, gesztusait. A környékbeli kisebb, "csöngetős" mozikban, amelyekben villanygyújtás előtt csengetéssel figyelmeztették a szerelmeskedőket, nem készített jegyzeteket. De élete végéig képes majd megidézni a közönség egy-egy karakteres figuráját.
Tréning volt az is, ahogy vizslatta: miként élik meg idősebb testvérei az adott korukkal járó örömöket, bánatokat.
Elemezte, raktározta a képsorokat, hangokat, amelyek a sokféle ember lelkének, testének rezdüléseiből összeálltak.Szabó Sándor a Szent István, majd Kölcsey Gimnáziumba járt. Aztán szülei – hasznosnak ítélve néhány kollégiumi évet – kaposvári középiskolába íratták be. Ott esik meg, hogy a kollégium ablakába kiülve beleénekli az éjszakába a Vágyom egy nő után című dalt. Egyrészt a korral járó hormonok. De már más is dolgozik benne. Ám Kaposvár akkor még csupán egy csendes kisváros, Sándort pajkos éneke okán visszautalják a fővárosi Kölcsey Gimnáziumba. Ottani tanárai csodálkoznak rá előadói képességeire. Gyakran kérik versmondásra, biztatják: válassza a színészi pályát.
Édesanyja támogatja. Apja a biztos jövedelmet ígérő katonai pálya mellett kardoskodik. Végül belegyezik, hogy aláírja az akadémiai jelentkezéshez szükséges okiratokat. De dárdaként rázza a mutató ujját:Ha nem leszel a Nemzeti Színház tagja, felejtsd el az egészet. Másképp nem érdemes csinálni!
Szabó Sándor Ódry Árpád tanítványa lesz. Apja az első félév után felkeresi fia mesterét, és felajánlja: Ha nem megy a fiúnak, kivesszük az iskolából.Ódry mosolyogva nyugtatja, Sándor marad. „Szép beszédet", pálya- és szakismeretet tanít Ódry Árpád. Tanárai még Gál Gyula, Góth Sándor, Kiss Ferenc, Hettyey Aranka.
Szabó Sándor évtizedekkel később mondta Ódryról: Kivételes pedagógiai és pszichológiai érzékkel értett hozzá, hogy kiből-kiből felhozza rejtett, legsajátosabb értékeit. Nagy műveltségű, zárkózott embernek ismertük, érzelmeinek úgyszólván soha nem adta látható jelét. Mégis éreztük a szeretetét.Ódry ajánlotta be Szabó Sándort ösztöndíjasnak a Nemzeti Színházhoz. Hallgatóként statisztaszerepekbe került a kor legnagyobb színészei mellé. Aztán, amikor 1937-ben lediplomázik, mindjárt szerződteti is a Nemzeti. Arra számít: lépésenként jut majd nagyobb feladatokhoz. Ám Németh Antal igazgató már érkezésekor magához rendeli: „Maga holnap eljátssza a Szentivánéji álom Lisanderét." A direktor hamarosan ismét hívatja, kérdi: „Meg tudja tanulni Csongort egy hét alatt?" Szabó Sándor meg tudta tanulni.
Fél évre rá már Ádámot játszik a Tragédiában, majd a Don Carlost. Huszonnégy éves, amikor megkapja Rómeót, amelyet a kritika és a közönség is elismer. Lassacskán ő lesz Jávor Pál mellett a Nemzeti egyik legnépszerűbb „szerelmes" színésze. Van, hogy Jávorral felváltva játsszanak egy-egy szerepet. Például A Kaméliás hölgyben Bajor Gizi partnereiként.
Szabó Sándor közben marad eszénél, arcának mérete változatlan. A kor színházi etikettje is segíti ebben. Kezdő színész minden kollegát magáz, tegezéshez idő kell. Szabó a színpadon főszerepekben, a művészbejárónál kalapját emelgeti az idősebb epizodisták előtt is.
Még tart a „magázódós" időszak, amikor már van jele, hogy a színház nagyvadjai érzékelik: nem múlékony tehetségű fickó került közéjük. Csortos Gyula egy nap azzal szólítja meg:Hé, kedves fiatal barátom, szereti maga a libát?Aztán asztaltársának hívja kedvenc vendéglőjébe.
Szabó Sándor 1938-ban filmezni is elkezd. Első filmje a Pusztai királykisasszony, majd jön sorra a többi. Köztük a Karády Katalinnal készült Ne kérdezd, ki voltam című film. 1943-ban Kertész Mihály hívja a Mission to Moscow című amerikai film főhősének szerepére.
A II. világháború idején privát életében is történt egy s más.
1940-ben balerinával esik szerelembe. Már házasságra készülnek, amikor apja a fia értésére adja: egy balerina végképpen kívül esik azon a körön, amelybe a főhivatalnok által tolerálható dolgok tartoznak. Fia színészi hivatásához még hozzájárult, de a „táncosnővel" való frigyhez már nem. A tiltás a kor viszonyai között szinte legyőzhetetlen akadályt jelentett.
Szabó Sándor nekibúsulva, egynapi ismeretség után megkérte akkor egy miniszteri tanácsos lányának kezét. A lány igent mondott, családja dettó. Esküvőjükön nyüzsögtek a titkosrendőrök. Híre kelt: a balerina az oltár előtt akarja savval leönteni a menyasszonyt. Az adott rendőri készültség mellett ez elmaradt, ám Szabónak a beváltatlan házassági ígérete miatt kárpótlást kellett fizetnie a balerina családjának. Hamarosan kiderült: a kezdetben joviális új após valójában szégyelli Szabó Sándort. Megesik, hogy úgy mutatja be a Horthy-rendszer notabilitásainak:Bocsánatot kérek, bemutatom a vejemet, de ez csak egy színész.A házasság végül Szabó Sándor hűtlensége miatt bomlik fel 1947-ben. Neje ugyanis in flagranti éri Bárczy Kató színésznővel, akit válásuk után Szabó Sándor el is vett. Majd élete végéig úgy beszélt róla, mint egyetlen feleségéről.
Első feleségétől született két fiát is úgy emlegette mindig, mint Kató gyermekeit. Tény: ez ellen a fiúk sem tiltakoztak.
A szülők válása után az idősebb, 1941-ben született Barna maradt az apjával, illetve Bárczy Katóval. A fiatalabb, Balázs, az anyjánál, aki aztán saját szüleihez passzolta át. Anyja új udvarlója ott bántalmazta alkalmanként a fiút, amikor párjával odavizitáltak. A kisebbik gyerek évtizedekkel később interjúban emlékezett vissza, milyen volt, amikor végül maga is az apjáékhoz került. Bárczy Katót úgy írta le: „szívből szerető, új anya."
Szabó Sándor a II. világháború alatt szinte végig dolgozott. Családi háttere miatt biztonságban volt, s csak az ostrom utolsó heteit töltötték óvóhelyen. Aztán 1945-ben, pár hónappal a háború vége után, mint a Nemzeti Színház "régi" sztárját azonnal „korlátozni" kezdték. Ezt a ráosztott színházi szerepekből érzékelte. 1945-ben átszerződött a Jób Dániel vezette, még makacsul polgári Vígszínházhoz, ahol sorra kapja a főszerepeket.

Budapest, 1947. december 18 Szabó Sándor, Mezey Mária és Táray Ferenc (b-j) O'Neill "Anna Christie" című művének bemutatóján a Pesti Színházban. Magyar Fotó: Bauer SándorForrás: MTI/Bauer Sándor


Ám hamarosan a Vígszínházba is „bevezetik" a Sztanyiszlavszkij-módszert. Pontosabban: annak nevében tör ki a téboly.
Új stílusra akarják kényszeríteni a kor legnagyobb színészeit is. Azokat, akik képesek voltak úgy modernizálni elődeik némileg patetikus színjátszását, hogy közben fókuszban maradt a színész egyénisége. De az egyéniségek összjátékánál kezd többet érni valamiféle kollektivizmus. Persze abban is lehet bárki egyéniség: annyira, mint a másik. Így a direktíva.Szabó Sándor sosem hitt abban, hogy hivatása titkai kottázhatók. Mégis zenei példát hozva beszélt egyszer erről: Olyasmi ez, mint amikor valaki végighúzza a vonót a gordonkán. Aki nem nagyon érti, hogyan kell azt csinálni, annak a hangszer soha sem fog megszólalni. Csak vonyítani. De aki érti a módját a zenélésnek, arra az első hang után oda kell figyelni. Ez így van velünk, színészekkel is. Az első hang, amelyet megütök, nagyon fontos! Egy pillanat alatt eldől, velem van-e a közönség, értik-e, amit csinálok. Persze nemcsak a hangon múlik, hanem a megjelenésen is. Vagy van egy bizonyos fluidum, amely sugárzik belőled, vagy nincs. Amikor belép egy színész azon az ajtón, még meg sem szólalt, de már tudom, hogy ki lépett be.

Cyrano

Szabó Sándort a színházak államosításakor, 1949-ben egy évadra a Miskolci Nemzeti Színházhoz helyezték. A miskolci színház nincs a fénykorában.

A nívósabb Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, Szendrő József próbálja kijárni az elvtársaknál: engedjék Szabót a társulatához. Azt a választ kapja: pártonkívüli színész örüljön, ha egyáltalán színpadi deszkát lát, és nem más milyet.
Szabó egy év száműzetés után szerződhetett újra Pestre. De abban is van pedagógia: egy évadot az Úttörő Színház gyerekközönségének játszik.Felnőttek előtt 1951-ben állhatott újra színpadra, a Magyar Néphadsereg színházává átkeresztelt Vígszínházban . Ahol eljátssza honi pályafutásának legmeghatározóbb szerepét: Cyranót Rostand darabjában. A rendező: Egri István.
Egrit szociáldemokrata nézetei miatt az új rend első, 1951-es színházi konferenciáján Major Tamás bélyegezte szovjetellenesnek. Évadonként vezénylik más-más színházhoz. A Néphadsereg Színházához a Belvárosi Színházból diszponálták át. Mozgatják, nehogy színházi otthonra leljen.
Egri melós családból származik. Szabó az Egri által megvetett Horthy-rendszer főhivatalnokának fia. Egri a vészkorszak kezdetén, már a pályáról leparancsolva csupán korrepetitora lehetett Jávor Pálnak. Szabó Jávorral kettőzve játszott a színpadon. Egri származása miatt megjárta az auschwitzi, mauthauseni lágert. Szabónak elpuskázott házasság, pár hét óvóhely emléke kötődik a korszakhoz. Egri „balos". Szabó apolitikus, habitusában konzervatív liberális.
Színházilag: egy vérből valók. Hisznek az egyéniségben. A színész karizmáját nem sallangnak gondolják, hanem olyasminek, ami hozzáad a játszott karakter egyediségéhez. Hisznek a szerzőben, a műben. Az elemzésben, pontos, fegyelmezet próbafolyamatban. Szabó Sándor Cyranója Egri István rendezésében legendássá lett.

Szabó Sándor és Ruttkai Éva Egri Istvánnal a Cyrano 200. előadása után.Forrás: Egri István örökösei

Cyranó alakja: politikum és hétköznapiság lírai elegye, erős, karakteres színészi jelenlét. Szabó Sándor és Várkonyi Zoltán kettőzve kezdik játszani a darabot, de Várkonyi érzi: ez a Cyrano Szabó Sándor Cyranója. Várkonyi elegánsan kiszáll a produkcióból. Szabó Sándorral több mint háromszázszor adják.
Közben osztják Szabó körül a Kossuth-díjat, egyebeket. Látja, kiknek. Ő másféle, akárcsak barátja, Egri István.
Mindketten tudták: bármiféle igazodás elvesz a tehetségből, amely csak korlátok nélkül lehet teljes. Tudták, a civilként elfogadott korlátok a színpadon is úgy szorítanak, mint egy kelleténél szűkebbre szabott jelmez. Tapasztalták, hogy a magánvilágában amorális művész is lehet mutatós a rivaldában, de úgy csak átüt rajta valami ott is, ami a nézőben azt az érzetet kelti: amit lát, abból minden káprázatossága mellett hiányzik valami a tökéletességhez. Szabó Sándor, Egri István is ragaszkodott a tökéletességhez.
Szabó a vígszínházi évei alatt többször is beadta útlevélkérelmét, mindig elutasították.
1956 novemberében megtudja: a kisebbik fiát felügyelő anyai nagyszülőket házi őrizetbe vették a bevonuló szovjetek, ám tizenkét éves kisfia meglépett, és egy biciklivel Bécs felé indult. Szabó Sándor nagyobbik fiával és Bárczy Katóval autóba ül, és maguk is megindulnak Ausztriába.
Nincs mit hezitálni: egy gyerek nem veszhet el csak úgy a nagyvilágban. Bécsben meg is találják. Szabó Sándort pedig ajánlattal keresik a Burgtheatertől: amíg megtanul németül, addig ösztöndíjat, majd szerződést kap a színháztól. Ám a „Csikágóban" felnőtt színész inkább Amerika felé veszi az irányt.

Amerika

Negyven évesen, nyelvtudás nélkül érkezik családjával New Yorkba.
Az első évében Rockefeller-ösztöndíj segíti megélhetésüket. Közben feleségével, illetve Pártos Erzsivel, Szörényi Évával megalapítják a New York-i Petőfi Színházat. Egy iskola színpadán, gyönyörű díszletek között játszanak.
Szabó Sándor pár bemutató után, elnézve az emigránsokból verbuválódott közönséget, úgy érezte: szintet kell lépni. Elsőként is éjszakára mixernek állt egy bárba. Nappalonként műszaki rajzolóként dolgozott. Ugyanakkor speciális angol nyelvi képzőt is intézett magának. Kevés szabad órájában egy intézet felnőtt értelmi fogyatékosai között tanulja a szavak jelentését, hangok kiejtését.Másfél év után enyhe akcentussal, gyönyörű hangsúlyokkal citálja Shakespeare sorait. Arra még nem képes, hogy laza köznyelvűséggel kiló krumplit kérjen a piacon, de egy meghallgatás után megkapja Versinyin szerepét a Broadway egyik tisztes színházban. Kétszázhuszonöt előadást ért meg a produkció, ami egy klasszikus műtől arrafelé sem rossz széria.
Szabó Sándor közben felhagy a műszaki rajzolással, csak a mixelést folytatja előadások után. Két koktél között a hétköznapi angolt biflázza pultra kicsapott szótárából. Ügynöke is van már, egyre több meghallgatásra hívják. Habitusa, színészi kisugárzása, szakmai tudása, a fluidum erős hatással bír ott, ahol más nem számít. Egyre több feladatot kap, mind fajsúlyosabbakat. Váltják egymás a modern drámák, nagy klasszikusok, könnyed vígjátékok.
Az Oppenheimer-ügy című darabban német tudóst játszott. Neil Simon Mezítláb a parkban című komédiájában abszolút főszereplő. A Mike Nichols rendezte produkcióban partnere volt az akkori idők nagy sztárja, Myrna Loy és Robert Redford is.1967-ben Szabó Sándor Los Angelesbe költözött, és filmezni, tévézni is elkezdett. Sok más mellett fontos szerepet kapott például Alfred Hitchcock 1969-es Topáz című krimijében is. De Kaliforniában is a színpadon érezte magát a legjobban.

Budapest, 1952. október 9. Szabó Sándor Foster ezredes és Ruttkai Éva Lya Aodi Yang szerepében Vailland: Foster ezredes bűnösnek vallja magát című darabjának próbáján. A darabot 1952. október 11-én mutatják be A Magyar Néphadsereg Színházában Várkonyi Zoltán rendezésében. MTI Fotó/Magyar Fotó: Várkonyi LászlóForrás: MTI/Várkonyi László


1970-ben a Los Angeles-i Ahmanson Theatre-ben mutatták be Roberth Sherwood Idiot's Delight című színművét, amelynek egyik főszerepét játszotta Jack Lemmonnal, akivel barátokká is lettek.Szabó Sándor 1970 és 1973 között a minneapolisi American National Theatre társulatának volt tagja. Fellépett az ott színre vitt Cyranóban is. Az egyik fontos szerepet, Raguenau-t játszotta.
Amerikai évei alatt egy látnok, aki azzal lett híres, hogy megjósolta a Kennedy elnök elleni merényletet, azt mondta Szabó Sándorról: tíz éven belül Oscar-díjas lesz. Ez ügyben tévedett.
Szabó Sándor amerikai pályafutása kapcsán később úgy összegzett: nem ért rá azon töprengeni, boldog-e. Csak a holnap érdekelte, az új szerep. Az járt a fejében: mi lehet még belőle.
Felesége, Bárczy Kató nem próbálkozott az angol nyelvű színjátszással.
A díva az első években hoszteszként dolgozott egy bárban, aztán manikűrös lett, majd kitanulta a fodrászatot. Évekbe telt, mire pirulás nélkül tudta zsebre tenni a borravalót. Amerikát férje sikerei sem szerettették meg vele.
Két fiuk főként amerikai kollégiumokban töltötték tinédzseréveiket, szüleikkel leginkább karácsonykor, nyaranta találkoztak. A kisebbik aztán festőművész lett, a „fantasztikus realizmus" stílusában készült képeivel be is futott az élvonalba. Az idősebb fiú üzletemberként lett része az amerikai világnak.
Miután Várkonyi Zoltánt 1971-ben kinevezték a Vígszínház igazgatójának, egyre többször üzente Szabó Sándornak: jöjjön haza. Várkonyi ígérte: Szabó Sándor eljátszhatja szerepálmát Eugene O'Neill Hosszú út az éjszakában című darabjában. Az „egyszerepes színészt", James Tyrone-t. Szabó Sándor 1975-ben tért haza, amiben feleségének is része volt.Bárczy Kató azt mondta: azért kell hazamenniük, hogy férje még egyszer „nagy" színész lehessen.

Újra itthon
Hazatérésük után a Várban béreltek lakást. Szabó Sándor egy nap belépett a Kapisztrán téri trafikba. Kért egy doboz cigarettát. A világtalan trafikos felkapta a fejét: „Cyrano!"
Szabó Sándor fizetett, elköszönt, kilépett a boltból, nekidőlt a ház falának, és sírni kezdett.
Hamarosan a hatalom emberei kopogtattak a nála. Értésére adták: disszidálás a „párt" szemében továbbra is politikai bűncselekménynek számít, amit kegyeskednek elnézni. Nem lesz bírósági per, de egy disszidens színész nem kezdhet a Vígszínházban. Szabó hívta Várkonyit, aki próbált intézkedni, hiába. A verdikt Szabót Sándort a Pécsi Nemzeti Színházhoz rendeli. Szabó megkeresi régi barátját, Egri Istvánt, és tanácsot kér tőle: mi legyen?

Egri bölcs. Szabó Sándor két évadot Pécsett tölt, majd '77-ben leszerződik a Vígszínházhoz. Szabó Sándor azokból az évekből mindig csak három szerepet emelt ki. Hernádi Gyula Királyi vadászat-át, amelyben Erdődy grófot játszotta. Harold Pinter A gondnok című darabjának Davist. Végül Brian Phelan Váltóőrök című művét amelyben Albertet adta, az Alfrédot játszó Páger Antal mellett. A többi: szót sem érdemelt.
O'Neill Hosszú út az éjszakában című darabját Várkonyi Zoltán 1979-ben tűzte műsorra. Maga játszotta benne James Tyrone-t. Az volt Várkonyi Zoltán utolsó szerepe. Szabó Sándor azzal az eleganciával vette tudomásul, hogy a maga életéből kimaradt a szerep, ahogy anno Várkonyi lépett ki a Cyranóból.
Várkonyi Zoltán halála után Szabó Sándor nyugdíjba ment, illetve a Madách Színházban játszott még. Akkoriban úgy fogalmazott: „Várkonyi meghalt, s mivel az új színház vezetésével nem tudtam kijönni, nyugdíjba vonultam. Hívtak a Madách Színházhoz, de a klasszikus szerepek, mint például az Othelló, vagy a Lear király ott is elmaradtak." Mégis: 1981-ben Érdemes Művész lett, 1985-ben Kiváló művész, 1991-ben megkapta a Kossuth-díjat.
A rendszerváltás után több interjúban is azon merengett: ha kicsit rámenősebb, talán lehetőséget kap, hogy elmondja, milyen a kapitalista világban színésznek lenni. Úgy vélte: hasznára lehetett volna az új világra rácsodálkozó, attól megrettenő, s közben ragját vesztő honi színészvilágnak.
A színművészeti főiskolára sosem hívták tanítani. Nem értette, de úgy vélte: oka lehet ennek maga is. Úgy sejtette: a „fluidum" talán nem része a tanrendnek. Aranydiplomájának 1994-es átvételekor kapott szót a tanintézet ünnepén. Amerikai tapasztalatairól mesélt. Az akkori növendékek évekig emlegették.
Szabó Sándor élete utolsó szakában egy belvárosi lakásban élt. A honi nyugdíj mellett biztos egzisztenciát jelentett az amerikai „ellátmány" is.
A kilencvenes évek derekáig vállalt rádiós, szinkron szerepeket, olykor kisebb „élő" feladatokat is. Felesége 1989-ben halt meg. A megözvegyült Szabó Sándor több interjúban is arról beszélt: élete lényege lett oda. Ám olyan férfi, aki szokta a simogatást. Azt, hogy szeretik. Kétszer házasodott még Kató halála után. A komolyzene világából választotta párjait. Az elsőt inkább a művész egzisztenciája, hírneve vonzotta. A második tudta szeretni is.

Padre
Egri István lánya, Kati, 1992-ben hívta meg Szabó Sándort a Budapesti Kamaraszínház egyik előadására. Kati édesapja már tizenkét éve meghalt, de Szabót baráti érzések fűzték családjához is. Az előadás után elbeszélgetett a játszókkal. Kati mellett két fiatal színész, Nemcsák Károly és Rátóti Zoltán ragadt ott hosszabban az Amerikát megjárt színészóriás mellett. Az ifjú kollégák és a náluk majd fél évszázaddal idősebb színész között barátság szövődik.
A három ifjú magyar színésszel kezd összejárni. Vacsorák, beszélgetések. Hol itt, hol ott, nyáron Szabó Sándor balatonakarattyai „birtokán".Úgy mondják: család ők, amelyben Szabó Sándor a „Padre".Szabó Sándor saját fiai, unokái messze vannak, szinte kikoptak az életéből.1994-ben, részben a „család" biztatására is elvállalja, hogy eljátssza Arthur Miller Alku című darabjának főszerepét a Budapesti Kamaraszínházban. A rendező, a színházújító Ruszt József is szívesen dolgozna a széles palettájú Szabó Sándorral. Ám Szabó néhány próba után visszalép a feladattól. Profi: érzi, színészileg nem lenne gondja, ám ott a kora, fizikuma.
Nemcsák Károly a jelenből visszaemlékezve azt mondja: Szabó Sándortól tanulta meg, hogy derűs életigenléssel az élet karcosabb pillanatai is túlélhetőek; a megőrzött gyermeki bájtól pedig nem lesz kevésbé férfi a férfi. Rátóti Zoltán az egykori „családra" visszagondolva azt mondja: kegyetlenül könnyen mossa el a múltat a felejtés.
Szabó Sándor 1996-ban fizikailag erősen gyengülni kezd. Keringési gondok, egyebek. Kórházba kerül. Némi kezelés, pihenés után felépül.
1998-ban újra kórház. Egri Katinak és Egri István másik lányának, Mártának nem engedi már, hogy látogassák. Csak a két fiú, Karcsi és Zoli mehet be hozzá. Szabó Sándor 1998. november 12-én végleg elpihent.
Sírja Egri István nyughelye közelében. Sokáig csak fakereszt állt ott. Már tervezte választott családja, hogy emelnek rá síkövet is, de végül a színész idősebb fia rendezte a dolgot. Amikor a két Egri lány kilátogat apjuk sírjához a temetőbe, mindig elsétálnak Szabó Sándoréhoz is. Emlékeznek, s teszik még, amit lehet. Vigyáznak, fel ne verje fejét, rá ne nőjön a kőre a gaz.

Budapest, 1952. január 4. Szabó Sándor színész Longuevallt alakítja Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága c. művében a Magyar Néphadsereg Színházában. A darabot Várkonyi Zoltán rendezte. Magyar Fotó: Farkas TamásForrás: MTI/Farkas Tamás

Források:
Magyar Színházművészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Bp., 1994
Gergely Ágnes: A magyar színész külföldön - Bp., 1982
Nádor Tamás: Múzsák és mesterek / Szabó Sándor - Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 1984
Rátonyi Róbert: Kétszáz kedvenc közelről / Szabó Sándor - Hungaria Sport Kiadó, Bp., 1988
Bóta Gábor: Mi van a maszk mögött / Szabó Sándor - Hunga-Print Nyomda és Kiadó, 1994
Egri Kati visszaemlékezései 2017

Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet: színházi adattár.