Volt osztálytársa, barátja és pályatársa, Szacsvay László mondott beszédet a temetésen.
Elcsukló hangon búcsúzott a színésztől, beszéde közepén elsírta magát. A temetésen többek között Szirtes Tamás, Balázsovits Lajos, Sándor György, Szacsvay László, Maros Gábor, Nagy Sándor, Gyarmati Andrea, Szinetár Dóra és édesanyja, Kern András, Tóth Enikő és Bencze Ilona búcsúzott a színésztől.
Székhelyi József hosszú ideje súlyos beteg volt, tüdőrákot diagnosztizáltak nála. A kezelések alatt végig színpadon volt, csupán néhány fellépést mondott le, amikor műtötték.
„Kiváló kolléga és nagyszerű művész volt." Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója így emlékezett Székhelyi Józsefre, azt mondta, együttműködésük mindig nagyon élvezetes és tanulságos volt.
Nagy Sándor azt mondta, „Felnéztem rá. Egy hihetetlenül bölcs ember volt, akinek nagyon magas volt az igazságérzete."
Csonka András így emlékezett: "Én még ilyet nem láttam, hogy valaki ennyire fittyet hányjon erre a betegségre. Én most éltem át először ilyet színésznél, hogy egy szerep, egy feladat tartotta életben. Ha nincs ez a szerep, nincsenek a feladatok, akkor talán már hamarabb elment volna".
„Kevesen tudják, hogy a Jocóban milyen hihetetlen empátia dolgozott, mennyire szeretett segíteni mindenkin" – így emlékezett rá egyik legjobb barátja, Trokán Péter.
Esztergályos Cecília pedig úgy fogalmazott: „Székhelyi József hatalmas komédiás volt. Egy életvidám, kedves ember. Megint egy nagy kaliberű színésztől kell búcsút vennünk."