A Nobel-díjas Boris Paszternak Zsivágó doktor című regényéből 2006-ban musical született.  Az első világháború és az orosz forradalom korában játszódó darabot Közép-Európában elsőként a Győri Nemzeti Színház mutatta be 2016 decemberében, idén június 30-án és július 2-án pedig a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon lesz a zenés mű szabadtéri ősbemutatója. Forgács Péter nemcsak azért érintett az előadásban, mert a Győri Nemzeti Színház igazgatójaként ő tűzte azt műsorra, hanem ő is rendezte a Doktor Zsivágó-t, sőt: szerepel is benne, Viktor Komarovszkijt alakítja. A közelgő margitszigeti vendégjáték előtt telefonon beszélgettünk: az is kiderült, miért volt a próbafolyamat kínkeserves küzdelem, miért késte le a saját jelenését, és hogyan eshet 35 fokban hó.

Forgács Péter Viktor Komarovszkij szerepébenForrás: Budapesti Nyári Fesztivál

Három különböző módon is érintett a Doktor Zsivágó című musical Margitszigeten látható előadásában. Elsőként mint színházigazgatóhoz intézném önhöz a kérdést: miért tartotta fontosnak, hogy a Győri Nemzeti Színházban legyen ennek a darabnak a közép-európai ősbemutatója?

Erre borzasztóan egyszerű válasz: amikor meghallottam a musical zenéjét, beleszerettem. Hallottam, hogy Amerikában nem lett igazán sikeres az előadás, illetve Malmőben is viszonylag hamar levették műsorról. De azt gondoltam, hogy ellentétben velük, a mi országunkban nagyon sokan közelről ismerik és értik ennek az előadásnak a témáját. Márpedig ha ennyire jó a zene, mi pedig ennyire mélyen érintettek voltunk az orosz forradalom, Lenin, Sztálin és a korabeli orosz társadalomrajz kérdésében, akkor azt feltételeztem, hogy ez csak siker lehet.

Ezek szerint fel sem merült, hogy kockázatot vállal amiatt, hogy a Broadwayen nem volt szerencsés a musical fogadtatása?

Nem, viszont amikor elolvastam a szövegkönyvet, egy picit megriadtam, mert kicsit kuszának találtam a történet leírását. Utólag tehát nagyon belenyúltam, logikussá tettem, a sok helyszínen játszódó cselekményt igyekeztem a helyére rázni, annak alapján, ahogy mindez történhetett, ahogy anno lezajlott az orosz forradalom. Le kellett tisztázni a könyvet, de miután mindez már megtörtént, és a próbák során egyre csak fejlődött és fejlődött az előadás, akkor már megnyugodtam. Már nemcsak a zene volt erős, hanem minden a helyére került.

Ez, gondolom, már a rendezéssel is összefüggött.

Hogyne.

Rendezőként hogyan formálta tovább az alapanyagot, hogy – amint fogalmazott – minden a helyére kerüljön benne?

Letisztítottam, egyszerűsítettem bizonyos szálakat, és megmondom őszintén, sok kísérőzenét és egyes jeleneteket is kihúztam. Igyekeztem észszerűbbé tenni a dolgokat, miközben nagyon féltem attól, hogy a jogtulajdonosok meg fognak dorgálni emiatt. De akkor, amikor megnézték az előadást, nemhogy megdorgáltak volna, hanem egyszerűen szuperlatívuszokban beszéltek róla.  A zeneszerzőnő, Lucy Simon még csak most fogja látni a kész produkciót, de őszintén remélem, hogy ő sem lesz mérges, amiért egy-két zenei elemet is kihagytam a saját változatunkból.

Jelenet a Doktor Zsivágó című musicalből.Forrás: Budapesti Nyári Fesztivál

Győrben idáig milyenek a tapasztalatok, mi derül ki a nézők visszajelzéseiből? A szerelmi történet vagy a korrajz kedvéért megy el a közönség a színházba?

Úgy gondolom, hogy a magyar nézők – sőt, egyáltalán, az emberek - nemcsak nevetni szeretnek, hanem szomorkodni vagy sírni is. Nagyon szeretik a romantikus szerelmi történeteket, még ha szomorúan végződnek is. Mindezt ez a musical ráadásul havas, kicsit borongós orosz miliőbe helyezi. Az előadás egy temetéssel kezdődik, és egy másik temetéssel ér véget, ennek ellenére nagyon sokszor előfordult, hogy fölálltak és állva tapsoltak a nézők. Nem arról van szó tehát, hogy egy jókedvű vígjátéknak szól az üdvrivalgás: egy ilyen szomorú történet is ennyire meghatja a közönséget. Szeretik a magyar nézők, ha meg tudnak hatódni.

A társulatunkról pedig tudni kell, hogy az előadásban részt vesz egy közel 50 tagú nagyzenekar, egy 20 tagú kórus és egy 18 tagú tánckar, a három főszerepet pedig kettőzve játsszuk hat fantasztikusan éneklő színésszel. Zsivágót Miller Zoltán és Fejszés Attila játssza, Larát Kisfaludy Zsófia és Tóth Angelika, Tonját pedig Wégner Judit és Kecskés Tímea. Ők egyszerűen hihetetlen hangok: csak annyit mondanék róluk, hogy 40-50 jelentkező jött el a castingra, amikor a két női főszereplőt kerestük, és bizony csak ez a négy lány tudta úgy elénekelni a szerepeket, ahogy azt kell. Ez önmagában meghatározza az előadást.

Miután ennyit dolgozott az előadáson, eljön az a pillanat, amikor ki tudja kapcsolni a rendezői gondolkodását, és a színpadon már csak a szerepére tud koncentrálni? Vagy óhatatlanul rendezői aggyal is figyeli, hogy minden rendben folyik-e?

Ez jó kérdés. Két válasz létezik erre. Először is, hogy eláruljak egy műhelytitkot, én eleve nem magamra akartam volna osztani ezt a szerepet, kényszerűségből kellett így tennem. Amikor ugyanis felkértem azt a négy-öt színészt, akikről azt gondoltam, hogy alkalmasak volnának rá – hiszen ebben az országban 50-60-hoz közeli, jól éneklő, és azért még jól is kinéző színész elég kevés van – kiderült, hogy már régen leszerződtek más produkciókhoz, és nem értek rá ebben az időpontban. Így kényszerből ugrottam be, amit, bevallom, borzasztóan utáltam:  nem tudok rendezni, ha játszom is egy darabban – nem is volt, és nem is lesz még egyszer ilyen. Tehát ez nekem kezdetben egy kínkeserves küzdelem volt. A próbák alatt olyan is előfordult, hogy lentről rendeztem, és akkor mondták a többiek, hogy nekem már régen fent kellene lennem a színpadon! Soha nem tudtam figyelni a szerepemre, így nem is készültem el vele a premierig, csak utána.

Forgács Péternek egyszerre kellett volna a nézőtérről rendeznie és a színpadon állnia.Forrás: Budapesti Nyári Fesztivál

Viszont a válasz második része, hogy mióta az előadás készen van, és megy a maga útján, én már nem figyelem a rendezést. Csak gyönyörködöm oldalról mindenben, és a szerepemmel foglalkozom. Öt-tíz előadás után rázódtam igazán bele, és most már nagyon szeretem ezt a szerepet! 

Mit szeret benne igazán? Komarovszkij tulajdonképpen Zsivágó ellenlábasa a darabban – mi az, ami szeretetreméltó benne mint karakterben?

Nyilván elsősorban az látszik a felszínen, hogy ez egy gonosz, durva, szemét alak,  de valójában nem az! Tulajdonképpen ugyanolyan érző ember, attól függetlenül, hogy habzsolta az életet és a nőket. Viszont Lara, a főszereplő hölgy nagyon megfogta, igazán szerelmes lett belé. Olyannyira megigézi ez a nő, hogy nem tud tőle szabadulni. A történet végén az is elhangzik, hogy elmenekítené őket - kettőjüket vagy hármójukat is – a háború elől, megoldaná, hogy vonaton eljuthassanak a tengerig. Tehát megvan egy bizonyos kettősség ebben a paliban: valójában van szíve. 

Az, hogy most szabadtéren fogják játszani az előadást a Budapesti Nyári Fesztivál keretében, milyen különleges felkészülést, mennyire más hozzáállást igényel? Általában a színészek körében is megoszlanak a vélemények arról, hogy ki mit tart a szabadtéri játék varázsának, illetve nehézségének, de az is érdekes kérdés, hogy magának az előadásnak mennyire kell alkalmazkodnia ahhoz, hogy most nem kőszínházban játsszák?

Ez egy fura helyzet, mert a szabadtéri színházak igazgatói mindig próbálnak olyan produkciókat meghívni, amelyek tényleg látványosak, nekünk viszont az egy szörnyűséges dolog (nevet), amikor a gyönyörűen bevilágított havas tájat, amelyet sikerült bemutatnunk a színpadunkon, kivisszük onnan 35 fokban, nyáron a világosba. Nekünk, művészeknek, rendezőknek ilyenkor nehéz, hogy a munkánk bizonyos szinten teljesen szétesik. De azt gondolom, hogy azok a nézők, akik a szabadtéri színházakba mennek nyáron, belekalkulálják a látványba, hogy kőszínházban mindez nem így mutat.

Így aztán sokszor kiválóan összejön minden. Tavalyelőtt például a Jézus Krisztus Szupersztár-t vittük el a Margitszigetre, és gyönyörűen nézett ki az előadás a Szabadtéri Színpadon! A Doktor Zsivágó esetében azoknak a színészeknek és táncosoknak, akik bundában és kucsmában fognak táncolni, tele lesz kihívásokkal ez az este, de fizikálisan is mindent megteszünk a közönségért.

A fizikai nehézségeket is vállalják a közönségért.Forrás: Budapesti Nyári Fesztivál

Minden más produkció este 8-kor kezdődik, én kértem, hogy mi 9-kor kezdhessünk. Tulajdonképpen még akkor is világos van, tehát az első 20-30 perc sajnos világosban fog játszódni, holott a darab esti hóesésben, a már említett temetéssel kezdődik, de reméljük, hogy ezt a szükségszerűséget megértik a nézők.

Mi az ebben a vendégjátékban, ami viszont kompenzálja a nehézségeket?

Nyilvánvalóan az, hogy megmutatkozhat a Győri Nemzeti Színház, egy vidéki színház Budapesten, két estén, kétszer háromezer, tehát összesen hatezer ember előtt, önmagában is egy  fantasztikus, borzasztóan pozitív dolog.  A vidéki színházak közül egyébként mi vagyunk azok, akik szinte egyedülálló módon majdnem minden évben ott vagyunk vagy a Margitszigeten vagy a Szegedi Szabadtéri Színpadon. Biztos vagyok abban, hogy a nézők idén is elnézik nekünk a szabadtéri játékból adódó sajátosságokat, és ha ez a szépséges zene megszólal, akkor azonnal el fogja őket sodorni magával.