A New York Times is az Operaház történelmi Porgy és Bess előadásáról ír

2018.02.01. 16:10

A nemzetközi operavilágban is feltűnést keltett a Magyar Állami Operaház bátor kezdeményezése, hogy George Gershwin remekművét műsorra tűzze, fehér operaénekesekkel. Még a New York Times is cikket írt a premierről. A lap operakritikusa egyébként a 2000-es évek elején maga is tiltakozott a szereposztást megkötő, anakronisztikus kikötés ellen, mely szerint csak fekete szereposztásban játszhatnák a darabot.

Az amerikai lap felidézi, hogy a jazzt és az afroamerikaiak zenéjét a szimfonikus hangzással ötvöző Gershwin számára rendkívül fontos volt, hogy az opera műfajában is maradandót alkosson (slágerei, filmzenéi nagy népszerűséget hoztak neki). A húszas-harmincas években általános volt az amerikai színházi világban, hogy fehér színészek festett arccal afroamerikaikat parodizáló előadásokban léptek fel. DuBose Heyward kisregénye egy dél-karolinai nyomornegyedben játszódik, egy rokkant koldus és egy kábítószerfüggő nő szerelméről szól. Ebből az alapanyagból dolgozott George Gershwin öccsével, Ira Gershwinnel mint szövegíróval. Az 1935-ben létrejött bemutatónál ragaszkodtak hozzá, hogy afroamerikai énekesek lépjenek színpadra, távol maradva ezzel a feketéket kigúnyoló színpadi műfajtól.

Fotó: Polyák Attila - Origo

A világon Budapesten fordul elő először, hogy arcfestés nélküli fehér énekesek lépnek színre a Porgy és Bess-ben. George Gershwin 1937-ben meghalt, a szerzői jogok felett rendelkező Ira Gershwin életében nem ellenezte, hogy az európai operaházak festett arcú énekesekkel vigyék színre a művet, hiszen (mint ezt a New York Times szerzője, Alexandra Ivanoff is kiemeli) ez nem idézett fel semmiféle rasszista gúnyolódást, mint az Egyesült Államokban. Ira Gershwin 1983-ban halt meg és végrendeletében rögzítette, hogy a Porgy és Bess-t csak afroamerikai énekesek adhatják elő. A szerzői jogokat kezelő Tams-Witmark ügynökség azóta betű szerint ragaszkodik a végrendelethez, ezzel gyakorlatilag a zenetörténet kimagasló alkotása eltűnt az európai operaszínpadokról.

A New York Times idézi Ókovács Szilveszternek, a Magyar Állami Operaház főigazgatójának a nyilatkozatát, amely szerint a Tams-Witmark ügynökséggel kötött szerződés szövege nem tartalmaz az énekesek bőrszínére vonatkozó részt, ezért az Operaház élt a lehetőséggel, hogy a nemzetközi kulturális életben is feltűnést keltő módon más közegbe helyezzék át a Porgy és Bess-t. A Tams-Witmark ügynökség felszólította az Operaházat, hogy a produkcióhoz kapcsolódó minden tájékoztató anyagban szerepeljen, hogy „az előadás ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel". Az Operaház ennek a felszólításnak eleget is tett.

Fotó: Polyák Attila - Origo

A New York Times idézi Almási-Tóth Andrást is, a darab rendezőjét, aki szerint „míg az előadói, színpadra viteli megoldások mára megújultak – hiszen máshogy játsszuk, énekeljük és szcenírozzuk Puccinit, mint ötven évvel ezelőtt –, ez az opera mindebből kimaradt, és nagyon steril a megvalósítása: kiveszett belőle a valódi élet." A budapesti előadás egy közelebbről meg nem határozott helyszínen játszódik: egy repülőtér elhagyott hangárjában, ahol reménytelen helyzetben lévő emberek várnak összezsúfolódva, hogy jobbra forduljon az életük. A szereplők arca nincsen feketére festve, mint ahogy az operairodalom „fehér" szerepeit is manapság már magától értetődően eljátszhatják ázsiai vagy afrikai származású énekesek.

Fotó: Polyák Attila - Origo

Dr. Ronald Crutcher, a Richmondi Egyetem rektora, afroamerikai zenetudós egy telefoninterjú során „izgalmas" gondolatnak nevezte, hogy a Porgy és Bess-t más környezetbe ültessék át, hiszen Európában ez a mű nem a faji megkülönböztetés elleni harc jelképe, mint ahogy Amerikában.

A bemutatón a közönség soraiban ülő 69 éves Kertész Ádám professzor is megerősítette ezt a New York Times-nak: „Jól emlékszem ugyanitt az 1983-as Porgy-előadásra is. Az énekesek feketére festve énekeltek, de nem tudtuk, hogy ez Amerikában mást jelent. Nekem csak a kiváló zene maradt meg." A New York Times tudósít róla, hogy magyar sajtó üdvözölte, hogy a Magyar Állami Operaház „megtörte a jeget" és hogy nem hagyja, „hogy a politikai korrektség lassan felfalja az esztétikumot". A szerző külön kiemeli az Origo cikkét is, amely ezzel a címmel jelent meg: „Csak feketék szerepelhettek ebben az operában rasszista korlátozás miatt".