Az ember, aki belehal a küzdelembe

Blaskó Péter Az ügynök halála című darabban

„Olyan darabot kerestem, amely nagyon erősen arról a világról szól, amelyben ma élünk" – mondta az Origónak Csiszár Imre, Az ügynök halála című darab rendezője. Az előadás premierje október 1-én lesz a Nemzeti Színház Gobbi Hilda színpadán. „Arthur Miller klasszikus darabja a mai világról szól, arról, hogy amíg az ember fiatal, tőkét tud termelni, foglalkoztatják, aztán ha idős lesz, és nem tud már úgy küzdeni, kidobják, eltapossák." A főhőst, Willy Loman-t Blaskó Péter játssza, a főszereplők között láthatjuk még Bánsági Ildikót, Nagy Márkot, Mátyássy Bencét, Fehér Tibort, Tóth Augusztát, Szarvas Józsefet és Bodrogi Gyulát.

„Bevallom, hogy életemben nem nevettem annyit magamban, mint akkor, amikor ezt a darabot írtam." – mondta Arthur Miller Az ügynök haláláról „Az ügynök születésnapjára" című megemlékezésében. Én pedig bevallom, hogy talán életemben nem sírtam ennyit egy színdarab előadása közben, mint csütörtök este a Nemzeti Színházban, amikor Az ügynök halála próbájára beültem. Nem az rázott meg, hogy az ügynök , Willy Loman – akit Blaskó Péter játszik – belehal a küzdelmébe. Hanem az, ahogyan a színész eljut addig. Az optimizmus, a remény, az ámítás, a tanítás, a hazugság, a megaláztatás, és végül a tragédia. Blaskó Péter elementáris erővel mutatja be a legapróbb mozdulataiban is a fiatal apa, a fiatal ügynök megállíthatatlan sikereit, lehetőségeit, álmait és vétkeit, aztán az idős ember küzdelmét, gyengeségeit, egy új nap erejét, amikor reggel még vidáman fütyörészik, és azt mondja: ez egy jó nap lesz, minden megváltozik, minden jóra fordul, és estére összeomlik, térdel a sárban, zuhog az eső, elveszíti önmagát, és végül egyetlen megoldás létezik számára: saját halálával menti meg a családját.

Blaskó Péter Az ügynök halála című darabban fotó: Talán Csaba

Ajándék ez a szerep

Blaskó Péter zseniális, hatalmas játéka magával ragad, sodor, egy pillanatra sem engedi el a nézőt. Felejthetetlen.

Láthattunk már hasonlóan kiváló színészeket ebben a szerepben: Tímár József, Latinovits Zoltán, Mensáros László, Tordy Géza, Bodrogi Gyula, Andorai Péter és Jordán Tamás is játszotta már Willy Loman szerepét. Blaskó Péter végig is nézte a legtöbb előadást. Aztán rájött valamire.

„Az én fantáziám, az én emlékeim, az én idegrendszerem, az én megközelítésem csak a sajátom. Ebben meg is nyugodtam – még ha ilyen monumentális szerepről és darabról is van szó, mint Willy Loman szerepe és Az ügynök halála. Ezt a szerepet így csakis én tudom eljátszani, ha odaadom magam szellemileg és fizikálisan a szerepnek – ez így egyéni, sajátos és személyes lesz."

– mondta Blaskó Péter az Origónak.

„Elég strapás, meg kell küzdeni a szereppel, az biztos, de ez egyáltalán nem baj. Végig kell jutni a stációkon, míg eljut a főszereplő a drámáig. Fizikailag és szellemileg is igénybe veszi az embert."

A történetet nem időrendben meséli el Arthur Miller. Hol a jelenben, hol a múltban vagyunk.

Az ügynök halála a Nemzeti Színházban fotó: Talán Csaba

„Amikor leveszem a szemüvegem, amikor sárgás fény világítja meg a színpadot, a múltban járunk, amikor szemüvegben vagyok, és fehérebb, ridegebb fénnyel világítanak, a mában. De a gyerekek öltözete, és a zene is segíti a nézőt, hogy tudja: mikor milyen idősíkban vagyunk. Ha egyenes vonalban kellene elmondani a történetet, akkor azt láthatjuk, hogy egy fiatal házaspár elindul két gyerekkel az életben, az egyik fiú a gimnáziumban kitűnő sportoló. Az apa – Willy Loman – már úgy képzeli, három egyetem is verseng majd a fiáért. Amikor a gyerek meccsre megy, olyan hatalmas felhajtás van körülötte, mintha egy óriási stadionban játszana, pedig csak egy kultúrház sporttelepén lesz a mérkőzés, szóval, már akkor lehet látni, hogy az apa tele van illúzióval, és nem tudja, mi a realitás, és mi a képzelet. A család szereti és gyűlöli egymást, nem tudnak egymás érdekében tenni, nem tudják, hogyan kellene szeretni a másikat, hogy az annak is jó legyen. A mama majomszeretettel óvja és szereti a gyerekeit, akik nem jutnak végül sehová, a papa pedig álomvilágba kergeti őket, és inkább „hazudik", hogy micsoda hatalmas tehetségek, és nagyon sokra viszik majd. A gyerekek ezt fiatalon el is hiszik, miért is ne hinnék, hiszen micsoda jó dolog hallani azt az apától, hogy ők nagyszerű ifjak. Aztán évekkel később az idősebb, Biff már teljesen összeomolva felteszi a kérdést: miért hazudtatok nekem egész életemben? Hiszen soha nem voltam senki, és most sem vagyok senki, ahogyan te sem vagy senki, apa. Willy Lomant kirúgják az állásából, idősen, megtörten, ő pedig könyörög a fiatal főnökének, megalázkodik, az íróasztalról leesett tollért lehajol, felveszi a főnökének, pedig egy nappal korábban azt mondta a fiának, hogy ő soha ne tegyen ilyet. Az ügynök, aki több mint 30 éve ugyanannál a cégnél dolgozik, belepusztul a küzdelmébe, a minden világok legjobbikának megharcolásába. Az anyagi csőd, és családi viharok miatt a végén a történet tragédiába torkollik. Willy Loman tragikai vétsége annyi, hogy az álomvilágát szeretné realizálni, de az soha nem lehetséges. A darabot 1949-ben írta Arthur Miller, és ma is nagyon aktuális. Ebben élünk. Nap mint nap halljuk mindenhol. És az emberek azt gondolják, elő ne forduljon az, hogy egy fiatal taknyos kiteszi az állásából, mert már idős, és nem tud úgy harcolni a körülményekkel, mint korábban. Akár egy mai magyar történet is lehet ez. Tudja, a nagy klasszikusok bemutatása azért nagyon fontos, mert időről időre mindig más fénytörést mutatnak." – mondta Blaskó Péter.

Az ügynök halála a Nemzeti Színházban fotó: Talán Csaba

Tavasz végén Vidnyánszky Attila egy sajtótájékoztatón azt mondta:

az idei évadban olyan darabokat mutatnak be, amelyekben a színészeknek szeretne kedvezni. Egy-egy szereppel ajándékozza meg őket. Blaskó Pétert például Willy Loman szerepével.

Amikor arról kérdezem Blaskó Pétert, hogy valóban ez volt-e a szerepálma, azt mondta: „Furcsa dolog ez a szerepálom. Mert inkább az a jó a színésznek, ha vele álmodnak. Én hiába álmodok magamnak egy szerepet, ha más nem látja bennem. Az a szerencsés, ha egy rendező mondja, hogy Péter, tudod, hogy mit kellene neked még eljátszani? Az ügynök halálát. Csiszár Imre rendező – akivel nagyon sokat dolgoztam már együtt – éppen ezt mondta nekem három éve. A csillagok pedig most úgy álltak, hogy ezt az idén létre tudtuk hozni – köszönet ezért Vidnyánszky Attilának, aki úgy érezte, megajándékoz engem ezzel a szereppel. Szép ajándék."

Szarvas József és Blaskó Péter Az ügynök halálában fotó: Talán Csaba

Egy görög dráma tragédiájának újjászületése

Az előadást Csiszár Imre rendezte. Az Origónak azt mondta, olyan darabot keresett, amely nagyon erősen arról a világról szól, amelyben ma élünk. Arthur Miller 1949-ben írta Az ügynök halálát, de Magyarország szerinte most jutott el odáig, amiről akkor a szerző beszélni akart.

„Furcsa történelmi fintor, amikor egy kis európai ország utoléri a nagy Amerikát, de amivel utoléri, az nem szívderítő dolog, hanem súlyos tragédia."

– mondta. „Ez a darab arról szól, hogy hogyan tud az egyén megbirkózni a társadalommal. Egyáltalán meg tud-e küzdeni azzal? Mert ha nem, akkor a társadalom elgázolja, kidobja. A mai világ arról szól, hogy amíg az ember produktív, amíg tud tőkét teremteni, hasznosulni, addig foglalkoztatják, addig szükség van rá. Abban a pillanatban, amikor idősebb lesz, és elveszíti ezt a potenciált, kidobják a szemétbe. Egyre inkább itt van az ideje annak, hogy ezt átérezzük." – hangsúlyozta Csiszár Imre.

Blaskó Péter fotó: Talán Csaba

Amikor Magyarországon 1959-ben először bemutatták a Nemzeti Színházban a darabot, ez volt az első nyugati színdarab. A hivatalos kritika a kapitalista társadalom farkastörvényeinek és az amerikai életforma öncsaló voltának kíméletlen leleplezését tartotta a legnagyobb erényének. Az akkori hatalom erős társadalomkritikát fedezett fel a darabban, az amerikai élet nehézségeire mutatott rá. Akkoriban a múlt és jelen váltakozása a színpadon modern volt. Ma már nem így van, nagyon sok darabban folyik egybe a múlt és a jelen.

„Ez egy dramaturgiai technika, hogy megmutassa a főhős két világát. Az egyikben még fiatal, optimista, reményekkel teli, a fiaiba vetett hite töretlen. Aztán történik a darabban egy drámai vétség, megromlik a fiával a kapcsolata, és a jelenben már ez a megváltozott viszony létezik."

Csiszár Imre azt mondta, hogy az elmúlt három évszázadban három színdarab fejezi ki legjobban a társadalom, a világ és az ember kapcsolatát. A 19. századé Ibsen Peer Gyntje, amely a szabad választásról és a lehetőségek világáról szól. A 20. századé a Szecsuáni jólélek Brechttől, ahol már manipulációra, hazugságra van szükség ahhoz, hogy meg tudjon élni az ember a világban. A 21. századé pedig Az ügynök halála, amelyben nagyon magunkra ismerhetünk, a mai Magyarországra. „Nem kevesebbről, mint egy görög dráma tragédiájának újjászületéséről van szó. Egy ember a saját halálával menti meg a családja életét." – mondta Csiszár Imre.