Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kedves Néném!
Biztos emlékszik, pár napja említettem a világsztár karmester, a múlt hétfőn az Ön szeme-füle hallatára Pesten is próbált és koncertezett Zubin Mehta remekbe szabott szavait, még 2013-ból. Akkor az El Pais című, legnagyobb példányszámú spanyol lapnak simán lenyilatkozta ez a (z úgy értem, honoráriumát tekintve) drága ember, hogy a budapesti Operaházban zsidókat sose alkalmaznak egy örök, íratlan szabály szerint. 2013-as a mondat, de a pulykaméreg most is elönt, ha rágondolok. Folytatom!
Folytatom, pláne, hogy Néném küldött nekem egy hosszú írást is, amelyben egy ismert filozófus vontatja elő a frusztrációs ionágyút, és az én kis veréb-vibrálásomra irányozza. A leereszkedés és a tudással való visszaélés (lásd még a magyarban: kérkedés) cseppnyi aránytévesztése nélkül, nyilván jól megérdemelten oszt ki, mert hát tényleg hogy is jövök én ahhoz, hogy egy Mehtáról bármilyen véleményem is legyen? (És tényleg nincs nekem ilyesmire engedélyem, de tán ha segítene, hol lelek a formanyomtatványra?)
A filozófus nem linkelte be az én kis cikkem (khm, tehát vizsgálatának tárgyát), hadd legyek fair játékos, íme, itt az övé. Olvassa el Néném is még egyszer: hát mi hiányzik ebből az epeömlésből?
No, de az már mégiscsak mulatságos, hogy egyetlen mondatot nem vesz csak célkeresztbe, sőt, le se írja: a tételmondatot, amiért az egész született! Ilyeténmódon teljes információhiányban hagyja Vágó Istvánt és a többi (vakon) kommentelőt...
Szóval, Néném még emlékszik, a filozófus meg fogja már fel, hogy az a bajom, hogy a hivatásom helyét, sőt az én vezetésemet is megvádolta a messziről jött ember (Mehta) azzal, hogy zsidókat nem alkalmazunk! 1884 óta! Hát ez nem röhej? Vádolta ezzel a filozófus operai idoljait is, ha vannak! Ezt nem érteni, hogy nekem ez miért fáj? Inkább én nem értem, hogy neki miért nem hasogat? Mert Mehta hazudik!
Mi aztán számon nem tartjuk itt senki származását, hitét, nemi identitását, társadalmi helyzetét, politikai meggyőződését – elképesztőnek is tartom, mi módon gondolja Mehta, hogy ennek a teljesen légből kapott és halálosan sértő elvnek, tudniillik a zsidók „nem alkalmazásának" mi érvényt szerzünk? Vannak talán valamiféle mengelei szimptóma-tábláink, azokat futjuk át a próbajáték harmadik körében, amikor a muzsikus már paraván mögül előbújva zenél, vagy a Humánon egy szoftver megvizsgálja a benyújtott igazolványképeket? De tényleg, mit gondol ez az ember (Mehta)? Vagy inkább, mert az a mi csodás nyelvünkön még többet mond: mit képzel?
Ugye, érti Tatjána néném: én mégiscsak abban az Operában dolgozom, ahol az egyik első igazgató Gustav Mahler volt (akinek azután a bécsi operai posztért már ki is kellett keresztelkednie, minálunk ilyet senki nem várt el, de ha jól értem, Mehta úr mégsem Bécset cibálja!), hasonlóképp Otto Klemperer is főzeneigazgatóként működött itt. Egy másik főkarmester, Sergio Failoni az itteni balettből választott magának ifjú feleséget, és mivel rettenetes időben tette, ezzel meg is mentette a veszedelemtől. Nem ragoznám. Még a vészkorszakban is dolgoztak is zsidó honfitársaink, és ez a gyalázatos mondat nemcsak minket, mostaniakat mocskol, hanem – mivel „örök szabályról" okoskodik – mindenkit, aki itt valaha vezetett.
Aztán az akkor még javában itt BFTZ-ző Pinchas Steinbergnek megírtuk még a szöveget is, ne legyen vele fáradtsága:
„Dear Maestro,
Hope this letter finds you well.
I am writing to kindly inform you that besides my other engagements I will be appointed to Chief Conductor and President of the Budapest Philharmonic Orchestra - the ensemble of the Hungarian State Opera - from 7 February 2014. In regard to my new position in Hungary you might understand my concern over your recent statement in the Spanish newspaper (El Pais) implying that there is an 'unwritten rule' at the Budapest Opera barring Jewish artists from being invited to conduct. I am confident the cited remark is just the result of the lack of accuracy which happens so frequently in the world of media. In order to clear misunderstandings, however, on behalf of the leadership of the Hungarian State Opera let me kindly invite you to conduct in Budapest any production that you have interest in professionally (either opera or concert) in the coming seasons, any date that fits your schedule.
Await your positive response.
Kind regards,
Pinchas Steinberg"
A levél tartalma naggggggyon finom, benne van egy meghívás is, mert olyan magyarosan elegánsnak tartottam: bűnhődjön úgy a rágalmazó világsztár, hogy eljön hozzánk és vezényel. És megbizonyosodik arról, milyen képtelenségeket állított. (És még egy kis pénzt is keres a kanosszázással...) De sajnos, hangsúlyoznom kell, ez egy fiktív levél, legalábbis semmilyen infónk nincs arról, hogy Steinberg végül elküldte-e, Mehta aztán megkapta-e?
Amikor láttam, hogy senki se mozdul, magam is írtam egyet, ezt biztos megkapta, mert Muhai Tang kínai karmesterrel személyesen küldtük el, mondván, találkoznak, meg a hivatalos úton is. Íme, nem hosszú, és mégis újra benne van minden:
„Döbbenettel olvastuk egy hete az Ön nyilatkozatát. Idáig vártunk, hátha félreértés történt, netán az újságíró elferdítette a Maestro szavait. Mivel azonban nem jelent meg semmilyen helyreigazítás a legnagyobb spanyol napilapban, személyesen keresem meg a Önt. Jöjjön el hozzánk vezényelni, hisz meg kell minket ismernie ahhoz, hogy ne üljön fel rosszindulatú, teljesen légből kapott vádaknak. Érdemben nem szeretnénk az ügyről nyilatkozni, akkora képtelenség az állítás. Nem tartjuk nyilván művészeink és munkatársaink származását, vallását, politikai nézeteit és nemi identitását sem: mi azt az indiai származású karmestert is tárt karokkal várnánk, akit – szavai szerint – Liverpoolban atrocitás ért."
Természetesen erre sem jött válasz, viszont ugyanazon az őszön Mehta izraeli zenekarával épp Budapesten sepert be néhány tonna sikert, pénzt és csillogást... Milyen érdekes, nem? Azóta négy hosszú év telt el. És Mehta már nyolcvanon túl, és újra itt a bécsiekkel, megint a Müpában, minket gondosan elkerülve, de ezt a kedves kis náci országot és fővárosát nem: nyilván ő is jelenlétével tüntet és büntet. (Nem inkább a távolléttel szoktak? Persze, az nem fizet úgy.)
Tehát amikor Néném extázisba esik a próbán (miket is írt? „Mehta a Müpában próbál és mit: Erkel Ünnepi nyitányát! Oly fontos és jó üzenet nekünk!" meg hogy „És most már Bartók Concertóját próbálják! Boldog vagyok!"), bennem csak sebeket szaggat fel. Felőlem Zubin Mehta csinálhat bármit, amíg elnézést nem kér a mocskolódásáért, lehet akármekkora sztár és hajlott korú matuzsálem, még lemezen se hallgatom meg. Uff. Inkább tovább közlekedem a szobraink között, mert a Királyi Lépcsőn most is ott van az identitásukat vállaló zsidók közül Mahler, Klemperer, Kálmán Oszkár (az első Kékszakállú), a félzsidó Fricsay – békében Simándyval, Haselbeck Olgával (az első Judit!), Melissel, Oláh Gusztávval, Ferencsikkel és a többi „nagyvaddal" (Szinetár Miklós korábbi igazgatónk szavajárása). És ők mind nagy emberek voltak valóban, és a tolerancia tanúi, amely ennek a Háznak mindig lételeme volt, a legvadabb nyilas és a legvadabb kommunista időket kivéve.
Haj, ha egyszer Zubin Mehtát körbe vihetném az Opera valóságos múltjában! S haj, ha egyszer nem támadna hátba valaki! Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán...
De az még nincs itt. Néném viszont írjon nekem töretlenül, hogy mindig legyen mire válaszolni! És ne lógjon be a próbákra, mert majd jól fülön csípik! „Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"
Szilveszter
2017. október 12.
