Kulissza 10. Gobbi Hilda, az első és utolsó magyar kommunista

2017.10.25. 21:14

Gobbi Hilda közéleti szerepvállalásainak súlya legalább olyan messze ható, mint színészi teljesítményének emlékezete. A II. világháború idején Major Tamás harcostársa volt az ellenállásban, aztán a Major vezette Nemzeti Színház társulatának tagja, amíg harcostársa ki nem rúgta. A mágnáscsaládból indult, mélyszegénységet is megtapasztalt Gobbi Hilda azonban nemcsak önmagát volt képes olykor a saját hajánál fogva talpra rántani, hanem emberek sokaságát segítette jobb helyzetbe. Egyedi karaktere másokat is irritálhatott a hatalom birtokosai közül, de sosem találtak rajta fogást. Pedig nem csupán a bagót szívta zsinórban, de szerette a piát meg a nőket is. Végül csak a temetését tudták megzavarni az elvtársak.

Út a csúcsról 

Gobbi Hilda 1913. június 13-án született Budapesten. Különleges jólétben. Anyai nagyanyja lengyel arisztokraták és osztrák gyárosok leszármazottja. Anyai nagyapja bécsi üzletember. Margit lányuk – vagyis Gobbi Hilda édesanyja – születése után elváltak. Margit ettől függetlenül mindent megkapott. Gyáros nagyapjának Sieburger és Társa néven bejegyzett papírkárpit vállalata az Apponyi téri – ma Ferenciek tere – Klotild-palota földszintjét és félemeletét foglalta el. Angol alapanyagból készült tapétáikkal burkolták a királyi várat is.

 

Gobbi Hilda színművésznőForrás: Fortepan/Kotnyek Antal


Gobbi Alajos – Gobbi Hilda apai nagyapja – olasz muzsikusok utódja. Erkel Ferencnek lett barátja, egyben Erkel operazenekarának első hegedűse. Utóbb a Nemzeti Zenede Igazgatója, a magyar Dalegyesületek egyik alapítója. Felesége – Gobbi Hilda apai nagyanyja – türingiai kalapgyárosnak volt leánya, férjénél húsz évvel fiatalabb. Fiuk, Gobbi Ede, ugyancsak jelentős korkülönbséggel vette el Margitot, aki tizenhat éves korában adott életet Hildának. 
Fontos momentum: a tapétakirályságba benősült Ede – aki sráckorában unt tanulni, ifjan botcsinálta banktisztviselőként lopta a napot – megkapta Margit mellé az összes boltra kiterjedő üzletvezetői státuszt is. Pénzügyekkel kapcsolatos attitűdje mutatta közben egy echte magyar dzsentri minden vonatkozó tünetét. Megesett, hogy hatalmas összeggel utazott – az 1910-es években repülőgéppel! – szövetet vásárolni Londonba, amely összeget végül a Brit Korona legdrágább prostijai között mulatta el. Amikor az I. világháborúban a 7-es huszároknál szolgált, hetente küldte a sürgönyöket jóformán még gyermekkorú feleségének: „Ló lesántult, küldj pénzt." „Ló megszökött, kérek pénzt!" Ló kimúlt, küldj pénzt!" Gobbi Hilda édesanyja rá is kérdezett egyszer a család ezredes barátjánál: „Hány lovat fogyaszt egy huszár havonta?"
Gobbi Ede eleinte minden rázósabb helyzetből könnyedén kivágta magát.  Tette a dolgát precízen, tékozolta a vagyont, amely kolosszális mérete miatt azért elég sokáig kitartott. Hilda tizennyolc éves koráig elegáns, Dunára néző, Halász utcai lakásban lakott a budai Vízivárosban. Közben című önéletírásában így összegez: A mi világunk úri muri volt. A hitelezők tömege senkit sem zavart, igaz, nem is tudott róluk senki, csak apám. Folyt a pezsgő, hajnalonként Gerbeaud-mignonokkal célozgatták részegen a Duna-part gesztenyefáit, a fürdőkádban piás tábornok horkolt, az erkélyen elázott méltóságos asszony ölelkezett ludovikás fiúval. Éjfélig én is ott téblábolhattam közöttük rózsaszín krepdesin ruhámban, fekete lakkcipőmben.  Egy interjúban úgy fogalmaz:  Buta úrilány voltam, aki mit sem tudott a valódi világról." 

A kapucinusoknál keresztelt, Mátyás-templomban bérmált Hilda a Csalogány utcai tanítóképzőben végezte az elemit. A középiskolát a Várban kezdte, a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban. Megfázást követő szövődmények miatt került aztán vidékre, a jómódúaknak és főrangúaknak fenntartott, Lachman József igazgatta putnoki Gazdasági Felső Leánynevelő Intézetbe.
Gobbi Hilda kamaszként jószágigazgatók és Károlyi grófok leszármazottjai között tanult franciát, németet, esztétikát, művelődéstörténetet, dísznövénykertészetet, általános növénytermesztést, méhészetet, szabást, varrást, főzést, egyebet.  Színpadra is ott lépett először: Balkai Móricot alakította Kisfaludy Károly Három egyszerre című egyfelvonásosában. Később úgy emlékezett, hogy Putnokon két dolgot szeretett meg: a virágokat és a színházat.
Lachman igazgató második putnoki évében hívatta be először Hildát. Tájékoztatta: szülei többszöri felszólításra sem fizették be a tandíját. Ez ügyben bekérettetik még néhányszor az igazgatóhoz, Hilda pedig szapora levelezésbe bocsátkozik felmenőivel. Otthonról nyugtatják: a tandíjkérdés már nem kérdés. A téma idővel elhal.
Gobbi Hilda a Nemzeti Színház kiskeresetű pályakezdőjeként kap majd levelet – Lachmantól. Abból derült ki: tandíját végül a direktor állta. Lachman levelében feddi meg az ifjú színésznőt: jó lenne már viszontlátnia valamit a pénzéből, hiszen neki is vannak gyerekei.
A pályakezdő, akkoriban gyakorlatilag már nincstelen Gobbi kezdte is levonatni volt direktora számára a törlesztőrészleteket a mikroszkopikus fizetéséből. A tékozló kedvű Gobbi Ede a vagyon apadásának következtében – még lánya putnoki évei alatt – előbb újlipótvárosi otthonra cserélte a vízivárosi lakást, majd – nagyjából akkor, amikor leánya hazatér Putnokról – az a lakás kerül minden ingóságukkal együtt árverésre.

A mélyben

Ede kétszobás, Városház utcai bérleménybe helyezte el feleségét, anyósát és a sebtében – zavaros indokokkal – nagykorúsított lányát. Azzal hagyta őket magukra: ott békében lesznek, viselt dolgai miatt nem fogják háborgatni őket. Humbug volt persze. Ede azért lépett le sietve, hogy összeköltözzön egy másik nővel. Hilda nagykorúsításának – ellentétben mindenféle korábbi okoskodással – csak annyi értelme volt, hogy Ede ezzel megúszta a tartásdíjat. Gobbi Hilda édesanyja jól beszélt franciául, szépen zongorázott. Tanításhoz, gyakorlati dolgokhoz azonban nem volt affinitása. Megváltozott egzisztenciális helyzetükben megesett: Hilda édesanyja utolsó vizespoharukat próbálta rásózni egy handléra, hogy a kapott fillérekből kenyeret vegyenek.
A Városház utcai két szobát képtelenek voltak fenntartani, ezért igyekeztek egyre olcsóbb fedél alá húzódni – bérházak udvari odúi között vándorolva.

Edmond Rostand: A sasfiók. Nemzeti Színház, 1942. Az öltözőben Apáthi Imre és Gobbi Hilda.Forrás: Wikimedia Common


Nyomorkorszakuk kezdetén Gobbi Hilda arisztokrata származású anyai nagymamája biztosította számukra a betevőt. Évei számának és korábban befizetett egyházi adójának köszönhetően a Rókus egyházközségtől ingyenebédet kapott, amelyet megosztott lányával és unokájával.
Hilda atyai nagyszülei még szépen egzisztáltak, de a türingiai nagymama – Gobbi emlékei szerint „rideg, hideg német nő" – lényegében kidobta unokáját, amikor egy alkalommal tőle próbált segítséget kérni. 
Egyébként az őket nyomorba juttató Gobbi Ede sem ért révbe az új nő mellett. A Gobbi nagyszülők saját fiukat sem patronálták.  Ede a Nagycsarnok mellett bérelt hitelbe egy klozet nagyságú raktárhelyiséget. Abból árult teát, kávét és fokhagymás pirítóst trógeroknak, kocsisoknak, hajnali melósoknak. Amikor Hilda olykor felkereste, hogy némi pénzt kérjen tőle, csak a vállát vonogatta. Ki gondolta volna: egy holnapi hős kosarazta ki gyermekét.
A nagyival és édesanyjával nyomorgó Hilda több próbálkozás után végül gyakornoki állást kapott a Pázmány Péter Tudományegyetem Botanikus Kertjében. Virágkertésznek készül, mely epizód kapcsán idős korában így nyilatkozott: Egész nap tetveket kellett pucolni egy kis pipettával a kaktuszok között. Hosszú távon unalmasnak tűnt. Elkezdtem színházba járogatni, és elhatároztam: színésznő leszek. Hogy miért, bevallom, még ma sem tudom. Talán jobb lett volna, ha virágkertész leszek." 

Felfelé

A Színművészeti Akadémia 1932-es felvételijén az unikális karakterű leány a Rómeó és Júlia méregjelenetét adja elő. Gyorsan leküldik a színpadról. Ódry Árpád mégis meglát valamit benne, rászól kollégáira: „Azért vagyunk itt, hogy tanítsunk!" Mondják erre Ódrynak, hogy  hiába is érzékelhető tehetség a jelöltben, annak felső fogsora minden körülmények között láthatatlan marad majd.  Színész esetében sajátos.
Ódry hajthatatlan. Hildát visszahívják, elmondja Ady Endre Sóhajtás hajnalban című versét. Felveszik.
Ódry mellett tanára lesz Nagy Adorján, Hettyey Aranka, Gál Gyula, Kiss Ferenc, Góth Sándor. Évfolyamtársa – mások mellett – Básti Lajos, Gellért Endre, Fónay Márta, Horváth Ferenc, Szörényi Éva, Móricz Lili, Perczel Zita.
Gobbi Hilda gyakran idézte Ódry Árpád egy gondolatát, amelyet még első akadémiai évükben osztott meg leánynövendékeivel: Milyen szerencsétlenek maguk, nők, ezen a pályán. Mire beérnek egy szerepre, addigra életkoruk már nem engedi meg, hogy eljátsszák." Gobbi rendre hozzátette: neki szerencséje volt, mert sosem volt szép. Az – szakmája szempontjából – fényűzés: nem okoz gondot az öregedés.

Gobbi Hilda, 1961Forrás: Fortepan/Kotnyek Antal


Gobbi sokszor említette azt az epizódot is, amikor Hettyey Arankával Schiller Ármány és szerelem darabját gyakorolták. Hettyei sorolta, melyik lány lehet majd a színen a mű érettebb, nőiesebb Ladyje, s melyik a szép naiva, Lujza. Hildát kihagyta, így az maga ajánlkozott: Ugye én is a Lady leszek?Hettyey kedves mosollyal felelt:No, nem, fiacskám, te majd a Csongor és Tündében a Mirigy." Hilda azzal a teóriával hozta ki magát a csüggedésből: kétféle színész van, a karakterszínész és a rossz színész.
Akadémiai évei alatt Gobbi Hilda statisztál legtöbbet a Nemzeti Színházban a növendékek közül. Apró feladatokat kap Bajor Gizi mellett is, aki – ráérezve Hilda anyagi helyzetére – időnként neki adja egy-egy ruhadarabját. Valamint szakmai tanácsokkal segíti.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!

Előző
Következő