Kulissza 9. Madaras József, aki előtt Kádár János irodája mindig nyitva állt

A Kádár-kori világ egyik legnépszerűbb színésze volt. A Kossuth-díjas művész első, legendássá lett színpadi sikerét 1963-ban aratta a Thália Színházban. Fejes Endre Rozsdatemető című színművének Hábetler Janijaként, amely figurát – recenziók szerint – „teljes átéléssel, befoghatatlan igazságérzetének érvényesítésével játszott el életre-halálra". A hatvanas évektől több mint harminc filmben szerepelt. Jancsó Miklós rendezései közül – egyebek mellett – a Szegénylegényekben, az Égi bárányban, a Még kér a népben, a Csend és kiáltásban vagy éppen a Csillagosok, katonákban. Emlékezetes alakítást nyújtott Lugossy László Köszönöm, megvagyunk című mozijában. Ő játszotta Kovács András A ménesgazda című filmjének címszerepét, a robbanékony, de végtelenül jóhiszemű Busó Jani figuráját. Filmszínészi teljesítményét a nyugati világban is rangos díjakkal ismerték el. Tavaly a külső Ferencvárosban állítottak emlékére szobrot, amely a Kántor nyomoz című tévésorozat Csupati őrmesterének szerepében ábrázolja, kutyájával együtt. Idén volt születésének nyolcvanadik, halálának tizedik évfordulója. Alakját jó barátjának, Sztankay Istvánnak a fia idézi fel szubjektív közelségből az Origóban. Sztankay Ádám írása.

Nincs nyugi

Józsi vagyok, az isten"

– mondja a telefonban. Röhögök.

Madaras!"

– kiáltom. Az 1970-es évek elején járunk, nemrég kezdtem az általános iskolát, és amióta az eszemet tudom, odavagyok apám sráckori barátjáért, Józsiért. Hívom apámat a telefonhoz, de mire venné a kagylót, Józsi már az ajtócsengőt berregteti.

Mobil még nincs akkoriban, fülke sem a lakásunk közelében. Felbukkanása: deus ex machina.

Madaras József színpadon Forrás: Madaras József hagyatéka a család engedélyével

– Voltam Kádárnál – löki a lényeget –, mondtam neki, Aczélt ki kell dobni, de kurva nehéz az Öreggel.
Öklével az asztalra sújt, aztán felpattan a fotelból. Lekapja a József Attila összest.
– Pistám, csináljunk egy estet!
– Jól van, Jostikám, nyugi – sóhajt apám.

Madaras József és Sztankay István Forrás: Madaras József hagyatéka a család engedélyével

Ám a tatárarcú tornádó magával ragadja a családot.
– Kész a házam, látnotok kell!

Haverok

Böhöm épület a Rózsadombon, csak a lépcsőházat tervezték szűkre. Alig lehet feltuszkolódni az emeletre, ahol Gergőt, az elsőszülöttet dajkálja egy gyönyörű, szomorú szemű, barna asszony. Szíve alatt már ott az újabb gyermek.

Madaras József első házasságkötése. Háttérben az egyik tanú: Papp László háromszoros olimpiai bajnok ökölvívó. Forrás: Madaras József hagyatéka a család engedélyével

Ám alig telik el egy esztendő, Józsi már egy karcsú, szőke leány kezét szorongatja. Pocakjában Józsi harmadik gyermeke.

Madaras József első két gyermekével, Mónikával és Gergővel Forrás: Madaras József hagyatéka a család engedélyével

– Igaz szerelmet találtam – összegzi a helyzetet Józsi, az isten.

Madaras József második feleségével és harmadik gyermekével, Myrtillel Forrás: Madaras József hagyatéka a család engedélyével

A helyszín most Budakeszi.

Szép háromszintes ház épül ott, csak a lépcsők körül van baj megint: egyáltalán nincsenek.

Az állványzaton kell közlekedni az emeletek között.
– Jostikám, ez egy marhaság – jegyzi meg apám.
– Tudom – vigyorog Josti –, Berecz Jancsi is mondta, de megoldjuk.
A házat egy-két év múlva szállodának veszi meg valaki más.
A szőke lány új férjet talál, Józsi meg világszép fotómodellel áll össze. Amúgy a Nemzetiben játszik, forgat.

Madaras József, Törőcsik Mari, Balázsovits Lajos Jancsó Miklós Szerelmem, Elektra című filmjében. Forrás: Madaras József hagyatéka a család engedélyével

1978-ban Monte Carlo után Locarnóban is díjat nyer, érdemes művész lesz. Közben, kétszeres elváltként, Gáspár Sándor SZOT-főtitkár színházrendező fiának hétvégi vityillójában húzza meg magát a Szabadság-hegyen.

A Józsi kommunista?"

- kérdezem egyszer apámat.
Gyakorta feljárogattunk Józsihoz a Szabadság-hegyre. Tizennégy éves lettem, már gimnazista, az ország első középiskolásoknak szervezett drámai tagozatára járok. Érdekel már nagyon a világ, szeretném érteni. De nehéz. Mert apám istenes ember, és tudom: nemigen jár össze a belügyminiszter elvtárs bácsival, a mezőgazdasági miniszter elvtáras bácsival, a SZOT-főtitkár elvtárs bácsival, meg a KB külügyi osztályvezető elvtárs bácsival, akik mind-mind Józsi, az isten haverjai. Aki viszont főiskolás koruk óta apám elválaszthatatlan barátja. És mindig szekírozza a fatert: találkozgasson ő is a „haverokkal", noszogassák őket együtt: az Aczél elvtárs bácsit ki kell rúgni a fenébe.

A Józsi, az a Józsi"

– feleli kérdésemre apám.

A falon: Laurence Olivier. A zongoránál: Sztankay István. A magnóval: Madaras József. Mókázás tenisz előtt. Forrás: Madaras József hagyatéka a család engedélyével

Olykor egyedül is beugrok Józsihoz a hegyre. Általában hiába faggatom, ő tart szóval. Figyelmes, tudja, kezdenek bennem erősen munkálni a hormonok, adott helyzetemhez választ témát. Puncikról mesél, kit, hogyan. Korrekt, azt sem titkolja, hogy a Monica Vitti csak barát.

De azt mindig hangsúlyozza: a monacói Caroline hercegnő majdnem megvolt, mutatja is a hercegnő hozzáírt levelét.

A Bartholin-mirigy és a női lélek összefüggéseit elemzi, és amikor már lángol a képem, kiterel a házból.
– Na, gyere, zsákoljunk egyet! – átballagunk Papp Lacihoz, az ökölvívó válogatott normafai táborába.

Madaras József és Papp László hajdan, a tengernél. Forrás: Madaras József hagyatéka a család engedélyével

Ármány isten

Az 1980-as évek hajnalán a modell elpárolog, és Józsinak fájni kezd az élet. Szedálva fekszik napokig. – Rendbe jön – nyugtat meg apám. A Hattyú utcai Toldi étkezdéből hordjuk a kaját a hegyre. Egy reggel Josti mintegy varázsütésre feltámad.

Ármány isten káplárja volt a nagyapám"

– az ágy szélén ücsörög, képén hetes borosta, szeme huncutul csillog.

Nem akármi!"

Apámra pillantok. – Ellesztek már – legyint a fater, siet a dolgára.
Józsi fütyörészik, indul tusolni, borotválkozni.
– Ármány isten? – kérdem a vécé fedelén ücsörögve.
– Megyei kiskirály – buborékot fú a szappanhabból. – De apám sem volt akárki.
Kefével csutakolja magát. Szülőfalujáról, az erdélyi Rigmányról mesél közben, erdejükről, öt holdjukról, kocsmájukról.

Négyéves, amikor édesapja, Madaras István Marosvásárhely alpolgármestere lesz.

– Negyvenhétben pucolnunk kellett. Jöttünk a Gyáli útra. Másfél szoba, szülők, kilenc testvér meg egy nagynéni. Tudod, „a város peremén, ahol élek, beomló alkonyokon..." Szóval kurva jó volt.
Tizennégy évesen maróstanonc, de a tüdeje nem bírta a fémport.
– Pedig szerettem a gyalut! – mászik ki a kádból.
Kertész lett aztán egy kórház parkjában, s kezdett fellépegetni kultúrműsorokban. Akkor rájött, mi is szeretne lenni igazán. Tizennyolc évesen felvették a színművészetire.
– De kidobtak ugye? – kérdem felbátorodva, hogy beavat végre az életébe. – Apám említette a balhédat.

Feszült pillanat a vásznon Forrás: Madaras József hagyatéka a család engedélyével

– Falhoz kentem valami marhát – tárja szét karjait. – Különben nem tudtak kivágni: én voltam a KISZ-titkár.
– Na, szép, örülhetett apád!
– Nem tudtam én, mekkora hatalom az. Megválasztottak. Mondtam: jó, de úgyis csak a művészet érdekel. Apámat meg a becsület, és annak nem volt híja nálam. KISZ, hülyeség. Már akkor is filmeztem, Jancsóval főleg.
– Hát a sok komcsi haverod, azok hogy lettek?
– Van köztük földim, a többi meg: jöttek a fény felé. De akárhogy is: mind a természet rendje szerint.

Berecz János tüzet ad Madaras Józsefnek. Forrás: Madaras József hagyatéka a család engedélyével

– Nem is vagy komcsi?
– Ez a rendszer. Csak jól kell csinálni.
– Szóval komcsi vagy?

Egyik kezemben sarló, másikban kalapács!"

A papírhúszas tökös legényének pózába vágja magát. Jobbjában olasz parfümös üvegcse, baljában spanyol fürdőlepedő. Némán, eszelőst imitáló tekintettel mered a klotyó öblítőtartályára. Aztán Kádár elvtárs hangján mondja, alaposan artikulálva:
– Tovább a lenini úton!

Madaras József partnerével A Kántor nyomoz című sorozat felvételszünetében Forrás: Madaras József hagyatéka a család engedélyével

Vigyorog, kijön a pózból, felkapja ruháit.
– Na, gyere, a Moszkván kiteszlek, én meg megyek az Öreghez: vágja már ki Aczélt.
Ladájával zúgunk le a hegyről.
– Mert itt művészetről van szó – magyarázza a gázt taposva -, de az Aczél: asinus ad lyram!
– Hm? – pislantok rá az utasülésről.
– Az egy barom.
– És a Kádár?
– Kádár, az a Kádár.
Azt gondolom: korosodnom kell még, hogy értsem a világot.
Kiszállok a Moszkván, peregnek az évek.

Születésnapok

Az 1982-ben a már kistinédzser fia, Madaras Gergő teszi el kis híján Aczél elvtársat láb alól, amikor a pártfőiskola uszodájában a Minisztertanács elnökhelyettesének fejére ugrik.

– Nagyon prüszkölt, a smasszerok meg rémülten rohangáltak a parton – meséli boldogan a koraérett, tizenkét éves trónörökös Budajenőn. Éppen érettségim után vagyok, napszámban dolgozom Józsi aktuálisan épülő házán. Gergő és apja nógatnak, hogy a hétvégeken járjak velük én is az usziba. Olyankor csak a párt főideológusa, Berecz Jani, meg a belügyminiszter, Horváth Pista van ott rajtuk kívül. Aczélt már elijesztették a medencéből.
Engem mégsem vonz a pártuszoda. Pedig nincs mit tagadni, rendesek a Józsi haverjai: az építkezésre is kijárnak. Míg sofőrjeik az autókban várakoznak, ők nézik, ahogy vésem a vezetékek helyét Józsi készülő házában a betonba. Aztán rendre kikapják kezemből a szerszámot, mutatják, hogyan kell faszán csinálni.
Míg épül a ház, Józsi a Rózsadomb aljában lakik, a Zöldmáli úton. Abban az évben a két és fél szobás panelban rendezi a nyárvégi születésnapi bulit.

Oda muszáj elmenni, mert csuda spektákulum: először a kopók lepik el a csendes budai utcát, aztán jönnek a Mercedesek. Érkezik a Központi Bizottság, a kormány, végül színészek, filmesek, civilek.

Megtelik a szűk lakás, nagyjából a társasház kertje is. Aki szomszéd előmerészkedik, azt sem zavarják el.
Hadd lássák azok is: gusztussal fogyasztja Kádár elvtárs is az egyszerű főztet.
Józsi méri a gombás lecsót a sok éhes szájnak. Virgoncan cikázik a tömegben, s csak akkor ordít, ha valaki a jegyzeteire rakja a poharát. Ez könnyen megesik: tervezett József Attila-filmjének feljegyzései az egész lakást beborítják, de még a kerti padokon is akad belőlük.
Reggel megy el az utolsó vendég, csak valami Bodri nevű, formás lány marad velünk, szinte bakfis még. Gergő barátom is elpárolgott már, hármasban pókerezünk délig a nyurga lánnyal, meg Józsival. Aztán megesszük a maradék lecsót, eltelünk. Josti lekísér a kapuhoz, megölel: – Jót ne halljak rólad!

Nincs vége, folytatáshoz lapozzon!