Országszerte kiterjeszti hadállásait az Előretolt Helyőrség Íróakadémia

A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) égisze alatt működő Előretolt Helyőrség Íróakadémia szintet lépett: irodalmi-kulturális mellékletet gondoznak többszázezer példányban. A kiadást és terjesztést nyílt közbeszerzésen a Mediaworks-lapcsalád nyerte el, ennek eredményeképpen számtalan regionális napilap előfizetői találkozhatnak most szombaton az Előretolt Helyőrség címet viselő irodalmi-kulturális melléklettel. Ennek főszerkesztőjét, Demeter Szilárdot kérdeztük.

Origo: Holnap jelenik meg az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális melléklet egész Magyarország területén. Hány példányt is jelet ez?

Demeter Szilárd: 260.000

Origo: Az jó sok.

Demeter Szilárd: Valóban. Ráadásul ezek előfizetői példányok, tehát ha alkalmazzuk a nyomtatott sajtóra érvényes 3,6-os szorzót, akkor elvileg közel egymillió potenciális olvasót érhetünk el. Ez a magasirodalom felől nézve brutálisan nagy szám, de közben a kertévék tehetségkutatóit ennél jóval többen követik hétről hétre. Ez is, az is kultúra, én személy szerint egyiket sem helyezném a másik elé. Épp ez a feladvány: olyan mellékletet kell összeraknunk, amelyben egyaránt megtalálja a maga számára érdekes írásokat az irodalmi elit Nagykörúton kívül élő része, ugyanakkor a kereskedelmi tévét nézők számára is tud élvezhető tartalmat biztosítani.

Demeter Szilárd Fotó: Talán Csaba

Origo: Mi a baj az irodalmi elit Nagykörúton belül élő részével?

Demeter Szilárd: Budapesten nem jelenik meg a melléklet, ezért fogalmaztam így. Amúgy annyira biztosan rendben van az irodalmi elit Nagykörúton belül élő része is, amennyire rendben kell lennie saját természete szerint, mélységében nem ismerem a dolgaikat. Követem persze az eseményeket – most éppen én is Budapesten élek –, de amit eddig láttam, az korántsem annyira érdekes, hogy közelebbről is meg akarnám vizsgálni. Felszínes benyomásaim alapján itt az irodalmi életből irodalompolitikát csináltak, szekértáborok feszülnek egymásnak, az írószervezetek osztódással szaporodnak, és százezer forintért egy kanál vízben meg tudnák egymást fojtani a rivális szervezetek. Ezek a hatalmi vagy politikai játszmák nem az irodalomról szólnak, nem az olvasókról, hanem az írókról, arról, hogy ki ossza az ösztöndíjat, ki kapja, kik legyenek az NKA-kuratóriumokban, és így tovább. Ennek bizonyára így kell lennie, de nekem mind pótcselekvéseknek tűnnek. Olyan, mint a politika a politikáról: hóttunalmas.

Origo: Önök tehát vállaltan a vidéket célozták meg?

Demeter Szilárd: Már ebben a kérdésben is benne van az, ami engem idegesít: hogy létezik vidéki Magyarország, meg létezik a főváros. Az addig még érthető, hogy a magyar kultúra ugyanúgy „fejnehéz", mint bármelyik másik, vagyis hogy a nagyvárosokba koncentrálódik a művészeti élet. De ez nem jelenti azt, hogy - esetünkben - Budapesten kívül ne születnének rendkívül jó alkotások, ne jönnének létre olyan események, amelyekért érdemes százkilométereket utazni, vagy ne léteznének olyan értékek,amelyeket muszáj megmutatni. A magyar nyelvterület kultúrája színes, szagos, izgalmas.Rockzenészként az elmúlt két évben elég sok helyen megfordultam, és majdnem mindenhová vissza szeretnék menni a családdal több napra, mert egyszerűen kíváncsi lettem. Ezt a sokszínűséget szeretnénk távlatilag megmutatni. Korábbi tapasztalataink is kifelé mozgatnak a komfortzónánkból: az Előretolt Helyőrség Íróakadémia irodalmi karavánokat indított a Kárpát-medence minden szegletébe, járjuk a magyar nyelvterületet, és a visszajelzések egyértelműen pozitívak, sőt. Szóval alapvető törekvésünk, hogy kilépjünk a Facebook-buborékunkból, és minél több olvasóhoz elérjünk.

Origo: Az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális melléklet miben különbözik a többi hasonló profilú laptól?

Demeter Szilárd: Először is abban, hogy nem akar több lenni, mint ami. Ez egy melléklet, ugyanolyan értékű, mint a gasztronómiai-, a keresztrejtvény-melléklet, vagy a sportoldalak, tudom is én, milyen tematikus kiadványok jelennek még meg. Nem akarunk olyan versenybe beleállni, hogy akkor most jobb Élet és Irodalmat, vagy Lugast készítsünk, mint az eredetiek, hiszen azt eleve ők nyerik meg. Abban reménykedünk, hogy majd csak kialakul az a sajátos hang vagy karakter, amely miatt az olvasók nem csak krumplihámozáshoz fogják használni a kiadványt. Rengeteg ötletünk van, csak győzzük megvalósítani. Másodszor abban, hogy kifejezetten olvasóbarát tartalmakat akarunk közölni. Szerzőként is kitűnő, magas minőségű szövegeket előállító szerkesztőcsapatom van, biztos ízléssel és értékítélettel. Az ő feladatuk, hogy csak olyan szövegeket engedjenek át a szűrőjükön, amit élvezni tud a zalai háziasszony is, és a nagybetűs szakma se találjon fogást rajta, bár az utóbbi szinte lehetetlen. Mindegy, ennek ez az ára. Harmadszor: szeretnénk minél jobban megmozgatni az olvasókat. Különböző pályázatokban gondolkodunk, hogy egyre több olyan tartalmat vonzzunk be, amelyek a melléklet nélkül vagy nem születnének meg, vagy nem kapnának nyilvánosságot – ha már a tehetséggondozás az Íróakadémia fő profilja.

Fotó: Talán Csaba

Origo: Jól értem, hogy akkor Önök nem a professzionális írókra számítanak szerzőként?

Demeter Szilárd: Az eredeti ötletem az volt, hogy az Íróakadémia közösségén kívül – mert azért meg-megmutatjuk a tehetségeinket, persze –, szóval rajtuk kívül bárki, akinek már kötete, neve van a magyar irodalomban, csak bizonyos összeg befizetése után közölhessen a mellékletben, majd ezekből az összegekből egy alapot hoztunk volna létre a pályakezdő, felfedezendő tehetségek számára. Egy ekkora elérésű felület ugyanis egy befutott író számára gyakorlatilag marketinglehetőség, csudaszépen meg lehet ágyazni az új könyvnek. Ez viszont már a kollégáim számára is kissé túlzásnak tűnt, úgyhogy maradtunk a biztonsági játéknál: bárkitől közlünk szöveget irodalmi szervezeti tagságra való tekintet nélkül, ha a szerkesztőink elfogadják a kéziratot. Ezt teljesen rájuk bíztam. Legfeljebb ha kiderül, hogy megjelenés előtt sok sört fizetett a rovatvezetőnek a tisztelt szerző, akkor megválunk a rovatvezetőtől. De szeretnénk visszahozni nagy verseket is a magyar és világirodalomból. Ezeket vezércikk helyett címoldalon közöljük. Például most ragaszkodtam ahhoz, hogy az első, bemutatkozó lapszámunk vezérverse Farkas Árpád Avaron című remekműve legyen. Számomra ez az egyik legnagyobb poéma, amit olvastam magyar költőtől, és az csak hab a tortán, hogy székely a szerző.

Origo: A bemutatkozó lapszámból nem derült ki számomra feltétlenül, hogy az Önök melléklete mennyire szűkül le az irodalomra, és mennyire tekint ki más művészeti ágakra. Értem, hogy az első szám egyfajta névjegy, de a következő lapszámokban milyen másfajta tartalmakra számíthatunk?

Demeter Szilárd: Na igen, nem akartunk ajtóstól rontani a házba, ezért döntöttünk úgy, hogy – ez jó szó, kölcsönveszem – az első számunk névjegy legyen. Felvillantottuk, hogy kik vagyunk mi, akik készítjük a lapot, hogy az olvasó tudjon betájolni. Ez így tűnt tisztességesnek. Egyébként van egy tervezett lapstruktúra, aminek egy részét már a következő, Karácsony tájékán megjelenő ünnepi számban is életbe léptetjük, de igazából majd 2018 januárjától indul be a rendszeres járőrözés, mert akkortól hetente jelenünk majd meg. Elképzelésünk szerint minden lapszámban írunk majd zenéről, filmről, olyan televíziós és rádiós tartalmakról, amelyek országszerte elérhetőek, portálokról, érdekes weboldalakról, folyóiratszemle is készül majd. Könyveket is ajánlunk, hangsúlyozom, ajánlunk, és nem kritikát írunk. Azt írjanak a kritikusok. Nekünk az az alapállásunk, hogy kiemelt mű esetén legfeljebb 1500 leütésben, de többnyire 1000 karakterben el kell tudni mondani, hogy egy könyvet miért érdemes elolvasni. Aki ekkora terjedelemben nem tudja felkelteni a kíváncsiságot egy mű iránt, az hatezer leütésben sem fogja tudni. Mindezek mellett tárgyalunk már divatújságírótól elkezdve jónevű képzőművészeti kurátoron át eszmetörténészig sok emberrel, akiktől kifejezetten cikksorozatokat szeretnénk kérni. Tervezünk tematikus lapszámokat is. Nagyhatású intézmények, szervezetek számára biztosítunk vendégoldalakat. És szeretnénk minél több olyan értéket megmutatni, amiről nem föltétlenül tudnak az ország másik végében, pláne nem Budapesten. Visszahoznánk a riport műfaját is. Tárgyalásokat folytatunk, hogy saját képregényünk legyen. Leszerződtük állandó karikaturistának Könczey Elemért, akinek az elgondolkodtatva nevettető rajzai – többezer zseniális karikatúra – Erdélyben ismertek, de itt kevésbé, és véleményünk szerint abszolút megérdemli a tágabb nyilvánosságot. Volna még egy szívünk vágya, ennek a technikai, jogi stb. keretein most dolgozunk: szándékaink szerint a lapszámok illusztrációs anyagát kortárs magyar képzőművészek munkáiból állítanánk össze. Mi, magyarok nagyon erősek vagyunk képzőművészetben, de valamiért kevesebb figyelem irányul rájuk. Remélem, összejön ez a vállalásunk is.

Fotó: Talán Csaba

Origo: Zárásképpen lenne egy személyes kérdésem. Miért pont Ön lett a főszerkesztő? Nem bántó szándékkal mondom, de az Íróakadémián több Önnél ismertebb író is van, akinek a neve talán jobban eladná a lapot.

Demeter Szilárd: És jobban is tudnák támadni. Éppen ezért esett rám a választás. Olyan embert kerestünk a kiadvány élére, akit nem tudnak szétszedni szakmai nehéztüzérséggel. Sajnáltam volna azokat a kollégákat, akik az életüket tették fel az irodalomra. Engem lehet lőni, mert cseppet sem érdekel, hogy a szakma, vagy bárki más mit gondol rólam. Eleve nem tartom magam írónak, az írás csak a hobbim és a szenvedélyem. Maga az írás öröm számomra, nem melegítenek sem a díjak, sem a
vállveregetések, szóval nem tudnak kirúgni abból az úri klubból, ahová be se léptem. Márpedig támadni fognak, azt már eddig is tapasztaltuk. Ez egy ilyen játék. A magyar nyelvterületen rendkívül sokan írnak, nem tudsz eldobni egy Arany-összest úgy, hogy legalább nyolc költőt és két prózaírót ne találnál fejbe. Sok az eszkimó és kevés a fóka, ezért már akkor megpróbálnak felrúgni, amikor még csak a pálya felé tartasz. Ráadásul kampányidőszakban vagyunk, nagy a harci zaj, minden átpolitizálódik. Én viszont régi csataló vagyok ezen a terepen, egy évtizede a politikacsinálásból élek különböző feladatkörökben, megedződtem a lövészárkokban. Van egy közmondás, Mikszáth is idézi, valahogy így szól: nem az a legény, aki üt, hanem aki állja. Hát állom, ha ez a feladatom.

Demeter Szilárddal a legújabb könyve kapcsán készített interjúnkat itt olvashatja.